Sickingen Vilmos római szent birodalmi grófnak, a máltai rend vitézének, Ő királyi apostoli felsége valóságos belső titkos tanácsosának nagyatyja, néhai Sickingen János Ferdinánd báró, be levén iktatva azon kiváltságlevélbe, melyet ennek testvére, Sickingen Demjén János Fülöp báró magának és testvéreinek még 1711. márczius 10. napjára kapott volt: az országgyülésileg egybegyült karok és rendek is a hozzájok e végett intézett kérelemhez képest az előbb emlitett Sickingen Vilmos római szent birodalmi grófot, az imént nevezett néhai báró Sickingen János Ferdinánd unokáját beczikkelyeztetni rendelték, azon kikötéssel azonban, hogy mind a meghatározott honfiusitási dijat, mind az esküt, melyet az ő föntebb mondott nagyatyja személyesen nem tett le, az előirt törvényes formában letenni tartozzék. Továbbá gróf Lamberti Kamillónak, Ő kir. apostoli felsége kamarásának, vezérőrnagynak, a ki jeles tulajdonságai miatt több évig Ő szent felségének oldalán állani érdemesitette magát; valamint római szent birodalmi lovag Mayer Albert és Adolf testvéreknek, kik közül az első udvari tanácsos és a titkos fizető-hivatal mestere, a másik pedig szintén udvari tanácsos és királyi asztalnok; nemkülönben Schloisnigg Ker. János, az apostoli királyi felség udvari tanácsosának és a belső királyi kabinet titkárának, a magyar nemzet iránt való szolgálatkészségüket és jeles érdemeiket tekintetbe vevén, főképen Ő királyi fenségének, az ország nádorának érdekökben tett ajánlata is hozzájárulván, minden dij fizetése nélkül, azonban az eskü letétele mellett, a honfiak sorába fölvették. Fontolóra vevén továbbá néhai Püchler Károly József báró udvari tanácsos és a belső királyi kabinet titkárának érdemeit és a magyar nemzet iránt tanusitott kiváló hajlandóságát, a néhai felséges császárné és királynőtől, Mária Teréziától 1775. évben az emlitett báró Püchler Károly Józsefnek mind a két nembeli leszármazóira engedélyezett honfiui oklevelét, * a melynek értelmében a szokott esküt is letette volt, fiát, báró Püchler Józsefet, magyar királyi helytartósági tanácsosát, elengedvén a kérelmezőnek a törvényes dijat; azonkivül báró Gabelkhoven Zsigmond, magyar királyi helytartó-tanácsi titkárt; Antalt, vágujhelyi prépostot; Ferenczet, néhai savoyai Jenő herczeg lovas-ezredének kapitányát; Lajost, a fenséges Ferdinánd főherczeg gyalog magyar ezredének főhadnagyát, kiváló érdemeikért és mint magyar anyának fiait, azon kötelezettség mellett, hogy mindnyájan együtt fizessék meg a dij felét, miután az esküt már valósággal letették, beczikkelyeztetni rendelik. Végül báró Brudern József vezérőrnagynak, tekintettel néhai hallerkeői báró Haller Sámuel táborszernagynak, az ő ipának nagy érdemeire, a ki érdekében kérelmezett, az 1791. országgyülés 73. czikkelyében adott honfiusitás dijának felerészét elengedték.
