Mi Második Ferencz, Isten kedvező kegyelméből választott, mindenkor felséges római császár, Ausztria örökös császára, Németország, Jeruzsálem, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kun- és Bolgárország apostoli királya; Ausztria főherczege; Lotharingia, Velencze, Salzburg, Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Parma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zátor, Teschen, Friaul és Zára herczege; Svevia, Quercopolis, Passau, Trident és Brixen, Berchtoldsgaden és Lindau fejedelme; Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz és Gradiska, Burgau, Felső- és Alsó-Lausitz grófja; Breisgau, Ortenau és Nellenburg tartománygrófja; Montfort és Hohenembs, Felső- és Alsó-Hohenberg, Bregenz, Sonnenberg, Rothenfels, Blumeneck és Hovena grófja; a vend őrgrófság, Padua, Vicenza ura stb. stb. stb.
Ezennel tudtukra adjuk, jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy miután azon vágyunkhoz képest, melylyel az Isten akaratából alánk rendelt összes népek, országok és tartományok boldogságának gondozása iránt viseltetünk, egész örökölt birodalmunk külső biztonságának legujabb váratlan körülményei közt a fenyegető veszedelmet idején el akarván háritani, Magyarország és a hozzá kapcsolt részek összes karai és rendeinek pünkösd után való tizenkilenczedik vasárnapra, mely a mostani 1805. esztendőnek Mindszenthava 13. napjára esik, Pozsony szabad királyi városunkba országgyülést hirdettünk és hivtunk egybe, hogy abban azon eszközökről tanácskozzanak, melyekkel a tartósabb alapra támaszkodó külső béke megszilárditásának czéljából kezdett tárgyalásokat hathatósabban folytatni, s azok Isten kedvezéséből szerencsésen befejeztetvén, kedvelt Magyarországunkat s törvényes alkotmányát összes birodalmunkkal együtt a teljes biztonság állapotába helyezni s abban megtartani lehessen; és a mint ezekről királyi kegyelmes javaslataink értelmében az országosan összegyült karok és rendek azon buzgósággal, mely szükséges vala, tanácskoznának, a Francziaország által megkezdett háboruban váratlan hadi csapások következtében a veszedelem oly nagyra nőtt, hogy annak elháritása végett már nem segedelemről, hanem a rendelkezésre levő erők rögtöni szembeállitásáról kellett gondolkozni: azért a karok és rendek király és haza iránti feddhetetlen hüségükhöz képest, nagy őseik nyomdokait követvén, önként fölajánlották az általános országos fölkelést, mely mind számánál, mind módjánál fogva királyi benső megelégedésünket érdemelte ki. A melyre és egyéb tárgyakra nézve, midőn a kölcsönös tanácskozás gyorsan bevégződött: végre hiveink, az egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urak, s örökölt Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karai és rendei felségünk elé terjesztettek és bemutattak bizonyos törvénycikkelyeket, melyek ugyanazon országgyülésen közös akarattal és szavazatokkal s egyenlő s egyértelmü megegyezéssel, kegyelmes jóváhagyásunkkal határoztattak, alázatosan esedezvén felségünknek, hogy azon összes törvénycikkelyeket, s egyenkint mind a bennök foglaltakat, helybenhagyottaknak, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, királyi legfőbb hatalmunkkal kegyelmesen elfogadni, helyeselni és megerősiteni, ugy mi magunk megtartatni, mint minden mások által is, a kiket illet, megtartani kegyelmesen méltóztatnánk. A mely törvénycikkelyek sora ilyenképen van:
Előbeszéd
Miként az 1802. évben tartott utolsó országgyülésen Ő szent felsége kegyesen megigérni méltóztatott, miszerint még három év leforgása előtt országgyülést méltóztatik hirdetni, hogy azokról, a miknek orvoslását a karok és rendek már ezelőtt kérték, s mik a belső jólét érdekében létesitendők valának, tanácskozhassanak s határozhassanak: Szent András havára kegyesen el is rendelte annak összehivását. Mivel azonban az egész birodalom és kedvelt Magyarországának külső biztonságát az ellenséges fondorlatok már közelebbről látszának fenyegetni: e körülmény arra inditotta Ő szent felségét, hogy Magyarország és a hozzá kapcsolt részek összes karait és rendeit minél előbb országgyülésre hivja, és velük a jelen szükségnek megfelelő segedelemről tanácskozzék. Annálfogva a pünköst után tizenkilenczedik vasárnapra, mely a jelen esztendő Mindszenthava tizenharmadik napjára esik, Pozsony szabad királyi városba országgyülést hivott össze, és hogy azon saját személyében megjelenik, elhatározta. De mivel azonközben a háboru kitört, mellőzvén Ő szent felsége az ünnepies királyi fényt, a hadseregtől hű karaihoz és rendeihez sietett, s előttük ugy a háboru kitörését, mint a veszedelem nagyságát királyi bizodalmának különös tanuságtételével föltárta. Mig a karok és rendek őseiktől örökölt s általuk is már bőven tanusitott hüségükhöz képest a segedelemről tanácskoztak: Ő királyi fenségétől, az ország nádorától megértvén, hogy a kezdődő háboru mostoha esetei miatt, királyukat, az ország szent koronáját s ősi alkotmányát nagy veszély fenyegeti, készséggel, lelkesen és jóakarattal fölajánlván az országos általános fölkelést, ennek módjáról tanácskoztak; és ámbár azon kivánalmaikat, melyek az ország belső boldogságára tartoznak, a jelen szükség miatt a jövendőbeli, ha a viszonyok engedik, még a törvényes idő előtt is megtartandó országgyülésre halasztották: mindazonáltal jónak látták, nehány kevés számu dologról is tanácskozni; melyeknek letárgyalása után esedeznek a karok és rendek, hogy Ő szent felsége az alább irott törvénycikkelyeket kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmával helybenhagyni, s azokat ugy Ő maga kegyesen megtartani, mint mások által is megtartatni méltóztassék.
