1830. évi VIII. törvénycikk

a nemzeti nyelv használatáról

a nemzeti nyelv müvelésének az 1790/1:16., 1792:7., és 1805:4. törvénycikkekben megjelölt czélja közelebbi megvalósitása végett, a királyi felség kegyes jóváhagyásával határozták a kk. és rr.

1. § Hogy a kir. helytartó-tanács azon törvényhatóságoknak, melyek magyar fölterjesztéseket küldenek, a jelen czikkely kihirdetésétől fogva nemcsak ugyanazon nyelven válaszoljon, hanem ezekhez többi intézvényeit is, a körlevelek kivételével, magyar nyelven adja ki és küldje el.

2. § Hogy a királyi Curia a hozzá magyar nyelven fölebbezett perekben szintén ugyanezen nyelven határozzon, és az ilyen pereket magyar kivonat mellett adassa elő.

3. § A kerületi táblák és Magyarország határain belül létező ugy vármegyei, mint városi biróságok előtt általánosan, a szentszékeket illetőleg pedig, a melyek előtt a magyar nyelv a polgári perekre nézve eddig használatban nem volt, a jelen országgyülés berekesztése után szabad lesz a pereket magyar nyelven vinni; de az emlitett biróságok, melyeknél tudniillik a magyar nyelv eddig nem volt használatos, a perekben akár magyar, akár latin nyelven határozhatnak.

4. § Hogy mostantól kezdve jövendőben az ország határain belül közhivatalokra senki se legyen alkalmazható, a ki a magyar nyelvet nem tudja; nem értvén ide a tényleg müködő egyéneket.

5. § Hogy az 1834. évi január 1-seje után senki ez ország határai közt, a ki a magyar nyelv kellő ismerete nélkül szükölködik, ügyvédi vizsgálatra ne bocsáttassék.

Hálás tisztelettel fogadják a karok és rendek Ő szent felségének azon jóságát is, mellyel legkegyelmesebben intézkedni méltóztatott, hogy a magyar ezredek, ide értvén a határőrvidékieket is, valamint az összes belföldi katonai parancsnokságok a magyar okiratokat már most is elfogadni tartozzanak.