Mi I. Ferencz, Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár, Jeruzsálem, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia és Lodoméria, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárországok királya; ausztriai főherczeg; Lotharingia, Salzburg, Würzburg és Frankónia herczege; Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Krakkó nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Sandomir, Massovia, Lublin, Felső- és Alsó-Szilézia, Auschwitz és Zátor, Teschen és Friaul stb. herczege; Berchtoldsgaden és Mergentheim fejedelme; Habsburg, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; Alsó- és Felső-Lausitz, valamint Istria őrgrófja; Volhinia, Podlachia és Brest, Triest, Freudenthal s Eulenburg és a vend őrgrófság földjeinek ura stb. stb.
Adjuk tudtokra ezennel mindeneknek, a kiket illet, hogy midőn Mi nemcsak saját szeretetünk érzelmétől indittatva, hanem az ország törvényhatóságainak hozzánk alázatosan fölterjesztett kivánságait is kegyes figyelmünkre méltatván, kedves hitvestársunknak, Karolina Auguszta fenséges és felséges császárnénak Magyarország királynéjává ünnepies módon végrehajtandó megkoronáztatása és fölavatása végett, az egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes uraknak s Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karainak és rendeinek a pünköst utáni tizenhatodik vasárnapra, az ezernyolczszázhuszonötödik esztendő Szent Mihály hava tizenegyedik napjára Pozsony szabad királyi városunkba általános összejövetelt vagyis országgyülést hirdettünk és hivtunk egybe, és azon császári királyi szent személyünkben is megjelentünk, megtörténvén végre a királyné Ő felségének koronáztatása, és azok is, a mik Magyarországunk és a kapcsolt részek haszna és gyarapodása bővebb megállapitása és a késő maradékokra átbocsátása tekintetéből alkalmasaknak és üdvöseknek látszottak, hű karaink és rendeink által kegyes jóváhagyásunkkal országgyülési tárgyalás alá vétetvén: ugyanazon egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urak s fönt nevezett Magyarországunk és a kapcsolt részek többi karai és rendei azon országgyülésen közkivánságukkal és szavazatukkal, ugy egyenlő és közmegegyezésökkel, kegyelmes jóváhagyásunk hozzájárulásával végzett következő törvénycikkeket felségünk elé terjesztették s bemutatták, alázatosan esedezvén felségünk előtt, hogy azon törvénycikkeket, s az azokban összesen és egyenkint foglaltakat tetszőknek, elfogadottaknak s helybenhagyottaknak vallván, legfelsőbb királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni, és ugy Mi magunk megtartani, mint minden mások által, a kiket illet, megtartatni kegyelmesen méltóztatnánk. Mely törvénycikkeknek pedig ez a tartalma:
Előbeszéd
Elmulván az összes, valaha viselt háboruk legveszedelmesebbikének válsága, Ő császári királyi és apostoli felsége, miután az ő fáradhatatlan gondoskodása s a kormánypálczája alatt élő népeknek is áldozatkészsége által Európa békéje helyreállittatott, a közboldogság ápolásának, mely az idők különféle viszontagságai között nem csekély kárt szenvedett, atyai szivében már régen táplált, de a kétes viszonyok között elhalasztott szándékait ujra fölvette, és hogy a háboru sulyos következményeinek orvoslását czélzó intézkedéseit hű népének vigasztalására foganatba vegye, a pünköst utáni tizenhatodik vasárnapra, mely az ezernyolczszázhuszonötödik esztendő Szent-Mihály hava tizenegyedik napján esett, Pozsony szabad királyi városba általános összejövetelt vagy országgyülést hirdetett, és a tanácskozásokat saját szent személyében megnyitván, a magyar nemzethez való vonzalmát uj kötelékkel erősitendő, mindezeket szeretett hites társának, Karolina Auguszta fenséges és felséges császárnénak, Magyarország királynéjává az ország szent koronájával ünnepies módon leendő koronáztatásával akarta bevezetni; majd ennek végrehajtása után azokat a tanácskozás alá veendő dolgokat terjesztette kegyelmesen elő, melyek Magyarország és a kapcsolt részek jólétének és boldogságának szaporitására hasznosak.
A mely ez ország javára irányzott jóságos gondoskodását Ő szent felségének a karok és rendek alázatos hódolatuk tiszteletével fogadván, a szerencsés koronáztatás végrehajtása és az országgyülési tanácskozások berekesztése után az azokból alkotott törvénycikkeket ugyancsak Ő felségének alázattal bemutatták, esedezvén, hogy azokat elfogadni, királyi hatalmával helybenhagyni, s ugy Ő maga megtartani, mint mások által is megtartatni méltóztassék.
