Az országgyülésileg összejött karok és rendek azon igyekezetükhöz képest, melylyel a béke föntartása, ősi alkotmányuk és a királyi méltóság védelme iránt viseltetnek, az előre nem látott és hirtelen ellenséges támadások ellen jobban akarván a haza biztonságáról gondoskodni, tekintve a mostani körülményeket és a hadviselés módját, melyek az országgyülési tanácskozások és a közjólétről való intézkedés alkalmát megakadályozhatják, csupán ez egy izben és az ebből jövőre vonható minden következtetés nélkül Ő szent felségének három évre és nem azon tul, fölajánlják, hogy ha ezen három év alatt háboruval támadtatnék meg és ha oly ellenséges hatalom, melyet a rendes hadsereg nem birna föltartóztatni és nyilvánvaló betörés fenyegetné az országot, Ő szent felsége föltárván a veszedelem esetét Ő császári királyi fensége, az ország nádora és Ő királyi fensége az ország primása, valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánja előtt, a nemeseknek és azoknak, kiket a törvény e nevezet alá foglal, fölkelését az alább előadandó módon, előleges országgyülés nélkül, a melyen különben a fölkelés kérdését tárgyalni kellene, az ország védelmére összehivhassa; ugy azonban, hogy ha a viszonyokhoz képest a most megállapitott mértéken tul megkivántató más segédeszközökre, vagy ha uj és nagyobb áldozatokra is lenne szükség, Ő szent felsége minél előbb és a legrövidebb határidőben, azon helyre, mely legalkalmasabbnak fog látszani, országgyülést hirdetni méltóztassék.
Ezen kötelezettségnek egyöntetü teljesitése végett pedig Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával, a következő rendszabályok megtartását határozták el a karok és rendek:
1. § Hogy a fölkelés kihirdetése után minden egyes nemes embernek és azoknak, kiket a törvény ezen nevezet alá foglal, családjából egy egyén személyesen táborba szállani vagy hadba indulni legyen köteles. Ide értendők az országon kivül, azonban Ő szent felsége örökös tartományaiban lakó honfiusitott idegenek is, mint különben is nemesi kiváltsággal élők, a kiket, ha birtokos emberek, ugy kell tekinteni, mint más birtokos nemeseket; a kik pedig nem birtokosok, azokat Ő császári királyi fensége, az ország nádora fogja fölszólitani, hogy személyes kötelezettségöket az országgyülésileg megállapitott módon teljesitsék; a mely rájok háruló kötelezettségnek ha eleget tenni elmulasztanák, Ő szent felsége kegyesen intézkedni fog, hogy az ily honfiak Ő császári királyi fensége, az ország nádora által fölhiva, megjelenni és kötelezettségöket teljesiteni tartozzanak, a jönni nem akarókat pedig a honlakosok módjára kényszeriteni lehessen, hogy ellenök, mint más nemes honlakosok ellen, az 1723:XII. törvénycikkben alkotott fegyelmi törvény szerinti eljárás megindittassék és hogy, ha törvényes mentséget nem tudnak fölhozni, a nádor birósága által vétségökhez mért büntetéssel legyenek sujthatók.
2. § Ha az atya fiával egy kenyéren és háztartásban él, az 1523:XX. tc. értelmében csak egyikök legyen köteles fölkelni.
3. § Ugyszintén az osztozatlan, egy kenyéren élő s egyszersmind egy házban lakó testvérek is, az 1545:XIX. tc. szerint maguk közül egyet tartoznak a hadjáratba küldeni.
4. § Mindenki pedig jövedelmeihez képest vagy mint lovas, vagy gyalog minőségben köteles fölkelni; még pedig az, a ki a legutóbbi alkalommal a fölajánlott segedelem tárgyában bevett nyilatkozata szerint egy vagy több vármegyében évi 3000 frt, vagy ennél több jövedelemmel bir, bele értve a század részt is, mint lovas; a ki pedig évenkint csak ezer forintot vesz be, mint gyalog, mindkettő saját költségén szolgálatának rendjéhez képest magát minden szükségessel fölszerelni és ellátni s személyesen, vagy ha az alább előadandó okokból fölmentetnék, helyettese által katonáskodni tartozik.
5. § Ha azonban azok, a kiknek évi jövedelmök háromezer forinton alul van, mint lovasok óhajtanának fölkelni, szabadságukban legyen lóval, fegyverrel és a szolgálathoz szükséges minden készülettel a lovassághoz csatlakozniok; még pedig azok, a kik kétezer forinton tulmenő jövedelemmel rendelkeznek, éppen ugy, mint a kiknek háromezer és ennél több jövedelmük van, saját költségükön fogják magukat és lovukat a mindjárt előadandó módon eltartani.
Azok pedig, a kik ezertől kétezer forintig menő jövedelemmel birnak és lovasokul akarnak fölkelni, tartoznak ugyan magukat saját költségükön fölszerelni s élelmi jutalékukat és zsoldjukat, ugy mint mindnyájan a többiek, az alább előadandó módon a fölkelőpénztárba befizetni, a lótápot azonban a pénztár költségén kapják.
6. § Azok a gyalogok végül, a kik a fölkeléshez megkivántató vagyonnal ugyan nem rendelkeznek, de a törvény és megállapitott szabály értelmében fölkelni kötelesek, a hozzájárulási pénztárból minden szükségesekkel és a zsolddal is elláttatnak.
7. § A személyes fölkelés ezen kötelezettsége alól pedig csupán azok vétetnek ki:
A kik az érzékek vagy tagok szükséges használatát kizáró természeti fogyatkozás, hanyatló életkor, vagy sulyos és tartós avagy gyakrabban megujuló betegség miatt nem katonáskodhatnak.
Több és pedig csak kiskoru gyermekekkel terhelt családatyák, kikről a kebelbeli bizottság ugy itéli, hogy gyermekeik gondviselése végett otthon okvetlenül szükség van rájok, vagy a kiknek gyermekeik távollétök által az életföntartás eszközeitől fosztatnának meg.
A család egyetlen fia vagy örököse, értve az egy atya alatt álló, nem pedig az oldalágakon összetartozó nemzetséget.
Egyházi személyek és szerzetesek, valamint a királyi vagy nyilvános hivatalokban alkalmazott bármely vallásu olyan lelkészek, kiknek jelenléte a hivatal helyén mindenkor elkerülhetetlen, ide nem értve a gazdasági tisztviselőket.
Továbbá a tanárok és mindenféle tanitók szintugy a falvakban és egyéb helységekben, mint a városokban, meg a tanulók, ha csak ezek önként, de szülőik vagy gyámjok beleegyezésével nem akarnának fölkelni; mig azok, kik már az iskolát elhagyták és valamely tudomány gyakorlatában vannak, a fölkelés kötelezettségének alávetendők.
Orvosok és sebészek, kik törvényhatósági szolgálatban állanak.
Özvegynők és kiskoru árvák.
A politikai és kamarai kormányszékek mellett akár a kebelben, akár azon kivül alkalmazottak közül csupán azok értendők menteseknek, a kiknek jelenléte a hivatal helyén mindenkor nélkülözhetetlen s kiket ilyenekül a főnökök jelölnek meg.
Az ilyenek kiválasztása a vármegyében a közönségnek, más törvényhatóságokban az illetékes felsőségeknek bölcs itélete szerint történik.
Mindazonáltal a tiszteletbeli hivatalnokokat semmikép nem lehet kivenni, valamint azokat sem, a kik a törvényszékek mellett szolgálnak; mert amazok számfölöttiek, emezeknek müködése pedig a fölkelési törvényszünet beálltával különben is megszakad.
A kik tényleges katonai szolgálatban állanak, mivel épen honvédelmi kötelezettséget teljesitenek, a személyes fölkelés kötelezettsége alól kiveendők, olyképen azonban, hogy ha a családból egy szolgál, ennek mentessége folytán a többi otthon levő családot a törvények értelmében teljesitendő ezen kötelezettség alól nem kell fölmentettnek tekinteni.
8. § Kik a mentesek között nem foglaltatnak, azok tartoznak a rájok eső törvényes kötelezettséget személyesen teljesiteni, tehát személyesen szállani táborba s helyettest küldeniök egyáltalában nem engedtetik meg.
9. § Mivel a kivétel csupán a személyekre szoritkozik, a kivétettek fiai, ha különben alkalmasok, a katonáskodás kötelezettsége alól nem mentetnek föl.
10. § A kik a föntebbi pontokban kivettekül vannak fölsorolva és saját családjokban katonáskodásra alkalmas egyén nincs, a menynyiben, ha törvényesen fölmentve nem volnának, vagyonuk meghatározott mértékéhez képest mint lovasok vagy gyalogok saját költségükön lennének kötelesek fölkelni: személyök helyett, a mennyiben lehetséges, nemes, ilyennek hiánya esetében pedig nem nemes, de jó erkölcsü és a szükséges tulajdonságokkal biró személyt tartoznak állitani. Kivétetnek a tényleges katonai szolgálatban állók, a kik maguk helyett ugyan mást állitani nem kötelesek, de összes vagyonuk után tartoznak a pénztárhoz a megállapitott kulcs szerint hozzájárulni.
A személyes fölkelési kötelezettség alól törvényes okokból kivett szegények a helyettesállitástól mentesek lesznek.
11. § Mindenik káptalan, mint testület, egy-egy lovast adand. A káptalan tagjai pedig jövedelmök arányában más birtokosokkal egyformán állitandanak katonákat.
12. § A czimzetes püspökök, apátok és prépostok, kiknek kezén oly javak vannak, melyek nincsenek a káptalanhoz csatolva, a javadalmas főesperesek, a birtokos monostorok, rendházak, székházak és conventek szintén kötelesek a megállapitott szabályelv szerint katonát állitani, annak megjegyzésével, hogy midőn valamely apát és prépost azelőtt elkülönzött, most összekapcsolt apátságot vagy prépostságot bir, vagy ha a királyi kamara és a vallási és tanulmányi közalapok birtokolják az üresedésben levő vagy eltörült püspökségek, prépostságok, apátságok, monostorok és rendházak jószágait, ezektől, ugy a mint régebben külön állottak, egy-egy lovast állitandanak.
13. § A szabad királyi és bányavárosok, melyek mint testületek egy-egy nemes személyt képviselnek, a törvények értelmében azon vármegyéhez, melyben feküsznek, a szükséges készülékkel fölszerelt egy-egy lovast állitanak és tartanak el; uri és nemesi, ugy kebelbeli, mint azon kivül fekvő javaik után az ország általános fölkelési pénztárához az országgyülésileg megállapitott kulcs szerint az ország más nemeseinek módjára hozzájárulnak; azonfelül pedig a törvényes fölmerülő esetben, nyilt háboru idején, minden veszedelem esetére a belső biztonság védelme végett kellőleg fölszerelt s fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyülés által meghatározott módon tartaniok.
14. § A jászok és kunok kerülete, valamint a hajdu városok is minden háromezer forint jövedelmök után, mint ezt a legutóbbi segedelemre fölajánlották, minden szükségesekkel fölszerelt egy-egy lovast állitanak és tartanak el; nemkülönben állitandó katonaságuk számára a szükséges tiszteket választják és ellátják; ellenben az általános pénztárhoz való minden más hozzájárulás alól mentek leendenek; a keblökben lakó nemeseknek, ha másutt jószággal nem birnak, melyre nézve a többi nemesekkel egyenlő kötelezettséget tartoznak viselni, ezuttal megengedtetvén, hogy mivel ők egyrészről azon kerületek és városok fölkelési pénztárába évenkint adóznak, másrészről jövedelmeik azon kerületek és városok segedelmi összegében be vannak foglalva, kötelezettségöket az eddig fönnálló szokás szerint ezen kerületek és városok mellett teljesithessék.
15. § A többi kiváltságos kerületek, mint a kikindai és tiszai, hasonló elbánás alá esnek; megjegyeztetvén ezen kerületekre nézve, hogy mivel a közöttük lakozó nemeseknek azoktól, a kik a jászok és kunok között élnek, különböző az állapotuk, azok az illető vármegye mellett, annak értékszabása szerint tartoznak kötelezettségöket teljesiteni.
A szabad királyi városokra nézve előirt intézkedés, a benső biztonságnak körükben való föntartását s e czélra a lakosoknak begyakorlását illetőleg, ezen kerületekre s városokra is kiterjesztetik.
Továbbá a kiváltságos mezővárosok és oly helységek, melyek az urbéri szabályozásnál jóval enyhébb elbánás alá esnek, valamint az 1741:LXIII. törvénycikkben jelzett, itt azonban egyenkint meg nem nevezett vármegyék, melyekbe azok be vannak kebelezve, a rájok eső kötelezettséget az előbbi fölkelésekben eddig szokásos gyakorlat szerint az általános pénztárhoz való hozzájárulással teljesitik.
16. § Az országon kivülre való, ezuttal kilátásba vett menetelre a fölkelő katonaságot nem lehet előbb kötelezni, mint az ellenség a német örökös tartományok valamelyikébe tényleg betört és a rendes hadsereg az ellenség erejét többé föltartani nem tudván s visszavonulván, magát az országot fenyegeti a becsapás. Egyébiránt kivezetés esetében ugy a zsoldot, mint a többi ellátást a királyi kincstártól fogja a katonaság kapni.
17. § A most szervezendő fölkelő katonaság, melynek tisztjeit az állandó katonaság tisztjeivel egyenlő hatáskör, hivatalos fok és jelleg s jelvények illetik, közvetlenül Ő szent felségének az ország nádora, Ő császári királyi fensége utján gyakorlandó főparancsnoksága és vezérlete alatt álland és a többi hadsereggel nem fog azon czélból összevegyittetni, hogy a fölkelő katonaság kiegészités vagy pótlás végett akár testületileg, akár egyénenkint a rendes ezredekbe áthelyeztessék.
18. § A harczmezőre menő fölkelő katonaság ruházatára nézve az országgyülésileg elfogadott szabályzat lesz irányadó.
19. § A lovas napi zsoldja 16 krajczárban, a gyalogé pedig 12 krajczárban szabatik meg, az élelmi és a lótáp-adagon kivül. A tisztek fizetésére és adagjaik kiszolgáltatására nézve pedig határoztatik, hogy valamint a készpénzfizetés, ugy az élelmi és a lótápadagok kiszolgáltatása tekintetében is ugyanaz a szabályzat, mely az állandó katonaságban szolgáló tisztekre nézve fönnáll, alkalmaztassék a fölkelő tiszteknél is.
20. § Ezen felkelő katonaságnál a parancsokban, jelentésekben és a vezényletben a magyar nyelv fog alkalmaztatni; és mivel e fölkelő katonaságnak az ország törvényeivel is összhangzó bizonyos hadrendjének kell lennie: Ő szent felsége méltóztatott kerületi parancsnokokat kinevezni, még pedig a dunáninneni kerület részére báró Davidovich Pál táborszernagyot, a Terézia katonai jeles rend vitézét, és egy magyar gyalogezred tulajdonosát; a dunántuli kerület részére bátorkézi Ott Károly altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend tisztjét, valamint egy magyar lovas ezred tulajdonosát; a tiszáninneni kerületbe Hadik András vezérőrnagyot; és a tiszántuli kerület részére Ducca Péter valóságos belső titkos tanácsos altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend vitézét, egy magyar gyalogezred tulajdonosát és bánsági főhadparancsnokot.
21. § Ezen hadparancsnokok tiszte és hatásköre leend a rájok bizott kerületben a vármegyékkel érintkezni, fegyvergyakorlással összekötött hadi szemléket tartani, s a fölkelő katonaságot az előnyomulás alatt, a táborban és a visszatéréskor vezérelni, s az e végett szükséges intézkedéseket megtenni.
22. § Ezen nemes fölkeléshez a hadi müveletek megtételére, végrehajtására és rendeletek kibocsátására ugy az ország főkapitánya, mint a kerületi parancsnokok mellé a szükséges törzset és személyzetet született magyar nemesekből vagy honfiakból Ő szent felsége fogja kegyelmesen kirendelni és eltartani, valamint a fölkelő sereghez megkivántató tüzérséget és szekerészetet a szükséghez képest a fölkelő katonasághoz csatolni s ennek ellátásáról kegyelmesen gondoskodni méltóztatik.
23. § Az ilyenképen szervezendő fölkelés szükségleteinek kielégitése végett, az ezen törvénycikk elején kifejezett esetben, mindazok vagyonából, a kik hozzájárulni kötelesek, a csupán ez alkalomra országgyülésileg elfogadott kulcs szerint s minden, a jövendőre ebből vonható következtetés nélkül, országos pénztár alkottatik. E pénztár ellátása a békeidőre egyáltalában nem terjesztetik ki, hanem háboru esetére, még pedig csak egy félévre, oly módon, hogy ha a hadviselés alatt Ő szent felsége előre látná annak további szükségét, hogy fölkelő katonaság alkalmaztassék, gyorsan s a legrövidebb határidő alatt és azon helyre, mely legczélszerübbnek mutat, méltóztassék országgyülést egybehivni, hogy mind a fölkelés segédeszközeiről, mind a védelem más módjáról tanácskozni lehessen.
Ezen pénztárba begyülendő pénzeket semmi más, mint csupán fölkelési czélokra lehet forditani.
Az ezen pénztár javadalmazására megkivántató költségeknek a törvényhatóságok között való fölosztása, és az összegyülendő pénzek kezelésének igazgatása, az országgyülésileg kidolgozott szabályzat szerint Ő császári királyi fenségére, az ország nádorára bizatik, kinek személye iránt a karok és rendek határtalan bizodalommal viseltetnek.
24. § Ha a fölkelés mozgósitásának szüksége sürgősebb lenne, mint hogy a szegényebbek fölszerelésére és a hadsereg közönséges kiadásaira megkivántató költségeket idejében be lehetne hajtani: ez esetben Ő szent felsége méltóztatott kegyelmesen elhatározni, hogy erről Ő császári-királyi fenségétől, az ország nádorától értesitést kapván, a körülményekhez mért pénzösszeget előlegezni kegyeskedik, úgy hogy az három hónap alatt a kincstárnak megtérittessék; a mely szivességét Ő szent felségének a karok és rendek alázatosan megköszönik.
25. § Az előadott módon ajánlott fölkelést Ő szent felsége, a király és az ország jogainak épségben hagyásával, kegyelmesen elfogadni méltóztatott.
