1805. évi V. törvénycikk

a rosszlelkü árulkodások megakadályozásáról

Hogy némelyeknek ártatlanok ellen tett rosszlelkü vádaskodásaik megakadályoztassanak: Ő szent felségének kegyes jóváhagyásával rendeltetik:

1. § Az árulkodók jelentsék be saját nevöket, hogy hamis vádaskodás esetére megfelelő büntetésben részesüljenek.

2. § Névtelen följelentésre semmit sem kell adni.

3. § Hogy a vármegyék királyi biztosságokkal ne legyenek terhelve, amitől az országlakókat az 1649:XLII. tc., a szabad királyi városokat pedig az 1715:LVI. törvénycikk óvja; hanem, hogy ha valami baj adja elő magát, azt inkább a főispánok igazitsák el a maguk hatáskörében. Ha azonban bizonyos rendkivüli esetekben Ő szent felsége biztosok kiküldését elkerülhetetlennek vélné:

4. § A biztosok, kiket, ugy kivánván a tisztök méltóságára való tekintet, melylyel a törvényes alárendeltség föntartása van összekapcsolva, nem kisebb tekintélyü férfiak közül méltóztatik Ő felsége kinevezni, mint milyenek maguk a beárultak, épen annyi gonddal vezessék a nyomozást a beárultak javára, mint ellenökben: minélfogva

5. § a beárultakkal az ügyiratokat ne hézagosan, hanem egész teljességökben, a tanuk vallomásaival és neveivel együtt közöljék; a tanuk képessége elleni kifogásokat fogadják el, hogy igy az országlakosok becsülete és vagyona a rosszakarók kajánságától megóvassék.

6. § Hogy azokat, a kik büntetést maga után vonó vétség miatt vannak vádolva, büntetésök elnyerése végett (hová a hivatalra való alkalmatlanság is számittatik) a tiszti ügyész, mint fölperes fogja pörbe, és itéletet a törvény rendes útján kapjanak; épségben maradván a király azon joga, hogy a pártütés bünével vádoltak letartóztatását illetőleg előbb is, mint a pörbefogás megtörtént volna, elrendelhesse mindazt, a mit a közálladalom biztonsága és a törvények kivánnak.