A karok és rendek nem feledkezvén meg azon sokszoros szolgálatokról, melyeket herczeg Metternich-Winneburg Kelemen Venczel Lothár ur, Spanyolország első osztályu grandja stb., az aranygyapjas és a Szent István apostoli király rendje nagykeresztes vitéze, a császári királyi és apostoli szent felség állami és értekezleti minisztere, valamint a felséges ház és udvar, nemkülönben az állam kanczellárja, szeplőtlen hüséggel, feddhetetlenséggel és fönt nevezett Ő felsége szentséges személye iránti tántorithatlan ragaszkodással, nem kevésbbé, mint azzal, hogy az állam legfontosabb ügyeit a legnehezebb idők és körülmények közt is a viszonyok tökéletes ismeretével és előrelátó ügyességgel vezetvén, Ő felsége, Magyarország és az egyetemes ausztriai monarchia javára teljesitett; valamint a nevezett ország jóléte és fönmaradása érdekében kifejtett igyekezetét és készséges fáradozásait is tekintetbe vevén: ily szembetünő érdemeinek elismeréséül és saját hálájok bizonyitékául a nevezett herczeg urat és törvényes származékait önszántukból és egyező szavazatukkal dijfizetés nélkül honfiuvá, vagyis Magyarország többi valóságos és kétségtelen tagjai sorába, a királyi felség beleegyezése és jóváhagyása kegyes hozzájárulásával, fogadták.
Erős reménységgel bizván, hogy a nevezett herczeg ur az ország hasznának előmozditása, jogainak védelme és föntartása körül, a magyar királyi udvari kanczellária előtt letett esküje értelmében is, ezentul is ugyanazon igyekezetet és munkásságot készséggel fogja kifejteni.
