1792. évi XX. törvénycikk

Gróf Colloredo Ferencz és József magyar honfiuvá fogadtatik

Az országgyülésileg összegyült karok és rendek nemcsak azon kitünő erényektől és kiváló lelki tulajdonoktól indittatva, melyekkel Colloredo Ferencz gróf, aranygyapjas vitéz, az apostoli királyi szent felség valóságos belső titkos tanácsosa, a királyi kabinet és tanács minisztere, ősrégi nemzetségének hirén felül tündöklik, hanem ezenkivül megfontolván azt is, hogy ezen erényei által a magas udvar bizodalmát annyira kiérdemelte, hogy a most szerencsésen uralkodó apostoli király Ő felségének nevelésére hivatott meg: azért a karok és rendek ez által is legkegyelmesebb királyuk és uruk iránti hódolatuk és soha el nem muló hálájuk érzelmeinek ismét ujabb bizonyságát óhajtván adni, a fönt emlitett Colloredo Ferencz grófot s örököseit és utódait jóakaratukból s csupán csak kedveskedési szándékból, minden dij fizetése nélkül, a törvényeknek megfelelő alakban leteendő eskü mellett, az ország hazafiai közé, Ő királyi szent felsége beleegyezésének s kegyes jóváhagyásának hozzájárulásával, fölvették; biztosan remélvén, hogy a nevezett Colloredo Ferencz gróf a magyar nemzet iránt tanusitott vonzalmához képest, a hazának nemcsak hasznos polgára, hanem érdekeinek fáradhatatlan és hathatós előmozditója is leend. Hogy továbbá a karok és rendek ezen jóakaratának jelentősége szélesebbre is kiterjedjen: Colloredo József grófot is, az apostoli királyi szent felség kamarását és valóságos belső titkos tanácsosát, az előbb emlitett gróf Colloredo Ferencz testvérét, ki ezért a karokhoz és rendekhez folyamodott, Colloredo Ferencz gróf érdemeire való tekintettel is, az ország honfiai közé, a törvényes dij elengedése és az eskütétel kötelezettsége mellett, hasonlóképen fölvették.