1807. évi XII. törvénycikk

a csalárd bukások büntetéséről

A jóhiszemü hitelezőknek a csalárd bukásból keletkező károsodásuk megelőzése végett, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határoztatott:

1. § Hogy a vagyonbukott, akár nemes, akár nem nemes legyen, bukásának okait is igazolni tartozzék, és ha rábizonyul a vagyonának eltitkolásával elkövetett csalás vagy az, hogy hitelezőinek kárára irányzott kereskedelmi müveletekkel vagy nyilvánvaló pazar és költekező életmódjával jelzálogilag terhelt birtokát szükségképen megfogyasztotta; büntársaival együtt, kik a vagyon eltitkolásának tényénél, vagy más káros müveleteinél tudva és szándékosan közremüködtek, mint tolvaj bünfenyitő eljárás alá vétessék és vétkességéhez képest a törvény szigora szerinti illendő büntetéssel fenyittessék.

2. § És mivel méltatlan azon kedvezményre, melyet a hibájokon kivül vagyoni bukásba jutottaknak keresetök helyreállitása végett gyakorlat és szokás szerint meg szoktak adni: az ilyen, a kiszabandó büntetésen felül, mindaddig, mig hitelezői követeléseinek eleget nem teend, örökre kötelezettségben maradjon és ha később valmiképen jobb vagyoni helyzetbe jutna, a III. R. 28. czime legyen irányadó reá nézve.