1796. évi I. törvénycikk

József, fenséges ausztriai főherczeg, királyi helytartó, nádorrá választatik

Ámbár a császári, királyi és apostoli szent felség, a néhai fenséges ausztriai főherczeg, örökös királyi herczeg urnak, Sándor Lipótnak az életből való váratlan elköltözése után a megürült nádori hivatalra a törvények értelmében, hü karai és rendei közül nemcsak némelyeket kijelölni és a nádorválasztást az ország régi szokásához képest végrehajtani akarta, hanem e választás czéljából kegyelmes leiratában a választásnál szokásos eljárás rendjét is átküldötte: mégis föntebb emlitett Magyarország és a hozzá kapcsolt részek karai és rendei, hogy most országló örökös urok iránti fiui hódolatukat és hüségöket bővebben tanusitsák, és azt a kölcsönös bizodalmat, mely Ő felsége s az ország karai és rendei között a fenséges főherczeg és örök emlékezetre méltó nádor, Sándor Lipót ur alatt fönállott, s melyet József fenséges főherczeg és királyi örökös herczeg, Ő szent felségének szeretett testvére s királyi helytartó megerősitett, s mely az ország tartós boldogságának szegletköve és alapja, még szorosabb és szilárdabb kötelékkel füzhessék egybe, Ő szent felségének atyai trónja előtt testületileg megjelenvén, föntebb emlitett József ausztriai főherczeget és királyi örökös herczeget, kiben nemcsak ritka és kitünő lelki tulajdonosokat, és királyi herczeghez méltó erényeket látnak, hanem már a magyar nemzet iránti kiváló vonzalmát, törvényeinek, szabadságainak és kiváltságainak erős föntartóját megismerték, s annálfogva hiszik, hogy a király és az ország között hathatós közbenjáró leend (épségben hagyván a nádor jelöléséről, választásáról, méltóságáról, hatalmáról, jogköréről szóló törvények érvényét, és jövendő esetekre vonható minden következtetés nélkül) nádorul kivánták s szerencsekivánó helyeslések s fölkiáltások közt megválasztották, és az országnak a királyi felség után legfőbb méltóságának tisztére közös és egyértelmü megegyezéssel emelték.

Miután Ő szent felsége a karok és rendek szabad és közös szavazatával történt ezen választásnak s könyörgéseiknek s óhajtásaiknak, egyébként a nádor jelöléséről, választásáról és megerősitéséről szóló törvények épentartása mellett, kegyelmesen engedni elhatározta: a nevezett fenséges főherczeget, mint ujonnan választott nádort, az ország karai és rendei jelenlétében a főmagasságu bibornok és ország primása bemutatta Ő szent felségének, Ő szent felsége pedig e választást azonfelül is megerősitette, és Ő királyi fenségét, az ujon választott nádort tisztének kellően és minden időben való betöltésére kegyesen buzditani és inteni méltóztatott.

Ő királyi fensége, igérvén, hogy ezen intelemnek s az ország karai és rendei kivánságainak szigorú kötelességérzettel eleget teend, és a nádori hivatalt a törvények pontos gondozásával és megtartásával viselendi, a szokott esküvel a király és ország iránt hüségre kötelezte magát.