1807. évi XIII. törvénycikk

az erőszakosan kivetettek visszahelyezéséről

A javak és bármiféle ingatlan jószágok vagy akár az ingóságok erőszakos elfoglalásának is megakadályozása, ilyenképen az 1802:XXII. törvénycikk magyarázata s illetve bővebb kiterjesztése végett javasolják a karok és rendek:

1. § Hogy az erőszakosan kivetettek visszahelyezése esetében az idézett czikkely által előirt módon eljáró alispán, a feleknek, a mennyiben a szomszéd vagy távolabb eső vármegyékben laknának, az 1613:XXXIV. törvénycikk értelmében, az 1802:XXIII. törvénycikkhez képest, a határviták kiegyenlitésénél is megtartandó kellő határidőt tüzvén ki, s meghallgatván őket és meggyőződvén a foglalás valóságáról s megismervén a tett törvénytelenségét, a kivetettet az előbbi állapotba, a foglalás tényéből eredő költségek és károk megtéritése mellett, nem értve azonban bele az elmaradt hasznot és az előállott károsodást, mint a melyek törvény utjára tartoznak, állitsa vissza: az alispán határozatával meg nem elégedő vesztes félnek azonban, ki ellen a visszahelyezés kéretik s a ki előtt különben a felfolyamodás és törvény utja nyitva áll, fönmaradván azon joga, hogy a visszahelyező alispán által netalán helytelenül megitélt károkra, hasznokra és költségekre nézve a maga kártalanitását károsodási per czimen, az ügy érdemére nézve pedig, együtt a járulékokkal, visszahelyezési peruton, a lehető legrövidebb idő alatt s a birtokon kivüli fölebbezés megengedésével kereshesse.

2. § Azonkivül a jószágok erőszakos foglalóit, az 1543:III. törvénycikk szerint a javak visszaadása után is lehet törvény utján keresetbe fogni az erőszakoskodásért, valamint a károk, hasznok és költségekre nézve is, a mennyiben ezek tekintetében az idézett czikkely által engedett sommás uton nem adatott volna kártalanitás.

3. § És mivel több afféle esetek szoktak előfordulni, hogy nem csak ingóságok, hanem a szántóföldekről, rétekről vagy szőlőkből is a függő termés foglaltatik el, s annak elvitele, eladása vagy elfogyasztása után nem létezik oly különleges tárgy, melybe az alispán a megfosztottakat visszahelyezze: hogy tehát a törvény kijátszására elkövetett ilyen esetekkel szembe lehessen szállani, az alispán járjon el a lelkiismeretesen felbecsülendő elvitt ingóságok vagy gyümölcsök egyenértékének megtéritésében; nyitva maradván egyébként minden esetben az idézett czikkely szerint a követelők előtt a felfolyamodás és törvény utja.

4. § Ha a foglaló az ingó dolgot más törvényhatóságba vinné át, a menynyiben a visszahelyezés az eljáró alispán által nem lenne foganatositható, megkereső levéllel eszközöltessék.

5. § Az alispán e sommás uton a jog kérdésébe ne avatkozzék, sem azok kivételével, melyek a használat vagy tény tisztába hozatalához szükségesek, irományok alapján ne járjon el; sem a visszahelyezést azon tárgyon tul, mely elfoglaltatott, többre ne terjeszsze ki; hanem a tényt megvizsgálván, kutassa azt, hogy a megfosztott volt-e a dolog békés birtokában.

6. § Az alispán minden végrehajtott vagy megtagadott visszahelyezésről tegyen jelentést a vármegye közönségének, és megakadályozott visszahelyezés esetén a karhatalmat mindenkor a vármegye közgyülése rendelje el.

7. § Személyes vagy dologi érdekeltség vagy törvényes akadályoztatás esetében mind a két alispánnak helyettesitése a visszahelyezés eszközlése végett a közgyülésen történjék.