A hazai nyelv teljesebb kimüvelésének előmozditására, mely az 1792. évi VII. törvénycikk által is elrendeltetett, Ő királyi felsége jóváhagyásával határozták a karok és rendek:
1. § Hogy már ezen országgyülésén az Ő szent felsége elé küldendő fölterjesztések, a szavak netalán előforduló kétértelmüségének kikerülése végett is, hasábosan latin és magyar nyelven szerkesztessenek.
2. § Továbbá az ország törvényhatóságainak szabad legyen szintén a magyar királyi udvari kanczelláriához küldendő fölterjesztéseket hasonlóképen latin s egyszersmind hazai nyelven kiállitaniok.
3. § Szabadságukban maradjon azonkivül azon törvényhatóságoknak, melyek azt tenni kivánják, a magyar királyi helytartó-tanácscsal való levelezéseiket hazai magyar nyelven irni, s a törvényszékeken s perekben is a magyar nyelvet használniok.
4. § A hazai nyelvet használó ezen törvényhatóságoknak azután a magyar királyi helytartó-tanács ugyanazon nyelven válaszoljon; de a királyi Curia a magyar nyelven befejezett s hozzá föllebbezett perekben most még ne legyen köteles ugyanazon nyelven határozni.
5. § Mivel pedig a magyar nyelv tanitása Magyarország határai között már az 1792:VII. törvénycikk által a rendes tantárgyak közé soroztatott: Ő szent felsége ezen törvénycikkely foganatositásáról gondoskodni méltóztatik.
