1808. évi III. törvénycikk

a hadi szemléről és az összes nemesek hadgyakorlatairól

Hogy az Ő szent felségének fölajánlott személyes fölkelés a maga czéljának jobban megfeleljen, és hogy a törvénynek az előző tc. értelme szerint felmerülő esetében, minden szükséges készülettel fölszerelve, sikeresen szállhasson szembe az ellenséggel, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határozták a karok és rendek:

1. § Hogy a hadi szemlének és gyakorlatnak hajdan fönnállott szokása, az alább előadandó s három évig érvényesnek tekintendő módon, ujra életbe lépjen és visszaállittassék.

2. § Annálfogva minden törvényhatóságnak kötelessége leend, hogy a kebelbeli nemeseknek, és a kiket a törvény e nevezet alá foglal, pontos lajstromát készitse el, és három évenkint igazitsa ki.

3. § A nemesek lajstromának elkészitése után a megtartandó szemle idejét és helyét állapitsák meg a törvényhatósági közgyülésen, a helyi körülményekhez képest gondosan ügyelvén, hogy a mezei munkáktól szabad időt és az összegyülésre oly helyeket válasszon, hogy a szemle alá veendők lehetőleg ne terheltessenek meg több mint három órai utazással, s ugyanazon egy helyre való népesebb csődület ne szolgáljon az ellátás akadályául.

Ez alkalommal válaszszák meg a fő- vagy alispán elnöklete alatt müködő szemlebizottságot is.

4. § A szemle megtartására a közgyülés által kitüzött időben és helyen azután minden nemes és azok, kik fölkelésre vannak kötelezve, a lakhelyéhez legközelebbi gyülekező helyen személyesen megjelenni mulhatatlanul tartoznak, azokat is beleértve, a kik már egyik vagy másik megelőző fölkelésben részt vettek volt.

5. § A mely alkalommal a katonáskodásra kötelezett korban álló személyeket (a 18-ik életévtől az 50-edikig) megszámlálják, s közülök azokat, kik az országgyülésileg előirt szabályzat szerint személyesen alkalmasok, vagy a kik az országgyülésen megállapitott mentesség esetében helyettes által tartoznak fölkelő kötelezettségöket a lovasságnál, vagy gyalogságnál teljesiteni, kijelölik.

6. § Az első szemle végeztével, a szemle alá vett egyéneket különbség nélkül, akár kijelöltettek a katonáskodásra, akár nem, haza bocsátják; a törvényhatóságok pedig a katonáskodók névsorát az ország nádora, mint az ország főkapitányához, az ezen országgyülésen kidolgozott szabály szerint, haladéktalanul fölküldik, melynek vétele után Ő császári-királyi fensége a fölkelőket csapatokba és századokba osztja, és ezt a beosztást, valamint a szükségelt tisztek és altisztek számát ugyanazon törvényhatóságoknak tudtokra hozza. Azután, megkapván Ő császári-királyi fenségének, az ország nádorának, utasitását:

7. § A tisztek választására készülő törvényhatóságok a választás czéljából összehivandó közgyülést megtartják, melyre mindenkinek törvényes büntetés alatt meg kell jelenni, és azon főképen a kebelbeli nemesek közül, kikre bizodalmuk irányul, tekintettel alkalmas voltukra, jártasságukra, erkölcsi minőségökre és a megelőző fölkelésekben vagy a hadseregben viselt tiszti rangjokra, megválasztják az egyéneket; egyuttal pedig a hadvezetésre kijelölt tiszteknek pályázat utján leendő megválasztása végett tartandó második szemle és hadgyakorlat határidejét előre kitüzik, azt Ő császári-királyi fenségének, az ország nádorának azonnal bejelentik, a ki a kerületi parancsnokoknál intézkedik, hogy vagy ők maguk, vagy kiküldötteik azokon részt vesznek. Ezen szemle alkalmával:

8. § Megvizsgálják a fegyvereket s egyéb szerelvényeket, kivántatik pedig:

A lovas számára ló, melyet mindegyik szemle alá vett egyén, mint sajátját, tábori szolgálat teljesitésére alkalmasat, a lovagláshoz szükséges, nem fényes, nem is egyforma, de a czélnak megfelelő fölszereléssel, tartozik magával hozni.

Továbbá két pisztoly, egy kard, fokos és lőportartó.

Gyalogos számára: puska, szurony, kard és lőportartó.

9. § A mi a puskákat és pisztolyokat illeti: azoknak egyformáknak, tudniillik egyenlő csövüeknek vagy kaliberüeknek kell lenniök, melyeknek saját fegyvertáraiból való kiszolgáltatását Ő szent felsége méltóztatott elrendelni, oly módon, hogy ezen nem kimustrált és hiányos, hanem jó minőségü és, mivel a fölkelők nem testi mérték szerint válogattatnak ki, középtermetü emberhez szabott fegyverek ingyen levén szolgáltatandók, a mostani törvény rendelkezésének megszüntével ugyanazon állapotban adassanak vissza; a városoknak s a kiváltságos kerületeknek a benső biztonság fönntartására alakitandó polgárőrségiek számára szükséges fegyvereket Ő szent felsége teljesen ugyanazon föltételek mellett engedélyezvén; a mely jóságáért Ő felségének a karok és rendek alázatos köszönetöket nyilvánitják; a törvényhatóságoknak egyébiránt érintetlen maradván azon joguk, hogy ha a fegyvereket inkább pénzért akarják beszerezni, mint a kincstári raktárból kölcsön venni: ezt szabad legyen tenniök.

10. § Minden szemle alá vett egyénnek szabad azonban saját kardját megtartani és használni, csakhogy az jóminőségü legyen, a mit nem csak a katonai szolgálat, hanem kinek-kinek saját biztonsága, érdeke is követel.

11. § Ruháit is, melyeket rendszerint visel, megtartja; hogy azonban minden fényüzés és fölös költekezés elkerültessék: az öltözetnél és ezen czélra készitendő lószerelvénynél minden arany és ezüst alkalmazása, a másként cselekvők ellen a 17. §-ban megirt büntetés alkalmaztatván, megtiltatik, s ezt a tisztek is megtartani kötelesek.

12. § A táborozó katonaság és a rangfokozatok jelvényeiről Ő császári-királyi fensége, az ország nádora, fog intézkedni.

13. § A csapatokba és századokba osztott fölkelők egészben véve anyanyelvükön oktatandók, a parancsszavak és vezénylet tekintetében a magyar nyelv használtatván. Ezen második és a következő három éven belül évenkint egyszer tartandó szemlék után, melyekre már a mentesitettek helyetteseinek is elő kell állaniok, időkimélés szempontjából, közvetlenül következhetik a hadgyakorlat, még pedig ugy, hogy az ilyen gyakorlat soha se tartson 14 napnál tovább. Ezen szemlékre és gyakorlatokra továbbá azok is, a kik a rendes katonaságnál szolgáltak volt, mint a katonai dolgokban jártas egyének, korukra való tekintet nélkül, ha különben alkalmasok, a hányszor a törvényhatóságok kivánják, megjelenni és a táborozókat a fegyverrel való bánásban oktatni kötelesek.

14. § A katonai gyakorlat terjedelmét pedig, melynek ismeretébe a szemle alá vettek lassankint beavatandók, a legszükségesebb mozdulatokra és gyakorlatokra kell korlátozni.

15. § A kik a szemle alá vettek közül a hacztérre nem fognak kiszállani, életkoruk tizennyolczadik évétől az ötvenedikig, mihelyt a katonáskodó rész tényleg fölkelt, otthon kötelesek táborozni, hogy a fegyverrel való bánásba begyakoroltassanak; nem értvén ide azokat, a kik mentesség törvényes esetében fölkelő kötelezettségöket helyettes által teljesitik.

16. § Ha valaki gyöngélkedés, vagy egészségének vagy vagyonának veszedelmét magában rejtő ok miatt akár a szemlére, akár a táborozásra való megjelenésben akadályoztatnék, azt a szemléző bizottságnak idejekorán bejelenteni s elmaradásának okát elegendő bizonyitékokkal igazolni köteles. Igazolása kielégitőnek találtatván, ugyanaz a bizottság mentségét elfogadja ugyan és a folyamodónak megadja az engedelmet, ugy azonban, hogy a neki bemutatott folyamodványt az igazoló okiratokkal együtt a törvényhatóság elé terjeszteni, a fölmentett pedig azután még ugyanazon évben szemlére előállani, és a következő gyakorlaton is, ha hadjáratra van rendeltetve, részt venni tartozzék. Magától értetvén, hogy azok is, a kik az előleges jelentést ugyan előre nem látott akadályok miatt meg nem tehették, utólagosan azonban a szemléző bizottság előtt elmaradásuk törvényes okát kellő igazolással bizonyitották, kimentetteknek tekintendők.

17. § Azok pedig, kik e kötelezettség alól magukat elegendő ok nélkül kivonták: az 1639:XXVIII. törvénycikk értelmében, ha mágnások 50, birtokos és vagyonosabb czimerleveles nemesek pedig 25, egyenkint négy forintot tevő nehéz gira, az egytelkes nemesek és szegényebb czimerlevelesek végre 12 frtnyi pénzbirsággal, a fizetés teljesitéséhez szükséges telek hiánya esetében a körülményekhez mért fogsággal büntetendők: az első esetben oly módon, hogy az elmarasztalás ugyan mindjárt a szemle idejében történjék, de a végrehajtás a következő törvényszéki ülésig függesztessék föl azért, hogy az elmarasztaltak, ha akarják és tehetik, meg nem jelenésöknek okát adhassák; ha pedig a megjelenést elmulasztók igazolása nem sikerül, a végrehajtást a törvényszék határozza el, és ezen törvényes ügyút költségeinek beszámitásával eszközölje; azonfelül a mulasztók ugyanazon évben szorittassanak kötelezettségök betöltésére, mivel ezen büntetés csak egy esetre értendő, s azért annyiszor, a mennyiszer megveendő lesz.

A kik azonban e törvényes kötelezettség világos semmibevételével harmadizben is elmaradnának, előleges meghallgatásuk után, azonkivül, hogy ugyanazon évben a bizottság által előre kitüzendő határidőben kénytelenek lesznek kötelezettségöknek eleget tenni, a körülményekhez képest kiszabott fogság büntetésében is elmarasztalandók s végrehajtás alá veendők lesznek.

A kik pedig a szemle és gyakorlatok alatt kihágást követnének el, a fölkelők részére ez országgyülésen alkotott és szentesitett fegyelmi törvények szerint itéltetnek el.

18. § Hogy pedig a kihágásoknak eleje vétessék, és hogy a szemlén a hadgyakorlaton részt vevők a népnek minél kevésbbé legyenek terhére: ügyeljenek a törvényhatóságok, s másrészt arról is gondoskodjanak, hogy a szükséges élelmi szerek ugy a lovasok, mint a gyalogosok részére mindenütt kaphatók legyenek.

19. § Minden törvényhatóság a fegyverek és készletek tartására biztos helyiséget jelölend ki, a hol a puskákat s pisztolyokat és a hadviselésre szorosan szükséges szerelvényeket, melyeket ugyanis maguk a törvényhatóságok szereztek be, raktározni és jó karban tartani lehessen. A kardokat és más készülékeket azonban, melyeket a szemlére behivottak sajátjokból beszerezve hoznak magukkal, ha tulajdonosaik azon helyiségben letenni nem akarják, magukkal haza vihetik.

20. § A szemlék alkalmából előálló költségekről maguk a törvényhatóságok fognak gondoskodni, mely czélra kirovásokat rendelhetnek el.

21. § A szemle és a gyakorlat miként történt lefolyásáról minden törvényhatóság az ország főkapitányához, a nádor urhoz, minden évben az országgyülésileg kidolgozott szabályzat szerint jelentést tenni kötelesek.

22. § A szemle és táborozás módjára a nemeseket illetőleg a föntebbiekben tett intézkedéseket a jász-kun s más kiváltságos kerületek s a hajdú városok is az ezen országgyülésen kidolgozott szabály szerint mindenben teljesiteni tartoznak. A szabad királyi és bányavárosok azonban a számukra külön előirt szabályhoz tartandják magukat.

23. § A fölkelési törvényszünet nem a hadgyakorlatok végett tartandó szemlével, hanem a mozgósitott fölkelés tényleges kihirdetésekor fog beállani.