1. § A kik a szemle és táborozás alól, semmi törvényes ok nem forogván fönn, magukat kivonják: az 1659:XXVIII. törvénycikk szerint a mágnások ugyan ötven, a birtokos nemesek és vagyonosabb czimerlevelesek huszonöt nehéz gira, az egytelkes nemesek s a szegényebb czimerlevelesek tizenkét rénes forint pénzbirsággal, a fizetés teljesitésére megkivántató földbirtok hiánya esetén a körülményekhez mért fogsággal, első izben oly módon büntetendők, hogy az elmarasztalás ugyan tüstént a szemle idején történjék, a végrehajtás azonban a következő szemléig függőben maradjon, hogy a megjelenők igazolhassák magukat: ha nem igazolják, a megyei törvényszék elhatározza a végrehajtást, mely e törvényes intézmény költségeinek számlájára lesz foganatositandó; a mulasztó ezen törvényes tiszt teljesitésére még ugyanazon évben köteleztetvén, és az emlitett büntetés minden egyes esetre, annyiszor, a mennyiszer értetvén. Azok továbbá, a kik a törvény nyilvánvaló megvetésével harmad izben maradnak el, a mondottakon kivül, mindenkor azonban előlegesen meghallgatásuk után, a körülményekhez képest kimérendő fogságbüntetést is fognak szenvedni.
2. § Minden nemes a törvényes király és a haza iránt hüségre levén kötelezve, annak hódolni és engedelmeskedni tartozik. Minélfogva a király vagy az ország közálladalma elleni, törvények által tilalmazott zendülésnek vagy lázitásnak minden szerzője, czinkostársa vagy részese, a mennyiben azt a maga helyén fölfedezni rossz szándékkal elmulasztja, ugyanazon törvények rendelése szerint gonosz tetteért halállal lakol.
3. § A ki a hadseregben lázadást szit, vagy abban részt vesz, szigoruan, és a dolog fontosságához képest, főképen a kolomposok halállal büntetendők.
4. § A ki törvényes fölebbvalójának, valamint tisztjeinek és katonai előljáróinak a tartozó engedelmességet megtagadja, ellenök illetlen magaviseletet tanusit, vagy épen rossz akaratúlag fegyvert rántani merészel; hasonlóképen sulyosan, sőt ha a körülmények ugy kivánják, halálbüntetéssel fenyittetik.
5. § A ki őrcsapatokra vagy előörsökre kezét emeli, vagy épen megtámadni merészeli azokat az ellenség előtt: az előbbi §-ban mondott büntetésnek esik alája.
6. § A ki az ellenség előtt őrállását elhagyja, életével lakol; különben pedig, valamint az is, a ki őrálláson elalszik, megfelelő büntetéssel lesz fenyitendő.
7. § A ki őrségre vagy szolgálatra részeg állapotban jelenik meg, vagy azt elegendő ok nélkül elhagyja, fogsággal és bilincscsel büntettetik.
8. § Ha egész csapat, század vagy zászlóalj az ellenség előtt engedetlenkedik és kötelességéről megfeledkezve, szégyenletesen hátat fordit: a tisztek becstelenséggel együtt hivatalukat, sőt a körülmények sulyosabb voltához képest életöket vesztik; a közlegények közül pedig minden tizedik halálbüntetéssel lakol. Hasonlóképen halálbüntetést szenvednek mindazok, a kik a csatából és az ellenséges viadalból magukat kivonják.
9. § A ki ütközet alkalmával zsákmányol s a csapatok podgyászát és tulajdonát fosztogatni merészeli, halállal büntettetik.
10. § A fölkelő, ki zászlóját elhagyja, első izben két hónapi, bilincsben töltendő s hetenkint két napon kenyérből és vizből álló bőjttel sulyosbitott fogsággal; másod izben négy hónapi és hetenkint négy napon át hasonló bőjtöléssel s bilincsekben töltendő fogsággal, azonkivül ezen második esetben minden hivatalra való képtelenség büntetésével is; harmadik izben, valamint akkor is, ha az ellenséghez átszökik s azután elfogják, halállal fenyittetik. Arra, ki feljebbvalóinak tudta nélkül a szemlét idő előtt ott hagyja, a meg nem jelenőre az első szakaszban kiszabott büntetés annyiszor a mennyiszer alkalmaztatván.
11. § Gyujtogatók, rablók, martalóczok, utonállók, azok, a kik fosztogatva főképen házi gazdáikat vagy a falubeli lakosokat erőszakosan megtámadják: a kár megtéritése mellett fogsággal, bilincscsel s a tett sulyos voltához képest halállal is büntettetnek. Párbaj, czivódás, veszekedés, verekedés, a kihágás és vétség szerint kimérendő büntetéssel toroltatik meg.
12. § Kisebb lopás és kártétel eseteiben az elvitt dolog visszaadásán vagy a kár megtéritésén kivül fogság és bilincs alkalmaztatik; a nagyobb fajta büntettek pedig az ország törvényei szerint itéltetnek meg.
13. § Az istenkáromlás a törvények értelmében és a bevett birói gyakorlat szerint büntettetik.
14. § Különben pedig, mivel az évenkint szemle alá jövő nemeseket fölkelőknek még a törvények értelmében épen nem lehet tekinteni: azért szükséges megemliteni, hogy a szemle alkalmával megjavitandó vagy fenyitendő bármely katonai vétségek enyhébb megitélése alá esnek, mint fölkelés idején, és a büntetéseknek nem azon szigorával torlandók meg, a milyet a tényleges nemesi fölkelés megkövetel. Ez okból irányadóul a szemléző feljebbvalók részére még a következők szolgálnak:
15. § A tetten kapott nemest, miként a törvények mindig megengedték, szabad ugyan elfogni; azonban tettét a fő- vagy alispánnal, kiknek egyike legalább jelen lenni tartozik, azonnal be kell jelenteni. A további letartóztatás csakis ezek előleges tudomásával folytatható.
16. § A katonai kihágásokat, a melyeknek megtorlása szorosan a jelen czikkelyek tárgyát képezi, szemle alkalmával a fő- vagy alispán, a vármegyétől kirendelt s azok sorából, a kik katonatisztséget viselnek, választandó bizottsággal együtt, sommás peruton itélendik meg: azonban e büntetés végrehajtását csak akkor kell rögtönösen foganatba venni, ha a büntetés oly természetü, hogy a szemle ideje alatt ki lehet állani. A békeidőben tartandó táborozás alkalmával elkövetett kisebb katonai kihágásokat azonban, melyek a táborozási parancsokat és rendet érintik, és a gyakorlatok idején tul nem terjedő büntetést vonnak maguk után, milyen a fogság, a katonatisztek büntetik. Botbüntetés mindazonáltal nem lesz alkalmazandó.
17. § Minden egyéb, bármilyen fajta büntett és vétség a maguk rendes formájában tárgyalandók; midőn azonban összeesküvés és nyilvánosságra törő lázadás, valamint szemle idején fegyveres kézzel elkövetett rablás, fosztogatás és a feljebbvalók s tisztek ellen megkisérlett és a többiek megbotránkoztatásával, valamint sebesitéssel, tagcsonkitással vagy öléssel egybekötött támadás a rögtöni halálbüntetést a közbiztonság fönntartása okából elkerülhetetlenné tenné: az elnök összehivja a katonai szabályzathoz képest, tehát közkatonák alkalmazásával is alakitott rögtönitélő biróságot, mely hétnél nem kevesebb, és tizenegynél nem több tagból álland. Ebben a tiszti ügyész fölperessége mellett lehet halálitéletet is hozni és végrehajtani; annak kifejezett hozzáadásával azonban, hogy nem csak a halálitélet meghozatalához, hanem annak eldöntéséhez is, hogy vajjon az elkövetett büntett valóban ezen biróság fönt emlitett tárgyai közé tartozik-e? az összes egybehivottaknak egyhangú szavazata szükséges, úgy hogy, ha a birák közül csak egy is bármiféle körülménynél fogva azt a fönt emlitett esetek közé sorozhatónak nem itélné, annak tárgyalását azonnal a törvény rendes utjára kell utasitani.
18. § Egyéb előforduló és a rendes törvényutra tartozó vétségek eseteiben ugy kell intézni a dolgot, hogy hasonló ügyek példaadás végett is a legközelebbi évben következő szemléig befejeztessenek.
19. § A mi a szemle és az arról való hazatérés idejében megtartandó rendészeti szabályokat illeti: azok a kebelbeli törvényhatóságok és tisztviselők bölcs itéletére s előrelátására bizatnak.
20. § Ezen föntebb irt czikkelyt, hogy mindenkinek, a kit illet, kellő tudomására jusson, minden a szemlére és táborozásra megjelenendők előtt, mielőtt a rendelt helyekre utaznának, az illetékes szolgabiró hirdesse ki és magyarázza meg, és ez a szemle idejében is, mely mindenkor e katonai törvény kihirdetésével veszi kezdetét, megtartandó.
