1. § Ő szent felségének az ujonczokban fölajánlandó segedelem ügyében tett kegyes előterjesztésére a karok és rendek, miután Ő felsége nevében, a ki a törvények értelmében erre nézve táplált óhajtásaikat előzékenységgel figyelembe vette, a fönforgó külügyi viszonyok felől és a magyar katonaság jelenlegi állapotáról fölvilágositást nyertek s annak szükségét megismerték, a mostani körülmények rendkivüli viszonyai közt segedelem gyanánt, minden jövendőre ebből vonható következtetés nélkül, valamint az 1741:63. tc. 2. §, az 1807:1. tc. 5. és az 1808:6. tc. 1. §-aiban foglalt biztositékok épen maradása mellett, a magyar ezredekhez 48,000 ujonczot, a királyi felség és a haza iránti hüségük és szeretetükből folyólag, önként és jóakarattal fölajánlanak, még pedig ezek közül 28,000-et a következő föltételek alatt:
1. Hogy ezek katonai szolgálatot tiz évig legyenek kötelesek teljesiteni s ez idő elteltével haladéktalanul végleg elbocsáttassanak.
2. Ha azonban azalatt is valamelyikre otthon elkerülhetetlenül szükség lenne, az ilyennek elbocsátását még ez előre megállapitott szolgálati évek sem akadályozhassák meg és a kiállitott ujonczokban akár ezen, akár más bármely okból eredő fogyatékok pótlását követelni ne lehessen.
3. Hogy nem egymásután, hanem egy és ugyanazon s lehető legrövidebb, még pedig téli időben kell a sorozást megtartani.
4. Hogy a megajánlott ujonczok sorába zsidók is vétessenek föl, kiknek számát a népesség aránya szerint az illető törvényhatóság határozza meg s a kik a zsidó községek utján egyedül nemzetükből lesznek kiállitandók és az illető törvényhatóság kebelében besorozandók.
5. Az ujonczok fölvételénél nem a szépségre vagy mértékre, hanem a testalkatra kell tekintettel lenni, ugy hogy az öt láb magas, de különben egészséges és erőteljes s a katonai terhek elhordozására alkalmas testü ujoncz is elfogadtassék.
6. A sorozó tisztek és orvosok számára az ezen országgyülésen megállapitott utasitás szolgáljon zsinórmértékül, hogy mind a katonatisztek, mind a politikai törvényhatóságok a szerint járjanak el, más ujonczok hiányában pedig a katonai szolgálatra alkalmatlanná nem tevő, az előleges utasitásban föl nem sorolt kisebb hibákban szenvedő egyének is fogadtassanak el.
7. Hogy azok, a mik az állitás alóli mentességre s az állitás módozatára és a csavargókra nézve határoztattak, tartassanak szem előtt.
8. A kor és a folytonos szolgálat fáradalmai következtében megtört egyének, ne tartassanak vissza tovább, hanem az állitás végrehajtása után a rokkantak közé soroztassanak és az 1807:1. törvénycikk 11. §-ában engedett kedvezményekben részesittessenek; hogy azonkivül azok, a kik mindenkor a legszorosabban igazolandó elkerülhetetlen kényszerüség okából a családi vagyonban való gazdálkodáshoz szükségeseknek találtattak, Ő szent felségének legkegyelmesebb kijelentésével kapcsolatban, a ruházati pénz megfizetése s egy másik egyénnek maga helyett állitása nélkül azonnal elbocsáttassanak.
9. A most megajánlott 28,000 ujoncz állitásának esetére és időtartamára az ujonczok toborzása szüneteljen; de azután az 1807:1. tc. értelmében azonnal érvényébe visszahelyeztessék; a kik pedig a törvény megalkotásától az állitás befejeztéig az ennek aláeső egyének közül az ezredekben önként vállalkoznak katonáskodásra, vagy bármely más módon saját törvényhatóságuk kebelén kivül is fölfogadtattak: mindenkor az illető törvényhatóságra kiosztott ujonczjutalék számába lesznek betudandók.
10. Hogy az ujonczoknak otthon hagyott vagyonáról kellőképen legyen gondoskodva, vagyonuk az illető hatóság által, még pedig vármegyékben az uraság hozzájárulásával összeirassanak és a polgári árvaszék felügyelete alatt ingyen őriztessenek.
11. Az ujonczok fölosztása pedig az ezen országgyülésen a népesség számára való tekintettel kidolgozandó kulcs szeirnt egy esküdt küldöttség által intéztessék.
12. Mivel pedig a katonai pálya követésére a legnagyobb ösztönül szolgál, ha a katonai erények a megérdemlett előléptetéseket és jutalmakat minél gyorsabban elnyerik: Ő szent felsége a karokat és rendeket kegyelmesen biztositni méltóztatott, hogy az erre nézve fönálló törvényeknek, ugymint az 1792:9. és 1807:1. törvénycikknek pontos megtartását, következőleg azt is, hogy a magyar és határőrvidéki ezredek élére született magyar tábornokok és törzstisztek állittassanak, gondjába veendi és szivén viselendi; a kiváló hadi érdemeket pedig a törvények szellemében nemes levelek osztogatásával s nemesi telkek és kisebb birtoktestekre osztott jószágok adományozásával fogja kitüntetni.
2. § A többi 20,000 ujonczot pedig a következő föltételek alatt ajánlják meg:
1. Hogy Ő felsége ezeket csupán csak örökös országainak ellenséges megtámadtatása esetén, melyet Ő császári királyi fensége, az orszád nádora hozand tudtára az illető törvényhatóságoknak, a szükséges intézkedések végett, és ugyancsak Ő fog a legközelebbi országgyülésnek bejelenteni, szedhesse és soroztathassa be.
2. Hogy ezen ajánlat ereje a jövő 1831. év október 2-án minden esetre megszünjék és a törvényhatóságokat e határidő betelte után ezen 20,000 ujoncz állitására többé fölhivni ne lehessen; de a jövő évi október 2-iki határidő előtt fölhivott törvényhatóságok a rájok eső kötelezettséget a határidő letelte után is teljesiteni tartozzanak.
3. Hogy a föntebb jelzett ellenséges támadásból eredő háboru befejeztetvén, azok, a kik a csupán ennek viselésére rendelt 20,000 ujonczból életben maradtak, azonnal bocsáttassanak el.
4. Hogy azok kivételével, a mik a szolgálati kötelezettség éveire vonatkozólag az első, a 28,000 ujoncz állitása idejére nézve pedig a harmadik föltétel alatt rendelvék, a többi föltételek ezen 20,000 ujonczra is kiterjesztetnek.
Ő szent felsége ezt a maga és felséges háza iránti hü ragaszkodásnak és a haza ügyeinek alkalmas eszközökkel való előmozditására irányzott igyekezetnek ismételt bizonyságát a legkegyelmesebben fogadja.
