1836. évi XV. törvénycikk

a pénzbeli elmarasztalást magokban foglaló birói itéletek
végrehajtása módjáról

1. § Minden pénzbeli birói marasztaltatások jövendőre olly módon fognak végrehajtatni, hogy a nyertes Fél nem a marasztaltnak vagyona becsüár szerinti általadása utján hanem kész pénzben elégíttessék ki; mi végett az alább következő móddal és renddel a marasztalt Félnek vagyonából, a mennyi az egész marasztaltatás kielégítésére szükséges leend, árverés utján eladandó lészen.

2. § A kielégítésre szükséges vagyonnak kijelelése, ha ez eránt a kötelezésben, mellyen a marasztaltatás alapul, különös rendelkezés téve nem vala, a marasztalt Félt illeti, ki azonban tartozása lerovására őtet keresőleg illető adósságokat, vagy egyéb követeléseket, ha más vagyonnal bír, ki nem jelelhet, hanem valóságos birtokában lévő, és kész pénzre fordítható akár ingó, akár ingatlan vagyont tartozik kinevezni, még pedig addig, míg azon Törvényhatóságban, mellynek kebelében a végrehajtás kezdődik, ingó vagy ingatlan birtoka találtatik, más Törvényhatóságban kebelezett vagyont sem jelelhet ki.

3. § Ha a marasztalt Fél az oda itélt sommának kielégítésére szolgáló elégséges vagyont kijelelni nem akarna, a kijelelés hasonló jussa a nyertes Felet illeti.

4. § A végrehajtás módja következendő lészen: a végrehajtó Biró az árverés alá bocsájtandó ingó és ingatlan javaknak fentebb érdeklett módon történt kijelelése és megbecsültetése után azokat azonnal birói zár alá veszi, árverés alá bocsájtására határidőt rendel, s az alább meghatározott rendszabások értelmében a legtöbbet igérőnek általadván, az árverést addig folytatja, míg az egész marasztalás mennyisége ki nem kerülend, - elfogyván pedig egyik Törvényhatóságban a kielégítésre szolgáló vagyon, a végrehajtás más Törvényhatóság kebelében csak az ahoz küldendő megkereső-levél mellett lészen folytatható.

5. § A közönséges ipar által nyerhető haszonnak kitudására a haszonvehető tárgyaknak, ugymint: földeknek, kerteknek és szőllőknek általjányos becs-ára holdanként, és a kapásoknak számához képest - levonván ezekből az ugart, úgy egyéb munkákra, trágyázásra és igazgatásra fordított költségeket, tekintetbe vévén a bő és silány termésű esztendőket és a termesztményeknek helybeli árát is - kész pénzben lészen meghatározandó, valamint ha az eféle haszonvételű tárgyak kiterjedése hitelesen felmérve nem lenne; szem-vizsgálat által megesmérendő.

6. § Az illy becsü-árnak megállapítására, úgy a telkek kiterjedésének megesmérésére mezei gazdasággal foglalatoskodó helybeli Esküdtek, vagy azoknak nem-létében más vagyonosabb szinte helybeli gazdák közül öten, - kiknek egyikét a végrehajtó, kettőt a felperes, és ugyan annyit az elmarasztalt Fél választand, - fognak mint becsülők alkalmaztatni; kik is az eránt, hogy a teendő becsülést minden emberi tekintetek félretételével egyedül lelkiesméretök szerint fogják teljesíteni; hittel lesznek lekötelezendők:

7. § Ha a Feleknek valamellyike a haszonbecsülőket kinevezni nem akarná, azokat helyette a végrehajtó Biró nevezendi ki.

8. § A Jobbágyok adózásai, úgy a kilenczed fizetése is, a helyben divatozó szokás szerint, vagy urbéri vagy szerződési, - a hol pedig az adózások természetben vétetnek, folyó áron lesznek felveendők.

9. § A királyi kisebb haszonvételeknek és erdőknek jövedelmei a számadások, alkalmatos tanuvallatások, és a szerződések egybevetéséből fognak kivilágosíttatni.

10. § A közös legeltetési haszonvétel aránylag azon marha-számhoz, melly a végrehajtás alá veendő részen eltartható, úgy azon bérhez képest, melly a legelőtől helyben vagy szomszédságban hasonló legeltetéstől szokott fizettetni, lészen meghatározandó.

11. § A végrehajtó köteleztetik a becsültetés folyamata felül magát a Felek előtt felvilágosíttatni, és ha észrevenné, hogy a becsültetés alkalmával némi környülállás tekintetbe nem jött, arra a becsüsöket figyelmeztetni.

12. § Továbbá az elkészült becsülést a Biró a Felekkel közölvén, azoknak észrevételeit kihallgatja, és mind ezek megfontolása után itéletet hozand.

13. § Az ingó vagyonnak árverés útján leendő eladatására csak egy, elégséges, de három hónapon tul nem terjedhető határidő fog rendeltetni, a midőn ezek minden esetre a többet igérőnek árverés utján - ha mindjárt becsü-áron alól is - örökösen általadatnak; az ingatlan polgári birtok, nem külömben az urbéri haszonvétel fejében birt, vagy kiváltságos nem-nemesi birtok árverés alá bocsájtására a kijelelés alkalmával a végrehajtó Biró egyegy hónap közbevetése mellett két időhatárt szabván; ha az első árverés alkalmával az illető becsü-árnál senki többet nem igérne; ezen becsü-áron is oda tartozik adni, - ellenkező esetben pedig árverés alá bocsájtásukat második határidőre halasztja, mikoron az árverés alá bocsájtott javakat a legtöbbet igérőnek - ha már a becsü-árnál kevesebbet ajánlana is - által adandja. A nemesi ingatlan javakra nézve a becsü alkalmával három hónapok közbevetésével egy határidő rendeltetik, a midőn ezek is árverés utján a végrehajtó által - ha szinte becsü-áron alul is - a többet igérőnek fognak általadatni.

14. § Az árverés határnapjának azon Törvényhatóságban, mellyben árverés alá bocsájtott vagyon találtatik, vagy a környülállások ugy hozván magokkal, a szomszéd Törvényhatóságokban, sőt országszerte leendő kihirdetését is, a maga utján mennél előbb eszközleni a végrehajtó Biró köteles lészen.

15. § Az árverés alá tartozó javakra nézve minden vételbeli elsőbbség megszünik, általa az Osztályosoknak, vagy más elsőbbségi jussal biró személyeknek előintése szükségtelenné válik.

16. § Az illy árverés utján szerzett ingó, vagy polgári, nem külömben urbéri haszonvételi, vagy más kiváltságos nem-nemesi ingatlan javak előbbeni birtokosok által többé ki nem válthatók; mi végett is a szabad kir. Városokban divatozó úgy nevezett symbolica általadás, és az 1792:17-dik törvénycikkely által az egy Esztendő és egy nap elforgása alatt megengedtetett visszaválthatás, ezen esetekben megszüntetik.

17. § A jobbágy-telkeket az urbéri Törvények értelme ellen eldarabolni, vagy a szabad kir. Városokban, és más kiváltsági helyeken lévő házat, ha annak tulajdona egyedül és egészen az elmarasztalt félt illeti, részenként árverés alá bocsájtani nem lehet.

18. § Az illy árverés utján szereztetett nemesi ingatlan vagyon a legtöbbet igérőnél birói zálogképen marad.

19. § Ott, hol az ellentállás a kereset természete, vagy kötés által kizárva nincsen, azt a végrehajtó Biró csak akkor fogja elfogadhatni, ha az az árverés alá bocsájtandó vagyon kijelelése, megbecsülése, vagy birói zár alá vétele alkalmával tétetik, s ekkor elmulasztatván, azzal az árverésre rendelendő határnapokon többé élni nem lehet; - a visszafoglalásnak pedig, az árverés útján szerzett jószágokra nézve, semmi esetben hely nem adattathatik.

20. § Az árverés által szerzett javak birtokossa azokat olly jussal birhatja, millyennel az előbbeni birtokos kezénél valának, - és így másoknak ezek eránti igazai illy birtokváltozás által nem csonkíttathatnak.

21. § A kerületi királyi Táblák előtt béfejezett illy nemű pereknek végrehajtása eránt a költségek kiméllése tekintetéből rendeltetik: hogy a kerületi Táblák előtt befejezett perek itéleteinek végrehajtása, ha az elmarasztalás 12,000 forintokat felül nem halad, általjában megkereső-levél mellett az illető Törvényhatóságok által eszközöltessék; azon esetben pedig, ha ezen sommát az elmarasztalás felülmúlná, az illető kerületi Tábla az elmarasztás értelmében a felszámítandók felszámítása, a foglalandó tárgyak kijelelése, megbecsültetése, és zár alá vétele végett kebeléből egy Táblabirót küldjön ki; - de ha a később következő árverésekre szükség leend, mind ezen határnapjainak elhatározása, mind magának az árverésnek, és az itéletnek végbevitele szinte szokott megkereső-levél útján, az illető Törvényhatóság által, fog eszközöltetni.


  Vissza az oldal tetejére