A viszonyok mostani rendkivüli állapotában, Ő szent felsége kegyelmes javaslatára, segedelem gyanánt, minden jövendőre való következtetés nélkül, és az 1741:LXIII. törvénycikk 2. §-ában foglalt biztositás épsében hagyásával, a királyi felség és a haza iránti hüségök és szeretetökhez képest, 12,000 ujonczot a magyar ezredekhez oly föltétellel ajánlanak meg a karok és rendek:
1. § Hogy azok nem fokozatosan, hanem egy és ugyanazon, lehetőleg legrövidebb, még pedig téli időben állittassanak ki, s közéjök zsidókat is lehessen fölvenni és elfogadni.
2. § Az ujonczok fölvételénél nem a szép alakra és mértékre, hanem a testalkatra legyenek tekintettel, ugy, hogy az öt láb magas, de különben egészséges és erős testü s a katonai terhek elviselésére alkalmas ujoncz is fogadtassék el, ha csak már 24-ik életévét el nem érte, s annálfogva további növekedésre reményt nem nyujt.
3. § Hogy a sorozó tisztek részére az az utasitás, mely az 1802. évtől fogva volt érvényben, szolgáljon zsinórmértékül, s a szerint járjanak el mind a katonatisztek, mind a politikai hatóságok. Az olyan ujonczokat pedig, a kik katonai szolgálatra alkalmatlanná nem tevő, bár az 1802. utasitásban nem emlitett, kisebb hibákban szenvednek, más fogyatkozások hiján el kell fogadni.
4. § Hogy a mik az 1802. évben ajánlott állitás alóli kivételekre, az állitás módjára és a csavargókra nézve határoztattak, a menynyiben ez országgyülés azokat meg nem változtatta, megtartandók lesznek.
5. § Hogy az önkéntes ajánlat e tényéből soha semmiféle bizonyiték ne legyen vonható ezen ujonczoknak, akár a maga idejében való elbocsátásuk, akár bármely fogyatkozásuk következtében szükséges pótlására.
6. § Hogy ezen 12,000 ujoncz kiállitása után azonnal a toborzás lépjen ujra életbe, és a magyar ezredek kiegészitése ezentul az 1802. év előtt szokásos hadfogadás utján történjék.
7. § Mivel bizonyos, hogy a nagyobb felpénz, mely a katonai pályára menőknek ösztönt ád, kiválóképen könnyiti a hadfogadás sikerét: azért a karok és rendek nem akarván a mostani körülmények között a királyi kincstárt uj kiadásokkal terhelni, hogy a király szándékainak előmozditására való készségöket tanusitsák és hogy minden ujoncznak nagyobb felpénzt lehessen adni, a toborzó pénztár jobb ellátása végett évenkint 200,000 forint összeget, mely azelőtt a kincstártól toborzásra költetett, ugy, hogy ez összeg a tartománybiztosi számadásban elkülönitve kezeltessék, ugyanazon biztositékok alatt, melyeken az adózás nyugszik, fölajánlanak, azon határozott kikötéssel, hogy ez őszinte buzgalmukból soha se lehessen azt a következtetést formálni, mintha a hadkiegészitésnek ezt a terhét az ország magára vállalta volna.
8. § Hogy pedig az ujonczoknak toborzás utján való gyüjtése annál biztosabban megfeleljen czéljának: Ő szent felsége kellő módon föl fogja használni azon javaslatokat, melyeket a karok és rendek a toborzásoknak az 1790:LXVI. törvénycikkben emlitett és a sikert akadályozó hibáktól leendő megtisztitására és könnyitésére nézve tettek.
9. § És mivel az önkéntes katonák toborzásának legfőbb akadályai közé kell számitani, hogy a katonák elhanyagoltatva s anyanyelvöket nem értő tisztek századaiba soroztatva be, a parancsnoknak sem adásában, sem elfogadásában egymást meg nem értik: s az ebből keletkező nehézségek az ujonczokat, sőt azok példájára a többieket is elidegenitik a katonáskodástól: azért nehogy jövőben magára a szolgálatra ártalmas ily nehézségek merüljenek föl, Ő felsége kegyelmesen intézkedni fog, hogy a magyar ezredek fő- és altiszteiül olyanok alkalmaztassanak, a kik az azokban kiválólag használt hazai nyelveket elengedhetetlenül birják.
10. § Mivel pedig a katonai pálya választásának legnagyobb ösztönzője volna, ha a katonai erényeket megérdemelt előléptetések és jutalmak követnék: Ő felségét alázatosan kérik, hogy a magyar és hatőr-ezredek élére fő- és törzstisztek, következőleg tábornokok gyanánt, igy kivánván az 1792:IX. törvénycikk is, született magyarokat állitani, a kiváló hadi érdemeket pedig nemes-levelek adása, sőt kisebb nemesi telkekre és testekre osztott jószágok adományozása által is, az ország törvényeinek szellemében, kitüntetni méltóztassék.
11. § Hogy a katonai pályára lépők nagyobb kedvet kapjanak: otthon hagyott vagyonukról kellőképen gondoskodni kell; s javaikat az illetékes hatóság, még pedig vármegyékben a földesur hozzájárulásával, azonnal irja össze, és ingyen a polgári árvagondnokság felügyelete alatt őriztesse; azon katonáknak pedig, a kik husz évi szolgálat után elbocsátó-levelet kaptak, a következő kedvezmények adassanak, ugymint: hogy a fejadó személyes terhe, valamint a közmunka, ugyanis ut, töltés és hidak épitése s javitása, ugyszintén a hivatalos levelek ingyenes szállitása alól is fölmentve legyenek. Oly helyeken pedig, a hol társas-házak vannak, valami munka vagy mesterség teljesitése fejében, mindenütt ingyen fogadtassanak be; ezek a kedvezmények továbbá a rokkantakra, feleségeikre, sőt mindkét nembeli gyermekeikre is, a meddig atyjokkal egy kenyéren élnek, olyképen terjesztessenek ki, hogy az ily gyermekek árva- és szegényházakba, valamint segélydijakra, mindenkor tiszteletben tartván az alapitók szándékát, első sorban vétessenek föl: mesterségök és keresetök után végre az ilyen rokkant és a mondott módon levéllel elbocsátott katonák sehol se rovassanak meg.
A mely ajánlatát a karoknak és rendeknek, ugy segedelem czimén a 12,000 ujoncz állitására, mint a toborzás elősegitése czimén adandó 200,000 forintra vonatkozólag, Ő szent felsége kegyes szivvel elfogadni és kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy a királyi jogánál fogva őt megillető toborzást ujból vissza fogja állitani.
