1830. évi IX. törvénycikk

az elhalt katonai személyek vagyonáról

Az elhalt katonai személyek hagyatékának tárgyalása alkalmával a polgári és katonai rend között fölmerülő gyakori összeütközések elháritása végett Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határoztatik:

1. § Hogy ugy a birtokos, mint birtoktalan katonai nemes személyeknek, akár tényleges szolgálatban, akár nyugalmazott állapotban legyenek, nemkülönben a tényleges szolgálaton kivül elhalt nem nemeseknek is hátrahagyott vagyonuk fölött az intézkedés a katonai rend befolyása nélkül csupán a polgári törvényhatóságra, továbbá a tényleges katonai szolgálatban elhalt nem nemesek után hátramaradt vagyonról való intézkedés mindig a katonai hatóságra tartozzék; azonban a polgári és uri telkekre nézve az 1741:38. és 1764:8. tc. rendelkezése szerint a városi hatóságot s illetőleg a földesuraságot illeti az eljárás, és a katonai rend ezekbe semmi szin alatt nem avatkozhatik.

2. § Azon esetben, ha nemes katonai személy az országon kivül halna el, a katonai biró az elhaltnak lakásában talált ingóságokat összeirja és az eredeti végrendeletet, megtartván annak törvényes másolatát, a polgári törvényhatóságnak, az ingóságokból bevett pénzzel együtt, a további hagyatéki tárgyalás végett átküldi; a törvényhatóság pedig a neki átadott vagyont, ha az örökösök vagy hagyományosok azzal fölérő elégséges, anyagi és elfogadható biztositékot tudnak szolgáltatni arra nézve, hogy az elhunyt által viselt hivatalból eredő s netalán támasztandó igényeket, a mennyiben igazolva lesznek, kielégitendik, azoknak mindjárt a végrendelet, vagy a katonai hatóságtól kapott értesités közlése után át fogja adni. Ha azonban ily biztositékot adni nem tudnak vagy vonakodnak, a hagyatékot mindaddig vissza kell tartani, mig akár a királyi ügyész, akár az elhunytnak közvetlen örökösei által, vagy a császári királyi katonai számvevőség, vagy a kamarai számvevőség törvényes bizonyságlevelével nem igazoltatott, hogy az elhunyt a magas kincstár vagy valamely alap irányában teljességgel semmi teherrel nincs kötelezve; azonközben pedig, nehogy a pénzek gyümölcstelenül heverjenek, azokat biztos helyre tartozik kikölcsönözni; a királyi ügyész vagy a katonai kincstár köteles lévén a maga igényeit egy év alatt kimutatni. Ellenkező esetben a kitüzött zárós határidő elteltével a polgári hatóság a zár alatt tartott vagyont az örökösöknek kiadandja.

3. § A katonai személyek végrendeletei az 1715:28. tc. értelmében kiváltságosak, midőn hadkészültségben alkottatnak; a hadkészültség határideje körül fönforgó kétségre nézve pedig határoztatik, hogy a katona azonnal hadkészültségben állónak tekintetik, mihelyt hadjárat okából zsoldtöbbletet huz a kincstártól, és viszont rögtön megszünik hadkészültségben lenni, a mint a béke idején fizettetni szokott zsoldra szorittatik.


  Vissza az oldal tetejére