1807. évi XX. törvénycikk

a futóhomok által okoztatni szokott károk elháritásáról és az általa elöntött területek termővé tételének módjáról

Mivel az ország sok részében tapasztalni lehet, hogy a semmi hasznot nem hajtó futóhomok több mértföldekre terjedő egész területeket elfoglal, s napról-napra nagyobb és gyorsabb haladással ragad ki termékeny földeket a lakosság használata alól, és egész vidékek feküsznek sivár homok alatt.

Hogy ezen baj tovább terjedését, a tulajdonjog sérelme nélkül, alkalmas eszközökkel és azzal a hatékonysággal, melyet a közjólét tekintete követel, megakadályozni lehessen: Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határozták a karok és rendek:

1. § Hogy ha a birtokosok a közös homokos területeken a homok terjedésének erdők ültetése által vagy más módon leendő megkötése iránt egymás közt megegyezni nem tudnának: azon félnek folyamodására, mely az ilyen ültetést létesiteni akarná, a törvényhatóság tartozik az alispánt a mellé adandókkal együtt kiküldeni, s ugyanaz, irásbeli meghivást bocsátván előre, a homokos területrészt és annak kiterjedését megvizsgálván s a beültetés szükségességét megállapitván, kinek-kinek részét tényleges külső birtoka, pusztákon pedig részessége irányában, ideiglenes módon, a nélkül hogy a tulajdonjogok vitatásába bocsátkoznék, vagy hogy ezzel mások törvényes jogai iránt sérelmes állást foglalna, sőt a törvényes arányt illetőleg a törvény utját szabadon hagyva, mérnökileg kihasitani, és eljárásáról a vármegye közönségének jelentést tenni tartozzék.

2. § A szintén közös gyepes részeket, melyek a homokos helyek közt feküsznek, azon terület számitásából, melyeknek javitása czéloztatik, nem kell levonni, hanem annak jutalékába foglalni, a kire esnek. Az alispán azonban vegye tekintetbe, és a törvényhatóságok ügyeljenek, hogy az erdőültetés ott, a hol a legelő különben is elégtelennek látszik, semmi esetre ne szolgáljon okul annak megszoritására.

3. § Mivel a legeltetés az erdők tenyészetét határozottan hátráltatja: a beültetett területeken mindaddig, mig a fák oly magasságra nőnek, hogy köztük a barmok kártétel nélkül legelhetnek, erőszak büntetése alatt tiltatik marhát legeltetni: a fáknak orvul való kivágása és a kéreghántás által okozott károkra nézve pedig az érvényben levő törvények tartassanak meg.

Ellenszegülés vagy birtokháboritás eseteire az 1802:XXIII. törvénycikk 3. §-ának rendelkezése kiterjesztetik.