1802. évi XXXI. törvénycikk

Krakowszki Kollowrath Lipót római szent birodalmi gróf, magyar honfiuvá fogadtatik

Krakowszky Kollowráth Lipót, r. sz. kir. grófot, a cs. kir. ap. sz. f. kamarását s valóságos belső titkos tanácsosát, az arany gyapjas rend és a Szt. István apostoli király jeles rendje nagykeresztes vitézét, államministert és a belső államügyek főelnökét, a ki különféle méltóságokban jeleskedvén, mint Csehország és Ausztria alkanczellárja, majd kanczellárja, a császári és királyi kamara, valamint a bank-bizottság elnöke, Csehország és Ausztria főkanczellárja, ötven éven át az uralkodó felséges udvarnak s annálfogva Magyarországnak is hasznára kitünő szolgálatokat teljesitett, a magyar nemzet iránt pedig, melylyel Magyarország jeles családaival való rokonságánál és saját családja egyik ágának már megelőzőleg történt beczikkelyezésénél fogva, különben is összeköttetésben áll, mindenkor kiváló jóindulattal viselteték: a karok és rendek maguk elhatározásából, Ő királyi felségének is kegyes jóváhagyásával, a honfiak sorába leszármazó utódaival együtt dijfizetés nélkül fölvették, teljes bizodalommal levén, hogy nevezett gróf a magyar királyi udvari kanczellária előtt leteendő esküjéhez képest, valamint utódai is, a haza hasznos polgárai leendenek.