1836. évi XII. törvénycikk

a határbeli közös haszonvételekre nézve gyakorlatból behozandó arányuságról

1. § Arányuság tárgyaiul szolgálnak a közösségre tartozó minden haszonvételek, még pedig úgy azok, mellyek jelenleg közös és együtti használattal biratnak, valamint azok is, mellyekre nézve bebizonyítható, hogy a közbirtokosok valamellyike által a közösből szakittattak el, - azon időmulás határéveit felül haladó magányos használat sem állván ellent.

2. § Az arányuság szabályául, vagy is kulcsául a lakosokkal megülve lévő helyeken azon belső telek utáni tartozmányokkal ellátott régi házhelyek szolgálnak, mellyekre nézve azt, hogy valaha házhelyek nem lettek volna, megmutatni nem lehet; hogyha pedig valamelly régi házhelytől elszakittattak volna a tartozmányok, ezeknek elszakitását, s hová lett csatolását mindezáltal a követelő fél bebizonyítandja, az olly házhely a kulcsba befoglaltassék.

3. § A házhelyek száma és mennyisége, a meghitelt tanúk vallásaik, vagy a körülményekhez képest, a gyakorlat kivilágosítására szolgálható okleveleknek, és más próbáló eszközöknek is használata folytában végrehajtandó birói összeszámlálással fog meghatároztatni.

4. § Az osztályos atyafiak, vagy ezek jussán birók között előfordulandó esetekben pedig az elágazásra vagy osztályi részre leend tekintet.

5. § Ha az előre bocsájtottak segedelmével a házhelyek számát és mennyiségét világosságra hozni nem lehetne, illy esetben az arányuság kulcsául azon divatozott gyakorlati mód vétessék fel, melly a Királyi jusokban vagy köz-haszonvételekben, vagy a szinte közös, és a köz-birtokosok köz megegyezésével felosztott teherviselésben van részvételi szabályul megállapítva.

6. § Olly esetben továbbá, midőn a birtok állapotjának zavarban léte miatt ezen kulcs sem használtathatnék, kinekkinek belső-telki birtokát, - a közös gyepből tett foglalásoknak és egyéb belső-telki birtokká fordított külső birtok-részeknek is kihagyásával, - földmérő által felmérettetni kelletik; az abból kitetsző felszámítás fogván a köz-haszonvételek iránti rendelkezések alapjául szolgálni.

7. § Ha pedig a bírói itélet által elhatároztatna, hogy a feljebb a 2-dik, 4-dik, 5-dik és 6-dik §-ban megállapított kulcsok nem alkalmaztathatók, akkor mindegyik birtokosnak egész birtokát - kihagyván minden a közösből tett fogadásokat - földmérő által felméretni kelletik, és az ebből kitetsző felszámítás fog a köz-haszonvételek iránti rendelkezés és felosztás alapjául szolgálni.

8. § A pusztákban hasonlókép a 3-dik és 4-dik §-ban kijelelt eszközök segedelmével kell a birtok mivoltát megmutatni; azok hiánya esetében pedig az arányuság kulcsával vagy az 5. §-ban körülírt gyakorlat, vagy pedig a hely népessége elenyésztét megelőző régibb időkben volt házhelyeknek, akár bíró összeszámlálással, a mint fekszenek, akár pedig földmérői felméréssel megtudandó száma fog szolgálni; az elébbi 7. § rendelése ide is kiterjesztvén.

9. § Minden egyegy nemesi udvartelek rendszerint két, vagy a környülményekhez képest legfeljebb három házhelyeknek vétessék fel, ha csak be nem bizonyíttatnék, hogy több házhelyekből van összeszerkeztetve.

10. § A különös testet tevő és saját barátaikkal egymástól elkülönözött több helyek vagy puszták birtokosai által közösen, de minden határbeli villongás nélkül használt erdők vagy más térek, hasonlóan az előbocsájtott §-ban megállapított kulcsok szerint lesznek felosztandók.

11. § A házanként vagy személyenként való korcsmálás, az 1598-diki 35-dik törvénycikkely 1-ső §-beli eset kivételével, ezután ott is eltöröltetvén, hol eddig haszonvételi közösség gyanánt divatozott; - a hol eddig közös korcsma vagy vendégfogadó állott fenn, arányuság szerint egyedül annak jövedelme osztassék fel; a hol pedig egyik vagy másik köz-birtokos által épített, s ez által magányosan használt találtatik, az, a több közbirtokosok előre megtérítvén az őket illető részre háromló minden terheket, a jövedelmek felosztásának hasonló közössége alá vonattassék, úgy nem különben, hol eddig a mészárszéki jus közösen nem gyakoroltatott, ez ennek utána közösen használtassék.

a hol végre a Királyi bár melly haszonvételeknek gyakorlata végett felállítandó közös épületről forogna a kérdés, az építési minémíség a szükséges, de mindég azon haszonvételnek biztos jövedelmeihez mérséklendő költségekre való tekintettel, a nagyobb birtokúaknak megegyezésvel határoztassék el.

12. § Az arányuság végrehajtására szükséges az egész határnak eddigi egyes birtokok szerint való fekvést mutató, s a többi perbeli irományokkal együtt a Vármegye levél-tárába beteendő hiteles földabrosznak az 1807-diki 21-dik törvénycikkely 11-dik §-nak értelmében való elkészítése, s ennek-utánna az egész határbeli külső földeknek, és igy a régi belső telkek-utáni tartozmányoknak is öszvezése, kivévén az olly szőllőket, szilvásokat és gyümölcsösöket, mellyek egymást érve terjedvén ki, fekvési helyezetök miatt a határbeli külső több földek összvesítését nem gátolják, és a mellyekről azt, hogy a közösből foglalt darabföldön ültettettek volna, megmutatni nem lehet; másképp különben is értetvén, hogy azután ezen javakat, mint egyarányusítási tárgyul nem szolgálhatókat, az illető birtokosoknak viszont azon mennyiségben vagy vele felérhetően, minden egyéb határbeli haszonvételekkel együtt, a megállapított kulcs szerint - előre bocsájtatván a földek osztályozása - magányos használat végett felosztani, és minden Köz-Birtokosnak, a mennyire eszközölhető, egy tagban kihasítani, és sors-húzás szerint, - ha a Köz-Birtokosok más mód eránt nem egyesülnének, - kiadni kelletik; - a legelőre nézve az rendeltetvén:

13. § Hogy a hol a helyzeténél fogva megtörténik, előre bocsájtott módon, hasonlókép valóságos kihasítással - a legelőnek szűk volta ezt nem akadályoztathatván - osztassék fel; ha mindazáltal a legelők semmi más egyéb használatra nem fordítható darabföldekből állanának, vagy a reájok járás gátoltatása, s egyéb többféle külömböző okok miatt ki nem hasíttathatnának, ekkor a helybeli olly körülmények biróikép is megtudatván, a legelő kiterjedésére és termékenységére való figyelmezéssel a marhák száma és neme határoztassék meg, s így minden köz-birtokos illetőségéhez szabva a legelő használata rendeztessék el, az illyetén rendeztetést megszegők pedig annyiszor mennyiszer minden egyegy darab marhától, a közbirtokosság által rögtön megveendő egy forint büntetéssel fenyíttessenek.

14. § A határnak ezek szerinti felosztásakor a Jobbágyoknak nem csak szántóföldekben és rétekben, hanem legelőben is, a fenntebbi VI. és X-dik törvénycikkelyek rendelete szerint használandó illetőségét, a földes-úri javaktól elkülönözni kelletik.

15. § Hol a Jobbágynak belső telke kiegészítése végett külső föld adatott, ez ugyan belső-telki minden szabadságokkal fog birni, a közös haszonvételekből olly darab föld után illetőleg háramló rész mindazáltal nem a közös, hanem a földes-úri magányos illetőségből fog leszámíttatni.

16. § Az erdők gondviselésére nézve, - fennmaradván az 1807-diki 21-dik törvénycikkely rendelete - a legelés, makkoltatás, és egyéb haszonvételek kitkit csak a számára kihasított erdőrészben fognak illetni.

17. § Ha valamelly köz-birtokos a közös határ egy részét magános használat alá vonván el, azt lakosokkal szállítja meg, szőllővel beülteti, kerteknek fordítja, vagy azon hasznos javításokat teszen, és azt több esztendőkig birja, az illy darab föld a valóságos birtokosnál hagyattassék meg ugyan, a többi köz-birtokosoknak mindazáltal a közös földekből aránylagi pótlékot adni kelletik; ha pedig a helybeli környülmények állván ellent, azt teljesíteni nem lehetne, akkor a közösből foglalt ugyanazon darab föld aránylag és eleve, megtéríttetvén a megtérítendők, felosztás alá bocsájtatik.

18. § Az arányuság behozása kérésének jussa a köz-birtokosok mindegyikét illeti. Illyeneknek kell tartani pedig azokat, kik bár melly haszonvételre nézve fenntartván a közösséget, vagy önmagoknak, vagy azoknak, kiknek a belső telekben képét viselik, valóságos gyakorlatát megmutathatják. Többnyire ezen arányusági perben az ellentállás meg nem engedtetvén, a birtok mivoltához mérséklendő költségeknek közösöknek lenniek kelletik; mellynél fogva ezek, törvényes kamatjaikkal együtt, mindenkor végrehajtás alkalmával a fizetni vonakodó köz-birtokosok részeikből, birói foglalással is megveendők lesznek. Egyébiránt a per folyamatára nézve az 1807-diki 21-dik törvénycikkely 12-dik, 13-dik, 14-dik és 15-dik §-ban foglalt rendelkezések az arányosító perekre is kiterjesztetnek.

19. § Az öszvesítést és az illető részeknek, a mennyire megtörténhető, egy tagban való kihasítását - a köz-birtokosoknak bár mellyike kivánván - az arányusági per felebb érintett útján még olly helyeken is meghatározni, s az e részben felebb megállapított elvekkel megegyezőleg, végre is hajtani kelletik, mellyekben, öszvesítés nélkül mindazáltal, az arányuság már behozattatott, vagy a hol a köz-birtokosok között az arányuság kulcsára nézve, semmi villongás fenn nem forog; - nyilván kijelentetvén egyébiránt, hogy azon egy határra nézve az öszvesítésnek, és elkülönözésnek csak egy izben lehet helye.

20. § Többnyire a most folyamatban lévő, és még be nem fejezett arányosító perek folytatólagi kereső-levél és idézés mellett az öszvesítésre, s abból folyó tagos osztályra is, kiterjesztethetnek.


  Vissza az oldal tetejére