Az ország szent koronájának az 1802:V. törvénycikkben kinevezett őrei közül néhai Almásy Pál, királyi főlovászmesterré lépvén elő és a helyébe kegyelmes királyi rendelettel helyettesitett vásárosnaményi idősb Eötvös Ignácz báró, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarása s valóságos belső titkos tanácsosa, Abauj vármegye főispánja, időközben királyi főpohárnokmesterré neveztetvén ki, Ő felségének ugy római katholikus, mint evangelikus felekezetbeli egyének közül kegyesen előterjesztett előleges jelöléséhez képest, Végh Istvánt, Szt. István apostoli király rendjének középkeresztesét, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarását, valóságos belső titkos és a királyi helytartótanács tanácsosát, Baranya vármegye főispánját és a magyarországi tartományi biztosság igazgatóját, ki a koronaőri hivatalt királyi kegyelmes intézkedés alapján mostanig is betöltötte, a király és a haza iránt szerzett jeles érdemeinek s hüséges szolgálatainak tekintetbe vételével, a karok és rendek egyetértő szavazatukkal megválasztották és megerősitették. A ki a királyi megerősités után ez iránt a törvényes esküt a fönt nevezett királyi felség s az ország karai és rendei előtt letette.
Minélfogva az előbb emlitett néhai Almásy Pálnak örökösei, valamint báró Eötvös Ignácz is a koronához tartozó kulcsok átadására nézve ezennel megnyugtatnak s feloldoztatnak.
