Mi Első Ferencz, Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár, Jerusálem, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia és Lodoméria, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárországok apostoli királya; ausztriai főherczeg; Lotharingia, Salzburg, Würzburg és Frankónia herczege; Krakkó nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Sandomir, Massovia, Lublin, Felső- és Alsó-Szilézia, Auschwitz és Zátor, Teschen és Friaul stb. herczege; Berchtoldsgaden és Mergentheim fejedelme; Habsburg, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; Alsó- és Felső-Lausitz, valamint Istria őrgrófja; Volhinia, Podlachia és Brest, Triest, Freudenthal, Eulenburg és a vend őrgrófság földjeinek ura stb. stb.
Adjuk tudtukra ezennel mindeneknek, a kiket illet: hogy miután Mi a sors különféle forgandósága között, uralkodásunknak Istentől reánk bizott népeink boldogitására szentelt harmincznyolczadik évét, sőt még azon felül is, betöltöttük, atyai szivünk azon legfőbb vigaszának megnyerése végett, hogy a fenséges trónörökös herczeget, kedves elsőszülött fiunkat, Ferdinánd főherczeget, mint ezen kedvelt Magyarországunkban és a hozzákapcsolt részekben is közvetlen örökösünket, a nemes magyar nemzethez a bizodalom és szeretet azon kötelékével, mely Nekünk, mig élnünk engedtetik, legkedvesebb leend, füzve és az ősi alkotmány védelmére s föntartására letett esküvel kötelezve lássuk, az Ő királylyá koronázásának ünnepies módon a nagy Isten segitségével leendő végrehajtása czéljából, s egyebeknek is, melyek országunk közös boldogságának előmozditására és biztos fönmaradására alkalmasoknak és szükségeseknek lenni látszanának, elintézése és tárgyalása végett Boldog Szüz Mária születés ünnepére, azaz a folyó ezernyolczszáharminczadik esztendő Szent-Mihályhava nyolczadik napjára, Pozsony szabad királyi városunkba általános összejövetelt vagyis országgyülést hirdettünk és hivtunk volna egybe, és ezen Magunk is megjelentünk: berekesztetvén végre és befejeztetvén az országgyülési tanácskozások, ugyanazon egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urak s nevezett Magyarországunk és a hozzákapcsolt részek többi karai és rendei, azon országgyülésen közkivánságuk és szavazatukkal, ugy egyenlő s közmegegyezésökkel, kegyelmes jóváhagyásunknak hozzájárulásával végzett következendő törvénycikkelyeket Felségünk elé terjesztették s bemutatták, alázatosan esedezvén Felségünk előtt, hogy azon törvénycikkelyeket, s az azokban összesen és egyenkint foglaltakat, tetszőknek, elfogadottaknak s helybenhagyottaknak vallván, s királyi megegyezésünkkel hozzájuk járulván, azokat királyi hatalmunkkal kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni, és mind Mi magunk megtartani, mind minen mások által, a kiket illetnek, megtartatni méltóztatnánk. Mely törvénycikkelyeknek ez a tartalma.
Előbeszéd.
Ferencz, felséges császár és apostoli király fölvállalt dicsőséges uralkodásának mindjárt kezdete óta a kormánypálczája alá rendelt népek boldogságának előmozditását tartván szem előtt, hogy az ő szeretett magyar nemzete a közboldogság megszilárdulásának uj zálogát, atyai szive pedig a közjólétnek szentelt munkáihoz s törekvéseihez mintegy nagyobb erősség gyanánt azt a vigasztalást nyerje, miszerint a felséges trónörökös herczeget, elsőszülött fiát, Ferdinánd főherczeget, mint az 1723:1. és 2. czikkely erejénél fogva ezen Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben is közvetlen trónutódát, Magyarország szent koronájával megkoronázva, s a magyar nemzethez a bizodalom és szeretet Neki legkedvesebb kötelékével füzve, s az ősi alkotmány védelmére s föntartására tett esküvel kötelezve láthassa: főképen e szerencsés királyi fölavatás czéljából, a negyedik fériára, mely pünköst után a 14-ik vasárnapra következik, vagyis a Boldogságos Szent Szüznek az 1830. esztendő Szent Mihályhava nyolczadik napján eső születésünnepére, Pozsony szabad királyi városba általános összejövetelt azaz országgyülést hirdetett, és ezt saját személyében megnyitván, midőn fenséges elsőszülött fiának, a hitlevéli biztositás előrebocsátott elfogadása és a törvényes szertartással letett eskü után fölavatása végbement, végül még más ügyeket is, melyek az ország közjava előmozditására s állandó fentartására szükségeseknek s hasznosoknak lenni látszottak, tanácskozás alá terjesztett.
A mely a magyar nemzet iránt tanusitott atyai törekvéseit Ő szent felségének tisztelő lélekkel fogadván a hálás karok és rendek, a szerencsés koronázás szertartásainak bevégződése és az országgyülési tárgyalások berekesztése után az azokról alkotott törvénycikkelyeket Ő felségének alázatosan előterjesztették, esedezvén, hogy azokat elfogadni és királyi hatalmával jóváhagyni, s mind Ő maga megtartani, mind pedig mások által is megtartatni méltóztassék.
