Ő szent felségének hü karai és rendei, őseik példáján lelkesülvén, és az ország óhajtásainak teljesedésére nézve az Ő szent felsége atyjai szivébe vetett bizodalomra serkentetvén: őszinte bizodalmuk tanusitásául és szilárd reményöknek, melyet a király szentséges szavába helyeznek, jeléül, az uralkodó felség és a közjó iránti buzgóságukból és szeretetökből, ezen rendkivüli esetben s jövendőre való minden következtetés nélkül, a törvényes alkotmány épen tartásával, a következő önkéntes ajánlatot teszik:
1. § Minden nemes vagy polgár, vagy akármilyen állapotu és nevezetü ember, ide értve a jószággal biró, vagy aká nem biró, de jövedelmöket készpénzben, vagy terményekben nyerő, vagy az életjáradékot huzó más özvegyeket is, befoglalva a koronai, fiskális, világi-alapitványi jószágokat, valamint bármely közönségek jószágait, ez ingatlan javakból (leszámitva a gazdasági fölszerelést), valamint a kisebb királyi haszonvételekből, hámorokból, huták és vasbányákból, végül gyárakból s bárminemü javadalmakból rendszerint származó évi mostani tiszta jövedelmeiknek hatodrészét, nem számitva le még az adósságot sem, a királyi kincstárba tartoznak beszolgáltatni azon kulcs szerint, melyet minden egyes törvényhatóságban, a haszonhajtó ingóságokra vonatkozólag is, egy minden osztálybeli tagokból választandó s esküvel kötelezendő bizottság fog kidolgozni: a mit a bányabirtokosok is együttesen számitott bányáiknak a költségek levonásával számitandó tiszta jövedelméből teljesiteni tartoznak. A királyi bányákat, valamint a közvetlenül érczbányászatra szolgáló épületeket és müveket illetőleg pedig a törvényhatóságok ez alkalommal is az eddig követett gyakorlathoz tartsák magukat.
2. § Az épületek (ide nem értve a nemesi lakházakat s a gazdaság folytatására akár egészben, akár részben szükséges épületeket), ugyszintén a bármely nevezetü, akár gyümölcsöző, akár nem gyümölcsöző ingóságok (a hadi fölszerelések, könyvek, mind a két nem nem-drága ruhái és a házi fölszerelések kivételével) igaz értékének századrésze fizettetik.
3. § A jobbágyok, házas és házatlan zsellérek, kik földjeiktől és vagyonuktól urbéri szolgálmányokat teljesitenek vagy ezeket megváltják és akik adót fizetnek: e segedelemhez való minden hozzájárulás alól mentesitvék.
4. § A kiváltságolt községek azonban akár telkeik, akár más bármely vagyonaik után, leszámitva a törvényhatóságok által lelkiismeretesen fölbecsülendő uri, adózási és más közterheiket, ingatlan telkeik és házaik után ugyan a városok számára előirt szabály szerint, tiszta jövedelmeik hatod, ingóságaik után pedig az érték század részét szolgáltatják.
5. § A szerződéses községek pedig, melyek sokkal enyhéb bánásban részesülnek, mint az urbéresek, a vármegyék itélete szerint fognak megrovatni.
6. § A szabad királyi városokban pedig az adók és más közterhek, melyeket a birtokosok telkeik és házaik után viselni tartoznak, valamint az épület azon része, mely a birtokos állapotának és rangjának megfelel, a városok kebelében rendesen nem lakó mágnásokat és nemeseket illetőleg az országgyülési illetmény arányának szemmeltartásával, a fizetendő összegből levonatnak; egyébként pedig ugy a házaktól, mint az ingatlan telkektől a tiszta jövedelem hatod része lesz fizetendő. A kényelmi épületek után továbbá igaz értékök század részét kell szolgáltatni.
7. § Az összes kereskedők továbbá, valamint mindenféle müvesek és mesteremberek, akár a királyi városokban és más kiváltságolt községekben, akár bárhol az országban éljenek, kivéve azonban az alsóbb osztályba tartozó, urbéres helyeken lakozó s urbéri szolgálatnak alávetett s munkájokat és mesterségöket se nem állandóan, se nem a megkivántató fölszereléssel gyakorló embereket, még pedig a kereskedők a kereskedésbe fektetett vagyonukra nézve is, ingó dolgaik értékének század részével járulnak közre.
8. § Nehogy pedig az adóssággal terheltek tulságos terhet hordozzanak, ezen egy évben a kikötött kamatnál egy százalékkal kevesebbet tartoznak fizetni: hogy igy mindazok, a kik a segedelemhez járulóknál tőkéket helyeztek el, adósaik közvetitésével velök ugyanazon arányban vonassanak be a teher közös viselésébe. A kik pedig külföldi hitelezőknek tartoznak, mivel Ő szent felsége ezeket kegyelmesen kivetteknek kivánja tekinteni, a teljesitendő segedelemből ezuttal ugyanannyit levonhatnak, a mennyit hitelezőjöktől, ha az belföldi lenne, levonhattak volna.
9. § A kereskedők a vagyonuk után rájok eső segedelmet azok hozzájárulása nélkül fizetik, a kik nekik árukat hitelbe haladék kedvezményével és ezen haladék idejére kamat nélkül adtak.
10. § Azon tőkék után, melyek ezen segedelemhez hozzá nem járuló adósoknál vannak elhelyezve vagy kiadva, valamint azok után is, melyeket belföldiek külföldieknek kölcsönöztek, a századrészt közvetlenül a hitelezők fizetik; azt azonban, a miről igazolják, hogy ezen mindkét szakasz esetében az országon kivül rovatal czimén fizettek, az előleges kulcs szerint szolgáltatandó összegből szabad lesz nekik levonniok.
11. § A középületek, nyilvános intézetek, egyházak, szegényházak, kórházak, árvaházak, a mindkét nemü kolduló és tanitó, ingatlan jószággal nem biró szerzetes-rendek épületei, valamint vagyonuk is, a tőkék kivételével, végül a szent dolgok, mint István egyházai s azok szerelvényei, ezen hozzájárulás terhe alól mentesitve vannak. A nyilvános épületekre vonatkozólag mindez valláskülönbség nélkül értendő.
12. § A királyi ingatlan jószágok és más testetlen javadalmak, valamint a bérbe adott tizedek után is, a bérbe adók a kikötött bérösszeg hatodrészét, leszámitván a kötlevél tartalma és a föntebb előadott elvek szerint a leszámitandókat, beszolgáltatják a kincstárnak; a hol pedig a törvényhatóság által meghatározandó kulcs szerint a kikötött összegnél nagyobb jövedelem folyna be, ezen fölös összeg hatodrészét a bérlők tartoznak befizetni.
13. § A tiszteletdijak, hivatali illetmények, nyugdijak és a magántisztviselők fizetései után pedig, befoglalva szerződésszerü járandóságaikat is, a századrész fizettetik.
14. § Az ingatlan jószágokból a gazdasági fölszerelés nélkül eredő jövedelmek mennyiségét, valamint azon vagyon arányában, melytől századrész fizettetik, beszolgáltatandó összeget, mindenki az előadott elvek szerint, a haza iránti buzgóságához képest, saját nyilatkozatával, mely az elrejthető ingóságokra nézve semmi további vizsgálat alá nem esik, lelkiismeretesen fogja bevallani. Még pedig a nemesek a határozottan polgári telkeik és azok jövedelme felől a városi törvényhatóságoknál, többi vagyonukat illetőleg az illető megyéknél, továbbá a bányabirtokosok, a tisztesrendüek és a kereskedők az 1741:LXIII. törvénycikk s a vármegyék és városok fönnálló gyakorlata szerint, illetékes törvényhatóságaiknál tartoznak nyilatkozataikat benyujtani.
15. § Minden egyes törvényhatóságban bizottságok választatnak, melyek esküvel kötelezve, az országgyülésileg megszabott elvek szerint tartoznak müködni és ezek munkálatai az e czélra rendelendő törvényszékek vizsgálatán tul többé semmi felfolyamodás vagy további felülvizsgálat alá nem esnek, és ezen munkálat iratai minden törvényhatóságnak csupán házi használatára csakis ezen egy alkalomra szolgálandanak. A bizottsági tagok pedig minden törvényhatóságban ugyanazon eskü alatt, melylyel magukat kötelezték, ezen egyéni nyilatkozatokat szigoru titokban kötelesek tartani. A törvényhatóságok pedig csupán a törvényhatóságból befolyó összeget, a hozzájárulók egyénenkinti jelzése nélkül, tartoznak a törvénycikkelyek kihirdetése napjától számitandó félév alatt Ő királyi fenségének, az ország nádorának bejelenteni.
16. § Minden törvényhatóságban az ajánlott összeg átvételére a törvényhatóságra nézve legalkalmasabb hely jelölendő meg és egy pénztárnok állitandó. A pénztárba fizetendő összeget a feleknek szabad lesz névérték szerint számitandó bankó-czédulákban is fizetniök, úgy azonban, hogy mindenkinek tejes illetménye féléves részletekben az 1809. junius utolsó napjáig mulhatatlanul törlesztessék, ha csak a törvényes kötelezettség teljesitésének az 1715. évi VIII. törvénycikkben jelzett váratlan esete ez ajánlat további törlesztését ki nem zárná.
17. § A ki nem akar fizetni, azt a törvényszék a tiszti ügyész fölperessége mellett sommás pörrel (melyben azonban az előlegesen megállapitott összeg mennyiségét nem lehet kérdésbe venni), a költségekben is elmarasztalván elégtételre szoritja; minden más jogorvoslatnak kizárásával, egyedül a birtokon kivüli fölebbezés maradván szabadon.
18. § A segedelem beszedői pedig az ajánlatból befolyandó pénzeket, mihelyt tizezer forint összegre emelkednek, időről-időre a legközelebbi kincstári kasszába tartoznak bevinni.
A mely emlitett módon tett alázatos ajánlatát a karoknak és rendeknek, mint a királyi felség iránti kiváló hüségök és hazaszeretetök bizonyitékát Ő császári királyi felsége különös tetszéssel fogadni s egyben kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy atyai előrelátásával a leghathatósabban gondoskodni fog, nemcsak hogy kedvelt Magyarországától s a hozá kapcsolt részektől minden veszedelem elfordittassék, hanem hogy azok boldogsága és belső virágzása is előmozdittassék.
