Pergen János Antal grófot, a Szt. István apostoli király jeles rendje nagykeresztes vitézét, a cs. kir. ap. sz. f. kamarását és valóságos belső titkostanácsosát, állami és tanácsbeli ministert, mint a ki zsenge ifju korától kezdve a felséges uralkodó háznak, az örökös tartományoknak s magának Magyarországnak is kiváló méltóságokban hasznos szolgálatokat teljesitett, a dij elengedése mellett; nem különben
báró Thugut Ferenczet, Szt. István apostoli király jeles rendje nagykeresztes vitézét, a cs. kir. ap. sz. f. valóságos belső titkos tanácsosát és tanácsbeli ministerét, mint a ki 40 éven felül viselt különféle hivatalaiban a császári királyi felséges család iránt kiváló érdemeket szerzett, az önként felajánlott 2000 arany dij mellett; valamint
gróf Saurau Ferenczet, Szt. István apostoli király jeles rendjének nagykeresztes vitézét, a cs. kir. ap. sz. f. kamarását s valóságos belső titkos tanácsosát és az orosz felséges császári udvarnál első rendü teljhatalmu ministerét, mint a ki a felséges uralkodóháznak s az örökös tartományoknak és magának Magyarországnak is számos év óta kitünőbb méltóságokban hűséges és hasznos szolgálatokat teljesitett, a dij elengedésével; hasonlóan
gróf Ferraris József János táborszernagyot, a Terézia jeles katonai rend nagykeresztes vitézét, a cs. kir. ap. sz. f. kamarását s valóságos belső titkostanácsosát, ki főképen a katonai pályán 61 év óta különböző időben és alkalmakkor hősi vitézséggel, a felséges uralkodó-család örökös kormánypálczája alá vetett tartományoknak védelmezésével, s magának Magyarországnak is hasznos szolgálatokat tett, a dij elengedése mellett;
őket tehát s a tőlük leszármazó utódokat, Ő kir. felsége beleegyezését és kegyes jóváhagyását már előlegesen megadván, a karok és rendek a honfiuság minden kiváltságaira nézve valóságos magyar honfiakká fogadták, remélvén, hogy maguk és utódaik, a törvény értelmében letett esküjükhöz képest a haza javát és hasznát szivükön hordozó polgárok leendenek.
