1807. évi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi Első Ferencz, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Jeruzsálem, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótországok, Galiczia és Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kun- és Bolgárország apostoli királya; ausztriai főherczeg; Lotharingia, Salzburg, Würzburg és Frankónia herczege; Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Krakkó nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Sandomir, Massovia, Lublin, Felső- és Alsó-Szilézia, Auschwitz és Zátor, Teschen és Friaul stb. herczege; Berchtoldsgaden és Mergentheim fejedelme; Habsburg, Kyburg, Görz és Gradiska grófja; Alsó-Felső-Lausitz, valamint Isztria őrgrófja; Volhinia, Podlachia és Brzest, Trient, Freudenthal, Eulenberg és a vend őrgrófság földjeinek ura stb. stb.

Adjuk tudtokra ezennel mindeneknek, a kiket illet, hogy miután Mi hü karainkkal és rendeinkkel azon eszközök felől, melyekkel a köz álladalomnak az elmult idők háborui által meggyöngitett erőit helyre állitani lehetne, valamint az ország üdvét és a közjó gyarapodását illető más tárgyakról is akarván tanácskozni, az összes egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes uraknak, valamint Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karainak és rendeinek Fehér-vasárnapra, a jelen 1807. esztendő Szent György-hava ötödik napjára Buda szabad királyi fővárosunkba országgyülést hirdettünk és hivtunk egybe, és azon császári királyi személyünkben is jelen voltunk: berekesztetvén s befejeztetvén végre az országgyülési tárgyalások, ugyanazon egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urak s föntnevezett Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek karai és rendei felségünk elé terjesztették és bemutatták a következő, ugyanazon országgyülésen közös akarattal és szavazatokkal s egyenlő és egyértelmü megegyezéssel, kegyelmes jóváhagyásunknak is hozzájárulásával alkotott törvénycikkelyeket, alázatosan esedezvén felségünknek, hogy azon összes törvénycikkelyeket, s mind egyenkint a bennök foglaltakat, helybenhagyottaknak, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, királyi legfőbb hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helyeselni s megerősiteni, és ugy mi magunk megtartani, mint minden mások által is, a kiket illet, megtartatni, kegyelmesen méltóztatnánk. A mely törvénycikkelyek sora ilyenképen van:

Előbeszéd

Midőn a Pozsonyban tartott utolsó országgyülést a felséges császár és apostoli király, Első Ferencz, hamarabb, mint kivánta volna, berekeszté: ez ország és kapcsolt részei iránt érzett atyai jóindulatához s királyi gondosságaihoz képest megigérte, hogy mihelyt az éltető béke helyre álland, minden gondját arra fogja forditani, hogy nemcsak hü karai és rendei törvényes kivánságait kielégitse, hanem országa és a kapcsolt részek érdekeit is a lehetőleg legczélszerübb módon előmozditsa.

Hogy ezen királyi igéretét, miután a nagy Isten kedvezéséből a béke szerencsésen helyreállott, beváltsa, hogy hü népei minél hosszabban élvezhessék a bölcs intézkedéseivel megszilárditott békességet és nyugodalmat és hogy ez üdvös czélra szolgáló eszközökről, melyeknek segélyével nem csak az államnak az egymást követő háboruk szakadatlan sora által meggyöngült erőit visszaszerezni, hanem a haza ügyeit is annyira szilárditani lehessen, hogy azok minden időkre is virágzó állapotban maradjanak, valamint, hogy az ország jólétét és a közboldogság gyarapodását illető más tárgyakról is tanácskozhassék: Fehér-vasárnapra, mely az 1807. év Szent György-hava 5-ik napján esett, általános összejövetelt, vagyis országgyülést hivott össze Buda szabad királyi fővárosba; a minek alkalmából ezen törvénycikkelyeket, melyekben közös szavazattal és egy értelemmel, Ő szent felsége helyeslésének hozzájárulásával is, megegyeztek, alázatosan bemutatják, s egyszersmind kérik föntnevezett Ő szent felségét, hogy ezeket kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmával helybenhagyni, s ugy Ő maga kegyelmesen megtartani, mint mások által is megtartatni méltóztassék.