1792. évi erdélyi törvénycikkek

Befejezés

Mi tehát, a mi megnevezett erdélyi örökös nagyfejedelemségünk és az abba keblezett részek három nemzetből álló mondott hü karainak és rendeinek az alázatos kérését kegyelmesen meghallgatva és kedvezően fogadva, ezeket az előző módon törvényes alakban elibünk adott és felterjesztett czikkelyeket, a jelen levelünkbe szóról-szóra beiktattattuk és beirattuk és azokat a bennük foglaltakkal együtt, összesen és egyenként, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, azokhoz szives császári és királyi fejedelmi jóváhagyásunkat és hasonló hozzájárulásunkat megadtuk, eme czikkelyeket kegyelmesen elfogadtuk és császári királyi fejedelmi hatalmunknál fogva jóvá- és helybenhagytuk és megerősitettük, és ezen fejedelemség s az ebbe keblezett részek alaptörvényeképen számukra és maradékaik számára kegyelmesen hatályra emeltük és ezen fejedelemségünk s az abba keblezett részek köztörvényeit és végzéseit magában foglaló törvénykönyvbe iktattattuk s azokat ugy magunk megtartjuk, mint a mi többi hiveinkkel is megtartatjuk. A miképen, hogy a jelen levelünk erejénél fogva és bizonyságtétele mellett elfogadjuk, jóvá- és helybenhagyjuk, hatályra emeljük és megerősitjük. Kelt a mi főherczegi városunkban Bécsben, Ausztriában az Úrnak ezerhétszázkilenczvenötödik esztendejében, november hava tizenhatodik napján, a római birodalomban és örökös tartományainkban való uralkodásunknak a negyedik évében.