1802. évi XXI. törvénycikk

az uzsoráskodás korlátozásáról

Mivel a tapasztalat naponkint bizonyitja, hogy az uzsoráskodás, az 1715:LI. tc. és 1723:CXX. törvénycikkek intézkedésének ellenére mindinkább elharapódzik: némelyek károsodásának elháritására, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határozták a karok és rendek:

1. § Hogy az imént idézett törvények érvényökben nemcsak továbbra is föntartassanak, hanem azokra is terjesztessenek ki, a kik kisebb összeg fejében nagyobb összeget kötnek ki maguknak oly módon, hogy az az összeg, melyet az adós a hitelezőtől valósággal fölvett, kamatjával együtt, többé ne a hitelezőnek, hanem a királyi ügyésznek jusson (érintetlenül maradván a följelentőt illető rész); és hogy, ha netalán időközben az adós a törvényes kamaton felül fizetett volna, azt a fölvevő hitelező az adósnak fizesse vissza s annak megvételére, a mi mértéken tul köteleztetett, soha senkinek a kötelező ellen kereset ne adassék; a mértéken túl kötelezett összegre vonatkozó szerződés pedig magában véve érvénytelen legyen; sőt azonfelül az, a ki magának mértéken tuli összeget köt ki, ugyanazon ügyészi kereset mellett járulékosan még a biró bölcs belátása szerint meghatározandó vagy pénz- vagy fogságbüntetéssel fenyittessék.

2. § Hasonlóképen a családhoz tartozó, tulajdon vagyonnal nem biró s még teljeskoruságot el nem ért fiukkal és leányokkal, szülőik, gyámjuk, gondnokuk beleegyezése nélkül, akár az 1792:XVII. törvénycikk ellenére kötött, akár azontul a jelen czikkely tartalma ellenére bárhol kötendő kötelező szerződések érvénytelenek és semmiseknek nyilvánittatnak.

3. § A mennyiben végül az uzsoráskodás föntebb jelzett fajtáin kivül az adózó nép ellen, különleges kamatozási czimeken, akár munkaszolgáltatás, akár termények megvételével más zsarolások volnának gyakorlatban; sőt még ha a földről várható évi gyümölcsök ugy igértetnének is el, hogy a hitelező egy évi termés beszedésével tőkéjét a kamattal együtt teljesen megkapja: Ő szent felségének kegyelmes jóváhagyásával, az adózó nép védelmének okából is határoztatik, hogy az adósok által beterjesztendő panaszokhoz képest a hasonló uzsoráskodási esetek közigazgatási uton a földesur befolyásával tárgyaltassanak s a törvény mértéke alá a helyi viszonyokra való tekintettel vonassanak; a nagyobb jelentőségü esetek uri-székre utaltatván, onnan a szokásos fölebbezésnek megengedésével.