Mi I. Ferencz, Istennek kedvező kegyelméből ausztriai császár; Jeruzsálem, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia és Lodoméria, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárországok apostoli királya; ausztriai főherczeg; Lotharingia, Salzburg, Würzburg és Frankonia herczege; Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Krakkó nagyherczege: Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Sandomir, Massóvia, Lublin, Felső- és Alsó-Szilézia, Auschwitz és Zátor, Teschen és Friaul stb. herczege; Berchtolsgaden és Mergentheim fejedelme; Habsburg, Kyburg, Görz, és Gradiska grófja; Volhinia, Podlachia és Brest, Trieszt, Freudenthal, Eulenberg és a vend őrgrófság földjeinek ura stb. stb.
Adjuk tudtokra ezennel mindeneknek, a kiket illet, hogy midőn Mi a közálladalomnak az ország jólétét és a közjó gyarapitását illető s királyi javaslatainkban bővebben kifejtett fontos ügyeiről hü karainkkal és rendeinkkel tanácskozandók, az összes egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes uraknak, s Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karainak és rendeinek, pünköst utáni tizenkettedik vasárnapra, mely az elmult ezernyolczszáztizenegyedik esztendő Kisasszony hava huszonötödik napjára esett, Pozsony szabad királyi városunkba országgyülést hirdettünk és hivtunk egybe, és azon császári királyi szent személyünkben is, mig a közálladalom más sulyos gondjai engedték, részt vettünk: berekesztetvén végre és bevégződvén az országgyülési tárgyalások, ugyanazon főpap, országzászlós, mágnás és nemes urak, s föntebb nevezett Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karai és rendei, felségünk elé terjesztették a következő, ugyanazon országgyülésen közkivánatukkal és szavazatukkal, valamint egyenlő és közmegegyezésökkel, kegyelmes jóváhagyásunk hozzájárulásával hozott törvénycikkelyeket, alázatosan esedezvén felségünk előtt, hogy azon törvénycikkelyeket, s az azokban összesen s egyenkint foglaltakat helybenhagyottaknak, tetszőknek s elfogadottaknak vallván, királyi legfelsőbb hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni, és ugy Mi magunk megtartani, mint minden mások által, kiket illetnek, megtartatni kegyelmesen méltóztatnánk. Mely törvénycikkelyeknek ez a tartalma.
Előbeszéd
A felséges császár és apostoli király, I. Ferencz, a közboldogságot érdeklő sulyos viszonyok között, ezen Magyarország és a kapcsolt részek hű karaival s rendeivel tanácskozandó, a pünköst után való tizenkettedik vasárnapra, mely az ezernyolczszáztizenegyedik esztendő Kisasszony hava huszonötödik napjára esett, Pozsony szabad királyi városába országgyülést hirdetett.
A mely alkalommal a karok és rendek a közös szavazatukkal és egyetértőleg, Ő szent felsége jóváhagyásának is hozzájárulásával alkotott törvénycikkelyeket bemutatták, s egyszersmind esedeztek, hogy Ő szent felsége azokat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmával jóváhagyni, s mind ő maga kegyesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnék.
