1837/38. évi erdélyi I. törvénycikk

Előbeszéd

Miután Isten Ő felsége kifürkészhetetlen akaratának ugy tetszett, hogy a dicsőült I. Ferenczet, a szentséges fejedelmet, Ausztria császárját, Magyarország apostoli királyát, Erdély örökös fejedelmét és a székelyek ispánját, e mulandó életből a halhatatlan dicsőség örök birodalmába szólitsa, és I. Ferdinánd ur, a szentséges fejedelem ur, Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarországnak apostoli, és Csehországnak királya, e néven az ötödik, Erdély nagyfejedelme és a székelyek ispánja, mint a fentisztelt néhai felséges császárnak, I. Ferencznek elsőszülött fia, a közvetlen utódlás természetes rendje szerint az ő királyi háza összes országainak és örökös tartományainak, s ezek között az erdélyi nagyfejedelemségnek és az abba kebelezett részeknek a kormányát is, az erdélyi nagyfejedelemség karai és rendei részéről is Magyarország 1723. évi czikkelyeivel egyezőleg önként és szabad akaratból elfogadott és utóbb az 1744. évi 3-dik és 4-ik törvénycikkelylyel megállapitott és örökös törvénynyel megerősitett pragmatica sanctio értelmében szerencsésen átvette, az ő királyi kegyelmének és törvényeink megtartására irányult szándékának nagyobb bizonyságául, 1837. évi február 14-én kelt kegyes királyi leiratai alapján, az Ő szent felsége iránt tartozó hódolati eskü letétele, továbbá a karokat és rendeket a főhivatalok és a diplomába foglalt többi tisztségek tekintetében az 1791. évi 20. Czikkely értelmében, szabad választás jogán megillető választásnak eszközlése végett, továbbá az 1810/11. évi országgyülésből kegyes királyi jóváhagyás alá terjesztett és kegyesen megerősitett országgyülési czikkelyeknek a beczikkelyezése és végül az 1791. évi 64. Czikkelylyel kiküldött országos bizottságok országgyülésileg még felül nem vizsgált munkálatainak az idők változott körülményeihez való alkalmaztatására, és a még el nem készitett munkálatoknak mentül előbb való kidolgozására hivatott törvényelőkészitő bizottságok kijelölése és szervezése, valamint más közügyeknek országgyülésileg való tárgyalása czéljából ez erdélyi nagyfejedelemség és az abba kebelezett részek három nemzetből álló összes karai és rendei részére a szokott módon megtartandó közönséges országgyülést is, az ezernyolczszázharminczhetedik évi április tizenhetedik napjára Nagy-Szeben szabad királyi városába kihirdette. A mely közönséges országgyülésre nagy számmal egybeseregelvén, miután a fentisztelt felség az 1791. évi 2. Czikkely értelmében s ennek végrehajtásaul, egyszersmind annak a bebizonyitására, hogy Ő szent felsége a neki alávetett népeket másképen, mint az ő esküje és törvény szerint nem akarja kormányozni, nekünk, az ő hü karainak és rendeinek, törvényeink nagyobb biztositéka és erőssége czéljából, a hódolati eskü letétele előtt, a szokásos királyi biztositó levél helyett, az ő teljhatalmu királyi biztosa, Magyar- és Csehországok fenséges királyi fejedelme és ausztriai főherczeg ur, estei Ferdinánd Károly ur, az aranygyapjas- és a jeles Terézia-rend lovagja, egyszersmind a jeles Szent-István apostoli király rendjének, továbbá az orosz Szent-András, Nevszki Sándor és az első osztályu Szent-Anna-rendnek, valamint a siciliai Szent-Ferdinánd király- és érdemrendnek, végül a hannoverai és a Guelf-rendnek nagykeresztes lovagja, fő hadvezér, a 3-dik számu magyar lovasezred ezredese és tulajdonosa, nemkülönben Galicziának polgári és katonai főkormányzója utján, közönséges országgyülésen a dicső emlékezetü I. Lipót magyar királynak 1691. évi deczember 4-én kelt megerősitő kegyes királyi hitlevelét kiadatta, és mi azt mint az erdélyi fejedelemség és néhai I. Lipót, mint Magyarország királya és Magyarországnak a felséges ausztriai házból utána következő királyai között létrejött egyesség alapokmányát, a legnagyobb lelkesedéssel elfogadtuk; s miután mi az előbb tisztelt fenséges fejedelem, s teljhatalmu királyi biztos előtt Ő szent felségének a köteles hódolati esküt letettük s másrészről, az előbb emlitett teljhatalmu királyi biztos a föntisztelt szent felség nevében és lelkére az iránt, hogy jogainkat, törvényeinket, kiváltságainkat, mentességeinket és kedvezményeinket annak rendje szerint, szentül és sértetlenül megtartandja, a királyi esküt letette: az azon országgyülésen tárgyalt többi közügyek között Ő szent felségének ebben az erdélyi nagyfejedelemségben való örökös utódlásáról, a karok és rendek hódolatának elfogadásáról, I. Lipót Magyarország királya hitlevelének Ő szent felsége részéről való megerősitéséről, valamint Ő szent felségének az ő teljhatalmu királyi biztosa, a fenséges fejedelem utján való eskütételéről szóló törvényjavaslatot alkottunk és azt 1837. évi deczember hó 6-án kelt alázatos föliratunk kiséretében, az előbb tisztelt fenséges fejedelem, mint teljhatalmu királyi biztos utján legmagasabb megerősités és királyi jóváhagyás végett fölterjesztettük, a melyet Ő szent felsége a folyó évi január hó 19-én kelt kegyes királyi leirat rendén kegyelmesen megerősiteni méltóztatott, s ezt mi is hálás szivvel fogadtuk, a legalázatosabban kérvén Ő szent felségét, hogy azt a czikkelyt helyesnek, kedvére és tetszésére levőnek elismerni, és az ő királyi és fejedelmi hatalmával megerősiteni és jóváhagyni és törvénykönyvünkbe iktatni, és mind Ő szent felsége megtartani, mind másokkal megtartatni méltóztassék.

Ő szent felségének az erdélyi nagy fejedelemségben való örökös utódlásáról; I. Lipót, Magyarország királya szentséges hitlevelének Ő szent felsége részéről való megerősitéséről, a karok és rendek hódolati esküjének bevételéről, valamint Ő szent felségének az ő teljhatalmu királyi biztosa utján való eskütételéről

Néhai I. Ferencz, szentséges császár, Magyarország örökös királya és Erdély örökös fejedelme, a neki alávetett népek legnagyobb gyászára, e világból kimulván, és az ő halála és kimulása következtében a királyi ház minden országának és örökös tartományának, s ezek között az erdélyi nagyfejedelemségnek és Magyarország abba keblezett részeinek a kormánya is, a pragmatica sanctio értelmében, a melyet Erdély karai és rendei is Magyarország 1723. évi czikkelyeivel megegyezőleg, önként és szabad akaratból elfogadtak, és azután az 1744. évi 3. és 4-ik czikkelyek megállapitottak és örök törvénynyel megerősitettek, a közvetlen utódlás természetes rende szerint és örökösödési jogon, törvényesen a dicsőségesen uralkodó felséges fejedelem urra, Ferdinánd urra, Magyarországnak e néven ötödik királyára és a fentisztelt legkedvesebb emlékü I. Ferencz császár és király elsőszülött fiára szállván, miután ugyanaz a szent felség, a kit még elődjének, halhatatlan emlékü atyjának életében ünnepélyes szertartással Magyarország királyává koronáztak, az erdélyi fejedelemség három nemzetből álló összes karait és rendeit nemcsak az ő dicsőséges kormányzásának megkezdésekor, 1835. évi márczius 2-án, előzetesen kelt és a királyi főkormányzószékhez intézett kegyes királyi leiratának erejénél fogva, az ő irántuk való kegyes hajlandósága és az ő jogaik, kiváltságaik és szabadságaik megtartása iránt eleve biztositotta és megnyugtatta, hanem a karoknak és rendeknek a szokásos királyi biztositó levél helyett, a hódolati eskü letétele előtt, a teljhatalmu királyi biztos, estei Ferdinand Károly ur, Magyarország és Csehország fenséges királyi herczege és Ausztria főherczege, az aranygyapjas és a jeles Terézia-rend lovagja, egyszersmind a jeles Szent-István apostoli király, továbbá az orosz Szent-András, Nevszki Sándor és az első osztályu Szent-Anna és a siciliai király, Szent-Ferdinánd-rendjének, és az érdemrendnek, valamint a hannoverai Guel-rend nagykeresztes lovagja, főhadvezér, Magyarország harmadik számu lovassági ezredének ezredese és tulajdonosa, valamint Galiczia polgári és katonai főkormányzója utján, dicsőséges emlékezetü I. Lipótnak Magyarország királyának 1691. évben kelt és az erdélyi fejedelemség jogai és törvényei biztositására adott kegyes királyi megerősitő hitlevelét is a közönséges országgyülésen kiadatta és a karok és rendek azt, mintegy az erdélyi fejedelemség és a néhai dicsőült I. Lipót, mint Magyarország királya és a felséges ausztriai házból utána következő magyar királyok között önként létrejött egyesség alapokmányát, a melyet a karok és rendek részéről előbb letett hódolati eskü után, az előbb tisztelt teljhatalmu királyi biztos utján az Ő szent felsége lelkére letett szent eskü is megerősitett, a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, és hogy Ő szent felségének ezt az ő atyai kegyelmét hüségük és örök hálájuk állandó tanusitásával kiérdemeljék, a szokásos hódolati esküt az előbb tisztelt teljhatalmu királyi biztos jelenlétében, az 1744. évi 4-dik czikkelybe iktatott és ugyancsak a teljhatalmu királyi biztos részéről felmutatott minta szerint, a legnagyobb készséggel és lelki örömmel letették, és az annyiszor emlitett teljhatalmu királyi biztos is Ő szent felsége nevében és lelkére az iránt, hogy ennek az erdélyi fejedelemségnek a törvényeit, jogait, szabadságait és mentességeit, az Ő szent felsége részéről ujabban legkegyelmesebben megerősitett Lipót-féle hitlevél értelmében és annak tartalmához képest, sértetlenül megtartja, szent esküt mondott, és a hódolati eskü letételéről hitelesen készült, az országgyülésen jelenlevő minden egyesnek az aláirásával és saját, meg a három nemzet nemzeti pecséteivel megerősitett ünnepélyes okmányt a rendek alázatos jelentése kiséretében Ő szent felsége elébe terjesztette: Ő szent felségének ezt, az ő örökös erdélyi nagyfejedelemségének és Magyarország abba kebelezett részeinek a kormányzásában való legszerencsésebb örökösödését a letett királyi esküvel együtt, nemkülönben a karok és rendek letett hódolati esküjéről fölvett okmányt, az eme fejedelemség iránt tanusitott királyi kegyelem örök emlékére és a karok, meg Ő szent felsége közt fennálló kölcsönös bizalom és szeretet bizonyságára, a jelen czikkelybe beiktatják.

Az 1691. évi I. Lipót-féle hitlevélnek a megerősitése ekképen következik:

Mi I. Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyarország apostoli és Csehország királya, e néven az ötödik; Lombardia és Velencze, Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok, Galiczia, Lodoméria és Illyria királya, jeruzsálemi stb. király, Ausztria főherczege, Toszkána nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Stiria, Karinthia és Krajna herczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország határgrófja, Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza és Guastalla, Osvecinia és Zatoria, Teschen, Friaul, Raguza és Zára herczege, Habsburg, Tyrol, a székelyek, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja, Trident és Brixen fejedelme, Felső- és Alsó-Lausitz és Isztria határgrófja Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenherg stb. grófja, Triest, Cattaro és a szláv őrgrófság ura stb. stb.

Jelen levelünk rendén adjuk tudtára és emlékezetére mindeneknek, a kiket illet, hogy miután a néhai legdicsőbb és leghatalmasabb fejedelem, I. Ferencz ur, Ausztria császára, Magyarország örökös királya és Erdély fejedelme, a mi nagyon kedvelt atyánk, 1835. évi márczius 2-dik napján, ebből a mulandó életből és a kormányzás ideiglenes szinhelyéről a halhatatlanság és az örök dicsőség országába költözvén, a Mi felséges házunk minden országában és örökös tartományában, és igy ezek között az erdélyi nagyfejedelemségben és Magyarországnak ahhoz kapcsolt részeiben, az uralkodás, annál az utódlási rendnél fogva, a melyet az erdélyi karok és rendek részéről is az 1723. évi magyarországi törvénycikkelyekkel megegyezőleg önként és szabadon elfogadott pragmatica sanctio megállapitott és az 1744. évi erdélyi ujabb 3-dik és negyedik czikkely örökös törvénynyel megerősitett, az öröklés és közvetlen utódlás jogán, törvényesen reánk szállt: erdélyi nagyfejedelemségünk hü karai és rendei alázatosan könyörögtek nekünk, hogy törvényeik nagyobb biztonsága és ereje czéljából, az 1791. évi 2-dik czikkely alapján, a hódolati eskü letétele előtt, a Lipót-féle hitlevél megtartása iránt szokás szerint kiadott kegyelmes királyi biztositó levél helyett, magát a dicső emlékezetü I. Lipótnak az 1691. évi deczember 4-én kelt kegyes királyi hitlevelét méltóztatnánk kegyelmesen megerősiteni, melyet majdan utódaink is mindannyiszor a hódolati eskü letétele előtt megerősitsenek és egész terjedelmében az uj hitlevélbe irjanak és iktassanak.

A mely hitlevélnek a tartalma a következő:

Mi Lipót, Isten kedvező kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, és Német-, Magyar-, Csehországok, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karinthia, Krajna, Luxemburg, Felső- és Alsó-Szilézia, Württemberg és Teschen herczege, Svábország fejedelme, a Szent római birodalom, Burgau, Morvaország, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófja, Habsburg, Tyrol, Pfyrd, Kyburg és Görcz grófja, Elszász tartománygrófja, a szláv őrvidék, Pordenone és Salins stb. ura: az erdélyi tartomány összes rendeinek, őszintén kedvelt nagyságos, nemzetes, vitézlő és nemes bölcs és körültekintő hiveinknek és a többieknek, ugy egyháziaknak, mint világiaknak, a kiket illet, császári és királyi kegyelmünket és minden jót! Kegyesen megértvén mindazt, a mit kedvelt hivünk, nemzetes Bethlen Miklós, Erdély követe, előttünk igen bőven kifejtett, a mit tőlünk az 1686. évi junius 28-án kelt, és kivánt oklevél megerősitésére nézve, a mit az ott gyakorlatban levő vallásokra, a mit a hazai törvényekre és szokásokra, a mit a kiváltságokra, méltóságokra és tisztségekre, a mit a katonaadó és téli katonatartás terheinek a megkönnyitésére, a mit a tartománynak a korábbi virágzó állapotba való visszahelyezésére és más, a közjó tekintetében igen üdvös dolgokra nézve az irántunk tartozó tisztelettel és hüséggel kérve kér: Mi királyi legfőbb tisztünknek, a melyből, ha a seregek ura támogatja, az idők viszontagságai között boldog gyarapodás bőven szokott fakadni, kötelességeül ismerjük, hogy ezt, a már századok óta nemes Magyarországunkhoz csatolt legdrágább erdélyi tartományt, lelkünkből mindinkább és inkább fölkaroljuk. Abbahagyván ugyanis a keresztény név közös ellensége ellen szánt más hadi müveleteket, Lajos badeni őrgróf ő kedvességét egy hadsereggel oda küldöttük, hogy a legmegátalkodottabb Tökölinek és lázadó párthiveinek valamint a törököknek és tatároknak a betöréseit feltartóztassa, azt a biztos reményt táplálva, hogy az, a ki által a királyok uralkodnak és az igazságos dolgokat eldöntik, az igazság kedveért az ő karának erejében a mi császári fegyvereinknek és az erdélyi katonaságnak az ő isteni áldásával segitségére fog jőni és királyi szándékunkat szerencsés sikerhez juttatja. A hozzánk már ezelőtt fölterjesztett eskü semmi kétségben sem hagy az iránt, hogy a halhatatlanságra vágyakozás az egész hazát nem kevésbé, mint azokat, a kiknek a tartomány igazgatása a mi királyi ótalmunk alatt belátásukra és gondjukra van bizva, arra fogja lelkesiteni, hogy a soha el nem enyésző dicsérettel nyilvánitott és minden alkalommal tehetségükhöz képest tettel tanusitott hüséget (a melyet mi egyaránt becsülünk) utódaikra átörökitsék és minden törekvésükkel nemeslelküleg azon munkálkodjanak, hogy az ellenségek a hegyekkel koronázott tartományt rablásaikkal és fosztogatásaikkal, tüzzel és vassal föl ne forgassák, a már örök idők óta egy lélekben egyesült nemzeteket a leggonoszabb hadi ármányokkal és izgatásokkal feldulva, a barbároknak sulyosabb szolgajárma alá ne vessék és az egész kereszténységnek eddigelé védbástyául szolgált nemzetet el ne pusztitsák.

A mi az Apaffi Mihály fejedelemségben való következése tárgyában óhajtva kivánt hitlevél megerősitését illeti

Minthogy őt, mint tizennégy éves ifjut a törvények, (a melyekről a nemes rendek ugy vélekednek, hogy szentül megtartandók) husz éves kora előtt nem tekintik a kormányzásra megértnek, a legkegyelmesebben azt gondoltuk, hogy ebben az időben, a melyet Tököly hütlensége megzavart, sem Erdély érdekére, sem a hazáéra nem szolgálna az, ha az emlitett törvények áthágásával valamely ujitás történnék; ennélfogva a kiskorut azoknál a belső tanácsosoknál, a kikre a tartomány igazgatása van bizva, serdültsége koráig az Úr félelmében az utódlásra való kilátással illő erényekre kell oktatni, a benne fejledező és elétünő lelki tehetségek nyilvánulását be kell várni, végre a haza javára irányuló császári kegyelmet a legnagyobb készséggel föl kell karolni. Nehogy azonban Erdély rendeinek időközben alkalmuk legyen kétségeskedni vagy olyasmit sejteni, a mi atyai szándékunktól még a legkisebb részben is elüt, jónak láttuk a hü karokat és rendeket, valamint utódaikat is, a kikben bizunk, hogy a királyi koronánkhoz való teljes hüségben megmaradnak, összességükben, királyi szavunkra és legszentebb hitünkre a következő czikkelyekkel biztositani.

Először: az ott bevett vallások, a templomok, iskolák, parochiák tárgyában vagy az ott levőkön kivül bármely más papságnak és egyházi személyeknek a behozatala tárgyában, semmi ujítás sem fog történni, ennek ellenében soha semmit sem érvén, akár a papi, akár a világi rendek bármely ellentmondása, ugy mindazonáltal, hogy a katholikusok maguknak saját költségükön és igy minden más vallásfelekezet sérelme nélkül, Kolozsvártt, isteni tiszteletük tartásának jelenlegi helyén, egyházat épitsenek, valamint Gyulafejérvártt azt a kis templomot, a melyet valamikor Báthori Kristóf emelt s most el van pusztulva, ujból felépitsék, és ugyancsak a katholikusok, ha kevesen vannak és jövevények, vallásukat bárhol is, magánosan, ha pedig sokan vannak, nyilvánosan gyakorolhassák és templomokat épithessenek ugyanolyan joggal, a milyent az Erdélyben bevett más vallások is szoktak élvezni ilyen esetben, a midőn tudniillik valamely helyen számra nézve többségben vannak.

Másodszor: Megerősitjük a hü rendeknek mindazokat az adományokat, átruházásokat, kiváltságokat, czimerleveleket, czimeket, tisztségeket, méltóságokat, dézsmákat és végre mindazokat a javadalmakat és fekvő jószágokat, a melyeket Magyarország királyai, valamint azokat is, a melyeket Erdély fejedelmei annak Magyarországtól való különválása óta ugy Erdélyben, mint Magyarország részeiben, a székelyföldön és Debreczenben, akár magánosok, akár városok, községek és testületek, vagy bármely bevett vallásfelekezethez tartozó egyház, parochia vagy iskola részére az előbb emlitetteknek tettek és adtak, habár valamikor valamely egyházhoz, conventhez vagy káptalanhoz tartoztak is, ugy, hogy ez alkalomból sem nekünk, sem bármely egyházi vagy világi rendü egyénnek sem szabad egyáltalán senkit sem az ő fekvő jószágaiban keresettel vagy perrel háboritani, hanem, hogy mindenki azt, a mit most kezén és birtokában tart, a királyok és fejedelmek emlitett adományaihoz képest, jövendőben is kezén és birtokában tartsa, kivévén, ha némely fejedelmek az ő adományaikat saját rendeletükkel megerőtlenitették.

Harmadszor: Kinyilvánitjuk, hogy ennek a hazának „Approbata” és „Compilata” czimü törvényei, decretumai, Verbőczy hármas könyve, - de kihagyva ebből András király decretumának a legutóbbi pozsonyi országgyülésen eltörölt kilenczedik czikkelyét, - a helyhatósági szabályok, a szász nemzet külön joga, erejükben sértetlenül fön fognak ugyan maradni; mindazonáltal, mivel a rendek ugy a vallás, mint törvényeik és kiváltságaik tekintetében maguk sincsenek egymás között egyetértésben, és a katholikusok azt tartják, hogy az előbb emlitett 1. és 2. czikkelyben sérelmet szenvedtek; a szászok pedig a harmadik czikkelyben az ő régi kiváltságaikra, valamint ezek élvezésére és szokásukra nézve nagyobb biztositékot követelnek; maguknak a rendeknek érdekében levőnek itéljük, hogy a nehézségeket, a melyek közöttük a mondott három czikkely tekintetében fönforognak, császári és királyi jóváhagyásunk mellett, barátságos kiegyenlités és egyesség utján törekedjenek elintézni; ha pedig ez nem sikerülne, akkor aztán a mi dolgunk lesz, hogy azt, a mi igazságosnak és méltányosnak fog kitünni, a felek meghallgatása és erdélyi tanácsosaink ez iránt való véleményének a megértése után, császári-királyi tisztünknél fogva eldöntsük.

Negyedszer: Megparancsoljuk, hogy a főkormányszék, a titkos tanács, az országgyülés, a szavazás rendje és szabadsága, a királyi tábla, az itélőmesterek és a táblabirák, valamint az alsóbb biróságok hatósága, az igazságszolgáltatás szokott rendje és gyakorlata tekintetében a bevett szokást, a melyet tudniillik nem találunk a legfőbb hatalom rövidségére levőnek, sérthetetlenül tartsák meg (mindezt azonban úgy, hogy a fontosabb ügyekben a királyhoz való folyamodás joga épségben maradjon). A királyi és kincstári jövedelmeket illető gazdasági dolgokban is az igen hü rendektől előlegesen nyert fölvilágositás után, olyan rendet és módot fogunk tartani, hogy kamarai bizottságokkal vagy más uton senkit se lehessen vagy kelljen a nemesek, polgárok vagy magánosok közül terhelni.

Ötödször: Minden, ugy a közigazgatás vagy igazságszolgáltatás, mint a gazdaság vitelére szükséges hivatalban, a vallásra való minden tekintet nélkül erdélyi honfiakat, tudniillik magyarokat, székelyeket és szászokat fogunk alkalmazni; s valahányszor tisztségek és hivatalok üresedésbe találnának jönni, ezekre nézve az idegen nemzetbelieknek, vagy a kiket ők velünk együtt idegeneknek és alkalmatlanoknak fognak fölismerni, nem lesz amazok fölött elsőbbségük, épségben maradván mindazonáltal az a jogunk, hogy az ő beleegyezésükkel a honfiak lajstromába való felvételre vagy fel nem vételre ajánlatot tehessünk.

Hatodszor: Hajlandók leszünk a magszakadás vagy hütlenség vétkének czimén a királyi fiscusra háromlandó fekvő jószágokkal, valláskülönbségre való tekintet nélkül, érdemes erdélyi honfiakat, tudniillik magyarokat, székelyeket és szászokat kitüntetni. A magánosoknak ama fekvő jószágait pedig, a melyeket az ellenségtől a mi fegyvereinkkel foglaltunk el, csupán királyi kegyelmünknél fogva fogjuk régi birtokosaiknak és utódaiknak visszaadni, a mely czélból, ebben a különös esetben, kegyes királyi megbizás alapján, valamely erdélyi törvényszéknek vagy hadvezérünknek fogjuk meghagyni, hogy az okiratok megvizsgálása után döntsék el azt, a mi igazságosnak látszik.

Hetedszer: A régi időkben vajdának nevezett állami főkormányzónkat vagy annak helyettesét, az erdélyi honfiak: nemeseink és előkelőink sorából fogjuk venni, legyen az bár a katholikus vagy más ott bevett vallás hive, ha hüsége és érdemei által kitünik. Ugyanezt fogjuk követni az erdélyi hadvezérnek, a főkanczellárnak, a titkos tanácsosoknak, a főispánoknak, a székelyek kapitányainak, az itélőmestereknek a tisztsége és más ezelőtt szokásban volt méltóságok tekintetében is. És ezt

Nyolczadszor: Legkegyelmesebben avval a módositással adjuk meg, hogy valahányszor a főkormányzói, az erdélyi hadvezéri, a kanczellári, titkos tanácsosi és az itélőmesteri tisztségek betöltés alá kerülnek, az azokra kijelölteket megerősités végett elénkbe terjeszszék, hogy a különböző nemzetek állapota annál nyugalmasabb maradjon, a veszedelmes fondorkodások és a hivatalhajhászások számüzve legyenek, és a közjólét, a kormányzás legüdvösebb czélja érdekében, a melyre az összesség törekedjék, mindenek szivében egyetértő óhajjal meggyökerezzék. A mi pedig a többi tisztet, tudniillik a szász és székelyföldi királybirákat, a vármegyei szolgabirákat, alispánokat, a városi és mezővárosi birákat, polgármestereket és hasonló tisztségeket illeti, a melyeket a közönségek maguk közt szabad választás utján szoktak betölteni: ezekre nézve maradjon meg jövőre is ugyanaz a szabadság és szokás; mindazonáltal, valamint az előbbeni esetekben, úgy a mondottak mindenikében is, ki kell kérni a mi megerősitésünket.

Kilenczedszer: Kegyesen ugy vélekedtünk, hogy a közjólétnek nagy gyarapodására vezethet az, ha a tizenkét tanu belső tanácsnak legalább három tagja katholikus, és a tizenkét tagu királyi táblánál is három tag katholikus; mig a többiek más vallásuak közül veendők. Még pedig ezek között a belső tanácsban a bevett törvények értelmében a szász nemzetből a nagyszebeni királybiró is benne legyen, az itélőmesterek közül pedig az egyik katholikus legyen; de a jelenlegiek közül mindegyik maradjon meg hivatalában.

Tizedszer: A közügyek tárgyalására, az igazságszolgáltatásra és a netalán teendő királyi előterjesztések meghallgatására szükséges évenkinti országgyüléseknek valamint a nyolczados törvényszékek tartásának a kihirdetésével főkormányzónkat és belső tanácsunkat bizzuk meg, fentartván magunknak a királyi megerősitést mindenre nézve, a mit eképpen végeznek.

Tizenegyedszer: Főállamkormányzónknak legyen meg az őt külömben megillető hatalma, állása és előjoga; lakjék mindig a tartományban, mind egyházi, mind világi dolgok tekintetében ünnepélyes eskü alatt legyen a hazai törvények megtartására kötelezve; ugy az ő részére, mint a belső tanácsnak és a királyi táblának mindenik tagja részére, királyi kincstárunk és a fiscus jövedelmeiből illő fizetést is fogunk kegyelmesen kirendelni. Ha a közjó és az ott lakó külömböző nemzetek nyugalmas állapota annak évenkint való változtatását tenné kivánatossá: a rendek másnak minél előbb való megválasztására teljes szabadsággal adhatják szavazataikat, a melyeket a mi további legkegyesebb elhatározásunk végett elénkbe fognak terjeszteni.

Tizenkettedszer: Béke idején (a melyet a béke Istene mentül közelebb hozzon) ötvenezer tallérnyi adóval, a Magyarország és Erdély ellen folyó háboru idején pedig négyszázezer rhénes forint adózásával elégszünk meg, beletudván a természetben való szolgáltatásokat is, a felosztás és beszedés módját a hü rendekre és a tartomány tiszteire bizván, a melyet részrehajlás nélkül igazságos arány szerint kell kivetniök; a többit, a mi a haza védelmére, az emlitett összegeken felül, akár háboru, akár béke idején szükséges lészen, a hü rendek iránt való szeretetből és az egész nép megkönnyitése czéljából, a királyi és fiscális jószágokból, valamint a só- és többi érczbányákból, harminczadokból, szászföldi dézsmákból, vármegyei dézsmahaszonbérekből és más jövedelmeinkből szándékozunk előállitani.

Tizenharmadszor: Illetékeket és más, náluk szokatlan adónemeket nem fogunk behozatni, a vámokat vagy harminczadokat nem fogjuk emelni.

Tizennegyedszer: A székelyek, eme legharcziasabb nép, a téli és nyári katonatartás minden terhe alól valamint a dézsmák alól és a felkelés terhe alatt kezükön levő fekvőjószágok után való szolgáltatások alól, a mint eddigelé, ugy ezután is teljesen mentesek legyenek. Ellenben továbbra is kötelezve maradjanak a haza védelmére saját költségükön katonáskodni, ide nem értve mindazonáltal a székely parasztokat vagy jobbágyokat.

Tizenötödször: Megengedjük, hogy a kereskedés vagy forgalom minden dologra nézve épen olyan szabad legyen, a milyen a fejedelmek alatt volt, kegyesen azt akarván, hogy e részben a nemesek előjogai és kiváltságai is tiszteletben maradjanak.

Tizenhatodszor: A dézsmákat, még azokat is, a melyeket a náluk eddigelé divott haszonbérrel volt szokás megváltani meghagyjuk a földesuraknak; de a haszonbért a kincstár részére tartván fönn.

Tizenhetedszer: A tartományt nem fogjuk terhelni nagy és szükségtelen őrséggel, a mely részben benszülött katonaságból állitandó ki és kincstárunkból látandó el. Mindazonáltal generálisnak és főnek német embert fogunk az élére állitani, a ki a főkormányzóval, az államtanácscsal és az erdélyi katonaság generálisával minden hadi dologban kölcsönös érintkezésben fog lenni, más ügyekbe, a melyek az előbb emlitett államra vagy főkormányszékre tartoznak, nem fog beleelegyedni.

Tizennyolczadszor: Leveszszük a szász nemzet és az egész szegény nép nyakáról mindenütt a bármiféle és bármely állásu utazóknak visszaélésképen meggyökerezett ingyenes élelmezését, a lovaknak és mindenféle igásmarhának fuvarba adását és azokat a visszaéléseket, a melyeket eddiglen az utazók a szállásolások és más hasonló dolgok körül különösen a szász nemzet ellenében követtek el, a legkegyelmesebben javasolván és parancsolván, hogy az államtanács a mi királyi udvarunkhoz fölterjesztendő értesités után postákat, a földes urak és városok pedig az utazóknak szives befogadására illő pénzen és áron való élelmezésére vendégfogadókat állitsanak be.

Mi tehát, a kik királyi tisztünk lekegyeletesebb kötelességét akarván teljesiteni, hiveinknek - együtt és egyenkint - boldogságát, a közjót, a köznyugalmat, a kereszténység ügyének gyarapodását és az Isten segélyével a török szörnyeteg utvesztőjébe többé be nem bonyolitandó legdrágább Erdélyt szivünkre vettük, miután az előbb emlitett czikkelyeket és pontokat megnéztük és megvizsgáltuk s azt itéltük, hogy azok az összes karok, rendek és lakósok és az egész keresztény köztársaság becsületére, nyugalmára és javára szolgálnak, minden részükben és fejezetükben jóváhagyjuk és örökkétartó törvény erejére emeljük, jelen levelünk rendén királyi szavunkra, valamint a részünkről és fenséges házunk részéről soha meg nem sérthető hitünkre igérvén, hogy azokat szilárdul és rendithetetlenül megtartjuk és megtartatjuk, hajlandók levén leghivebb népünket mind nagyobb és nagyobb jótéteményekben részesiteni. Kelt Bécs városunkban, deczember hó negyedik napján, az Ur születése után az ezerhatszázkilenczvenegyedik évben, a római birodalomban való uralkodásunknak harmincznegyedik, a magyarországinak harminczhetedik, a csehországinak pedig harminczhatodik esztendejében. Lipót s. k. Strattmann T. A. Henrik gróf. A császári királyi szent felség saját parancsára: Verdenburgi István András.

Mi tehát erdélyi nagyfejedelemségünk és az abba kebelezett magyarországi részek összes karainak és rendeinek emlitett kivánságaira, szivünk kegyes hajlandóságával és irántuk készséges akaratunkkal kegyesen ráállván, a feljebb ide iktatott szentséges hitlevelet és az abban foglaltakat, a mennyiben azokat a fejedelem és a rendek később kölcsönös megegyezésükkel törvény utján meg nem változtatták, együtt és egyenkint helyeseknek, kedvünkre és tetszésünkre levőknek tartván, azokhoz kegyes beleegyezésünket és hozzájárulásunkat nyilvánitottuk, helybenhagytuk és megerősitettük, királyi s fejedelmi szavunkra, valamint a részünkről és felséges házunk részéről soha meg nem sérthető hitünkre igérvén és biztositván a karokat és rendeket, hogy Mi az erdélyi nagyfejedelemség három nemzetéből és négy bevett vallásfelekezetéből való összes karokat és rendeket, az előbb beiktatott Lipót-féle szentséges hitlevél és az országgyülés utján azóta hozott vagy jövendőben hozandó törvények értelmében, az ő törvényeikben, jogaikban, szabadságaikban, mentességeikben, kedvezményeikben, kiváltságaikban és jóváhagyott szokásaikban, együtt és egyenként szentül és sértetlenül meg fogjuk tartani és tartatni, a mint ezt jelen oklevelünk erejénél fogva, a melyet a jövő időkben a mi utódainknak is a hódolati eskü letétele előtt annyiszor a mennyiszer, meg kell erősiteniök, jóvá- és helybenhagyjuk, megerősitjük és ezt fölfogadjuk.

A teljhatalmu királyi biztos által letett eskü mintájának a tartalma pedig a következő:

Én, estei Ferdinand Károly, Magyar- és Csehországok királyi herczege és Ausztria főherczege, mint a jelen erdélyi országgyülésre Ő szent felségének, a legfelségesebb és leghatalmasabb I. Ferdinánd urnak, Ausztria császárának, Magyarország és Csehország e néven ötödik apostoli királyának, Erdély nagyfejedelmének és a székelyek ispánjának stb. különös megbizásából kegyesen kinevezett teljhatalmu királyi biztos, esküszöm a fentisztelt szent felség lelkére, esküszöm az élő Istenre és az ő szentséges anyjára, szüz Máriára és minden szentekre, hogy a fentisztelt szent felség, az 1791. évi 2-dik czikkely kapcsán megerősitett és kiadott Lipót-féle hitlevél értelmében, ez erdélyi nagyfejedelemségnek mindhárom bevett nemzetéből való összes karait és rendeit, bármily állásuak legyenek, együtt és egyenkint az ő jogaikban és kiváltságaikban, mentességeikben és kedvezményeikben, ugy általában, mint különösen, annak rendje szerint szentül és sérthetetlenül megtartandja és azokat semmi tekintetben meg nem sérteni és ezenfelül a jó fejedelemnek semmi tisztét sem mulasztandja el. Isten engem ugy segéljen és minden szentjei.

Végül, a hódolati eskü okmánya imigy következik:

Mi, az erdélyi nagyfejedelemségnek és Magyarország hozzákapcsolt részeinek három nemzetből álló, s az ő császári királyi szent felségének, I. Ferdinand urnak, ausztriai császárnak, Magyarország apostoli- és Csehország királyának, e néven ötödiknek, Lombardia és Velencze, Galiczia, Lodoméria és Illyria királyának, Ausztria főherczegének, Erdély nagyfejedelmének és a székelyek ispánjának a parancsából, a hódolati eskü letétele és más közügyek tárgyalása végett, ezernyolczszázharminczhetedik évi április hó tizenhetedik napjára, Nagy-Szeben szabad királyi városába hirdetett jelen közönséges országgyülésre egybehivott s megjelent összes karai és rendei, adjuk örök emlékezetére minden most élőknek és jövendőbelieknek, hogy, miután a szentséges fejedelem úr, I. Ferencz úr, ausztriai császár, Magyarország apostoli, Csehország, Lombardia és Velencze, Galiczia és Lodoméria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és a székelyek ispánja, Ő szent felségének boldog emlékezetü szeretett atyja és elődje, a neki alávetett népek igen nagy szomorúságára, ezernyolczszázharminczötödik évi márczius hó második napján e világból elköltözött és a fentisztelt császári királyi felség a közvetlen utódlás rendje szerint, a császári királyi minden országában és örökös tartományában, és ezek közt az erdélyi nagyfejedelemségben és a hozzákapcsolt részekben, az erdélyi fejedelemség karai és rendei részéről is az ezerhétszázhuszonharmadik évi magyarországi czikkelyekkel megegyezőleg önként és szabadon elfogadott s később az ezerhétszáznegyvennégy évi harmadik és negyedik törvénycikkelylyel megállapitott és örök törvényül megerősitett pragmatica sanctio értelmében, Ő szent felségére, mint Magyarország királyára, törvényesen átháramlott kormányzást elvállalta s az irántunk, valamint az egész erdélyi fejedelemség iránt való királyi kegyelmének és atyai vonzalmának nagyobb bizonyságául s a végből, hogy mindnyájunkat a kölcsönös bizalom minél szorosabb kötelékével fűzze magához, ezernyolczszázharminczhetedik évi február hó tizennegyedik napján kelt és hozzánk intézett kegyes királyi leiratának erejénél fogva, az erdélyi nagyfejedelemség és a hozzákapcsolt részek három nemzetének szokott módon tartandó közönséges országgyülését is ezernyolczszázharminczhét évi április hó tizenhetedik napjára Nagy-Szeben szabad királyi városába kihirdette, úgy azért, hogy a hódolati esküt Magyarország és Csehország fenséges királyi fejedelme és Ausztria főherczege, estei Ferdinánd Károly, aranygyapjas vitéz és a jeles Terézia rend lovagja, egyszersmind a jeles apostoli Szent István király, továbbá az orosz Szent András, Nevszky Sándor és az első osztályu Szent Anna, és a siciliai Szent Ferdinánd király és az érdem-, valamint a honnoverai guelfrend nagykeresztes lovagja, főhadvezér, a magyar katonaság harmadik számu lovas ezredének ezredese és tulajdonosa, nemkülönben Galiczia országának polgári és katonai főkormányzója előtt, mint a jelen országgyülésre kiküldött teljhatalmu királyi biztos előtt, az ezerhétszázkilenczvenegyedik évi negyedik törvénycikkely rendelkezései szerint letegyük, valamint azért is, hogy ott más közügyeket is tárgyaljunk, s miután az előbb emlitett teljhatalmu királyi biztos az ugyanazon április hó tizennyolczadik napján tartott országgyülési ülésünkben megjelenvén, előbb a jelen országgyülés megtartása tárgyában kibocsátott kegyes királyi leiratot, azután pedig I. Lipótnak, Magyarország legdicsőbb emlékezetü királyának, az erdélyi fejedelemség jogai és törvényei biztositására az ezerhatszázkilenczvenegyedik évben kiadott és az ezerhétszázkilenczvenegyedik évi második czikkelybe beiktatott legkegyelmesebb királyi megerősítő hitlevelét ugyanezen második czikkely értelmében, a szokásos királyi biztosító levél helyett, a hódolati eskü letétele előtt nyilván fölolvastatta és kiadta és mi azt, mint az erdélyi fejedelemség és dicsőült I. Lipót, mint Magyarország királya, meg az ő utódjai, Magyarország királyai között önként létrejött egyeségnek alapokmányát, - a mely a fenséges királyi fejedelem ur, a föntebb tisztelt teljhatalmu királyi biztos utján, az ezerhétszazkilenczvenegyedik évi első czikkelybe iktatott, és az erdélyi fejedelemség s az abba visszakebelezett részek karainak és rendeinek ezerhétszázkilenczvenkettedik évi október hó tizennyolczadikán tett fölterjesztésére, ezerhétszázkilenczvennegyedik évi julius hó 31-én, a karok kivánságának megfelelően kibocsátott és a karok és rendek részéről az ezerhétszázkilenczvenötödik évben elfogadott kegyes királyi elhatározás alapján módositott minta szerint, a részünkről előbb letett hódolati eskü után letett királyi hit szentségével is meg lett erősítve - a magunk és kedves ivadékaink biztositásául, a legnagyobb lelkesedéssel és mindnyájunk közös megegyezésével elfogadtuk a szokásos hódolati esküt, hüségünk és örök hálánk köteles tanubizonyságának adása végett, az ezerhétszáznegyvennegyedik évi negyedik ujabb czikkelyben megszabott és a fenséges királyi fejedelem ur, a teljhatalmu királyi biztos részéről előttünk felmutatott minta szerint nagy készséggel és lelkesedéssel s ünnepélyes szertartással letettük és valamennyien aláirtuk.

(P. H.) Kis-Solymosi Augustinovits Pál s. k.,

(P. H.) Impérfalvi Kászoni Balási József s. k.

(P. H.) Tövisi Bálintitt József báró s. k.

(P. H.) Csik-Szent-Mihályi Balla Mihály s. k.

(P. H.) Losonczi Bánffy Ádám báró s. k.

(P. H.) Losonczi Bánffy József gróf s. k.

(P. H.) Losonczi Bánffy Zsigmond báró s. k.

(P. H.) Maros-Járai Baranyai Gergely s. k.

(P. H.) Dersi Bartha István s. k.

(P. H.) N. Barcsai Barcsay János s. k.

(P. H.) N. Barcsai László s. k.

(P. H.) Uzoni Béldi György gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa s. k.

(P. H.) Béldi István s. k., a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa.

(P. H.) Bertleff Mihály s. k.

(P. H.) Görgény-szent-imrei Berzenczei János s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Bethleni Bethlen Ádám gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Iktári Bethlen Döme gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Bethleni Bethlen Elek gróf s. k., a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa.

(P. H.) Bethleni Bethlen János gróf s. k.

(P. H.) Idősebb Bethleni Bethlen József gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Bethleni Bethlen Lipót gróf s. k.

(P. H.) Idősebb Bethleni Bethlen Pál gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Ifjabb Bethleni Bethlen Pál gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Idősebb Bethlen Sándor gróf, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) H. Sz. Mártoni Biró József s. k., királyi hivatalos.

(P. H.) Sz. Katolnai Biró József s. k.

(P. H.) Kövesdi Boér Antal s. k.

(P. H.) Nagy Bérivoj Boér Ferencz s. k.

(P. H.) Nagy Bérivoj Boér György s. k.

(P. H.) Kászoni Bornemiszsza János báró s. k.

(P. H.) Kászoni Bornemiszsza Pál báró s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Brennerbergi Brenner Sámuel s. k.

(P. H.) Bruckenthal Károly báró s. k.

(P. H.) Bruckenthal J. B. s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa és belső titkos tanácsosa.

(P. H.) Konrád András s. k.

(P. H.) Csáky József gróf s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Ifjabb nagy-ajtai Cserey Elek s. k.

(P. H.) Ifjabb nagy-ajtai Cserey Farkas s. k.

(P. H.) Nagy-ajtai Cserey Miklós s. k.

(P. H.) Alsó-balázsfalvi Cserényi Sándor s. k.

(P. H.) M. Lapádi Csike István s. k.

(P. H.) Gidófalvi Csiszér Lajos s. k.

(P. H.) S. Zoltáni Czirjék Dénes s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Vargyasi Dániel Elek s. k.

(P. H.) Szentgyörgyi Daczó József s. k.

(P. H.) Gyulafehérvári Dindár Antal s. k.

(P. H.) Pálosi Donáth Sándor s. k.

(P. H.) Nagy-ajtai Donát György s. k. százados.

(P. H.) Nagy-ajtai Donát Lajos s. k.

(P. H.) Tantsi Földvári Farkas s. k.

(P. H.) Tantsi Földvári Ferencz s. k.

(P. H.) Hilibi Gál Döme s. k.

(P. H.) Hilibi Gál János s. k.

(P. H.) Hilibi Gál József s. k.

(P. H.) Hilibi Gál László s. k.

(P. H.) Gebbel Károly s. k.

(P. H.) Gerbézy Fülöp báró s. k.

(P. H.) Hallersteini Haller Ignácz gróf s. k.

(P. H.) Kis-halmágyi Hollaki Antal.

(P. H.) Kis-halmágyi Hollaki Ignácz s. k.

(P. H.) Horváth P. Dániel főőrmester s. k.

(P. H.) Felső-bükki Horváth Ferencz s. k.

(P. H.) Széplaki Petrichevich Horváth János s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa és lovaskapitány.

(P. H.) M. Sákodi K. Horváth István s. k.

(P. H.) Petriehevich Horváth Mihály s. k.

(P. H.) Branyitskai Jósika János báró s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa, valóságos belső titkos tanácsos, a császári királyi Lipót-rendnek nagy keresztes vitéze.

(P. H.) Branyitskai Jósika Lajos báró s. k.

(P. H.) Petrichevich Horváth Mihály s. k.

(P. H.) Branyitskai Jósika Samu báró s. k., a császári és királyi apostoli szent felség aranykulcsosa és a méltóságos császári, apostoli királyi kamáránál udvari tanácsos.

(P. H.) Iszlai Iszlay László s. k.

(P. H.) Karánsebesi Juhász József s. k.

(P. H.) M. Gy. Monostori Kabos Dániel s. k.

(P. H.) Nagy-Kállói kállay Kristóf, a császári és királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Karaczay Sándor gróf s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Berkeszi Katona László s. k.

(P. H.) Kedves István s. k., a boldogságos szüz Máriához czimzett kolosmonostori convent levéltárának káptalani őre.

(P. H.) M. Gy. Monostori Kemény Döme báró s. k.

(P. H.) M. Gy. Monostori Kemény József gróf s. k.

(P. H.) Kemény Miklós báró s. k., a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Nagy-Baczoni Keresztes Zsigmond s. k.

(P. H.) Szent-Iváni Kispál László s. k.

(P. H.) Göntz-ruszkai Kornis Gábor s. k., százados.

(P. H.) Kornis János gróf, a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa és belső titkos tanácsos.

(P. H.) Belényesi Koszta János s. k.

(P. H.) Kézdi szent-léleki Kozma Pál. s. k.

(P. H.) Osdolai Kun József gróf s. k., a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa.

(P. H.) Szárhegyi Lázár László gróf s. k.

(P. H.) Lemény János s. k., fogarasi püspök.

(P. H.) Fogarasi Lészai Lajos s. k.

(P. H.) Ifjabb Fogarasi Lészai Lőrincz s. k.

(P. H.) Lusinszki Károly ezredes.

(P. H.) Maksai Máriaffi Antal s. k.

(P. H.) Tinkovai Macskási Lajos s. k.

(P. H.) Tinkovai Macskási Pál s. k.

(P. H.) Ürmösi Maurer Károly s. k.

(P. H.) Ürmösi Maurer Mihály s. k.

(P. H.) Hidvégi Mikó Miklós gróf s. k.

(P. H.) Hidvégi Nemes János gróf, s. k., a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa, a jeles Lipót-rend lovagja.

(P. H.) Noptsa Elek s. k., valóságos belső titkos tanácsos és szent István apostoli király jeles rendjének a lovagja.

(P. H.) Felső-Szilvási Noptsa László s. k.

(P. H.) Csögödi Papp Sámuel s. k.

(P. H.) Nagy-Váradi Pásztohi Ferencz s. k.

(P. H.) Hatolykai Pócsa Pál s. k.

(P. H.) M. Bényei Radák István báró s. k.

(P. H.) Kis-Rhédei Rhédei Ádám gróf, a császári királyi szent felség aranykulcsosa és titkos tanácsosa.

(P. H.) Kis-Rhédei Rhédei Ferencz gróf, a felkelők főőrmestere s. k.

(P. H.) Kis-Rhédei Rhédei János gróf s. k., a császári királyi szent felség aranykulcsosa.

(P. H.) Rétsei Rétsey Ádám báró, a Mária Terézia ausztriai császári jeles katonarendjének vitéze, altábornagy, a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa, a harmadosztályu jeles Sz. Vladimir orosz császári, a szt. György siciliai királyi, a szent Gergely pápai egyesületi, továbbá a porosz katonai érdemrend nagykeresztes vitéze, a nemes 2. számu gyalogezred tulajdonosa és királyi hivatalos, s. k.

(P. H.) Enlaki Sala Sámuel s. k.

(P. H.) Enlaki Sala Mihály s. k.

(P. H.) Salmen Ferencz s. k.

(P. H.) Löwenthali Schaller Károly báró s. k.

(P. H.) Bölöni Sikó István s. k.

(P. H.) M. N. Sombori Sombori András s. k.

(P. H.) Szabó János, olvasó kanonok s. k.

(P. H.) Csik-szent-mártoni Szabó József s. k.

(P. H.) Csik-szent-mártoni Szabó Lajos s. k.

(P. H.) Szent-tamási Szalántzi József s. k.

(P. H.) Zetelakai Szegedi Mihály s. k.

(P. H.) Szentgyörgyi Imre s. k.

(P. H.) Sepsi-sz.-iványi Szentiváni Dániel s. k.

(P. H.) S. szentiváni Szentiváni József s. k.

(P. H.) Erdőtelki szentmarjay János, a császári királyi apostoli szent felség tanácsosa.

(P. H.) Homorod-szentpáli Szentpáli István s. k., őrnagy.

(P. H.) Széki Teleki Ádám gróf s. k.

(P. H.) Széki Teleki János gróf, aranykulcsos.

(P. H.) Idősb Teleki József gróf, a császári királyi szent és apostoli felség aranykulcsosa s. k.

(P. H.) Széki Teleki Miklós gróf s. k.

(P. H.) N. ertsei Toldalagi Zsigmond gróf s. k.

(P. H.) Thorotzko-szent-györgyi Thorotzkay Miklós gróf s. k.

(P. H.) Kis-Borosnyai Tompa János s. k.

(P. H.) Tamásfalvi Thuri Ferencz s. k.

(P. H.) Ábrahamfalvi Ugron Gáspár s. k.

(P. H.) Pávai Vajna Dániel s. k.

(P. H.) Hadadi Vesselényi Farkas, szabad báró, a császári királyi apostoli szent felség aranykulcsosa s. k.

(P. H.) Wachsmann János s. k.

(P. H.) Zeykfalvi Zeyk Lajos s. k.

(P. H.) Zeykfalvi Zeyk Dániel s. k., nemes Alsó-Fehér vármegye követe.

(P. H.) Kemény Dénes báró s. k., nemes Alsó-Fehér vármegye követe.

(P. H.) Bethleni Bethlen Gábor gróf s. k., nemes Felső-Fehér vármegye követe.

(P. H.) K. Horváth János s. k., nemes Felső-Fehér vármegye követe.

(P. H.) Teleki Döme gróf s. k., nemes Küküllő vármegye követe.

(P. H.) Szentkirályi Lajos s. k., nemes Küküllő vármegye követe.

(P. H.) Széplaki P. Horváth Albert s. k., nemes Torda vármegye követe.

(P. H.) Kövesdi Boér Lajos s. k., nemes Torda vármegye követe.

(P. H.) M. Gy. monostori Kemény Ferencz báró, nemes Kolozs vármegye követe.

(P. H.) Zabolai Mikes János gróf s. k., nemes Kolozs vármegye követe.

(P. H.) Zeyk József s. k., nemes Doboka vármegye követe.

(P. H.) Csik-mindszenti Czikó Ferencz, nemes Doboka vármegye követe.

(P. H.) Weer Farkas s. k., nemes Belső-Szolnok vármegye követe.

(P. H.) Csicso-kereszturi Torma József s. k., nemes Belső-Szolnok vármegye követe.

(P. H.) Bálint Elek s. k., nemes Közép-Szolnok vármegye követe.

(P. H.) Wiski Pál s. k., nemes Közép-Szolnok vármegye követe.

(P. H.) Losonczi Bánffi László s. k. szabad báró, Kraszna vármegye követe.

(P. H.) Huszár Károly s. k., nemes Kraszna vármegye követe.

(P. H.) Benedekfalvi Benedikty Sámuel s. k., nemes Hunyad vármegye követe.

(P. H.) Galatzi Buda János s. k., nemes Hunyad vármegye követe.

(P. H.) Maros-németi Gyulai Lajos gróf, nemes Zaránd vármegye követe.

(P. H.) Kézdi-szent-léleki Kozma Dénes s. k., nemes Zaránd vármegye követe.

(P. H.) S. Berkeszi Katona Pál s. k., nemes Kővár magyarvidéknek a követe.

(P. H.) Ér-mindszenti Pelei Farkas s. k., nemes Kövár vidékének a követe.

(P. H.) Széki Teleki László gróf s. k., nemes Fogaras vidékének a követe.

(P. H.) Ifjabb Nagy-Berivoj Boér Antal s. k., nemes Fogaras földének a követe.

(P. H.) Ugron István s. k., nemes Udvarhely székelyszék követe.

(P. H.) Szombatfalvi Szombatfalvi József s. k., nemes Udvarhely székelyszék követe.

(P. H.) All-torjai Apor József szabad báró s. k., nemes Háromszék székelyszék követe.

(P. H.) Nagy-Borosnyai Bartha Károly s. k., nemes Háromszék székelyszék követe.

(P. H.) Szent-Iváni Henter János s. k., nemes Csik székelyszék követe.

(P. H.) Illyefalvi Biális Ferencz s. k., nemes Csik székelyszék követe.

(P. H.) Barátosi Szabó Antal s. k., nemes Maros székelyszék követe.

(P. H.) Hartzoi Gálfalvi Imre s. k., nemes Maros székelyszék követe.

(P. H.) Gy. sz. miklósi Rátz István, nemes Aranyos székelyszék követe.

(P. H.) Aranyos-rákosi Rákosi Nagy Károly s. k., nemes Aranyos székelyszék követe.

(P. H.) Vajda József s. k., Szeben szászszék követe.

(P. H.) Schreiber Simon s. k., Szeben szászszék követe.

(P. H.) Köhler József, Segesvár szászszék követe.

(P. H.) Weisskircher Károly s. k., Segesvár szászszék követe.

(P. H.) Albrichsfeldi Albrigy János G. I. s. k., a brassói szászvidék követe.

(P. H.) Trausch József Ferencz s. k., a brassói szászvidék követe.

(P. H.) Schuster József s. k., Medgyes szászszék követe.

(P. H.) Biedersfeldi Binder Frigyes s. k., Medgyes szászszék követe.

(P. H.) Regius János Imre s. k., a beszterczei vidék követe.

(P. H.) Kolner János s. k., a beszterczei szászvidék követe.

(P. H.) Ditrich János s. k., Szászsebes szászszék követe.

(P. H.) Meister Sámuel s. k., Szászsebes szászszék követe.

(P. H.) Schmidt Mihály s. k., Nagy-Sink szászszék követe.

(P. H.) Balthes Frigyes s. k., Nagy-Sink szászszék követe.

(P. H.) Konrád Sámuel s. k., Kőhalom szászszék követe.

(P. H.) Jakobi János András s. k., Kőhalom szászék követe.

(P. H.) Löw János s. k., Szerdahely szászszék követe.

(P. H.) Scherer György s. k., Szerdahely szászszék követe.

(P. H.) Conrád Frigyes s. k., Ujegyház szászszék követe.

(P. H.) Simonis Károly s. k., Ujegyház szászszék követe.

(P. H.) Fogarasi Lészai Antal s. k., Szászváros szászszék követe.

(P. H.) Kirchner Frigyes s. k., Szászváros szászszék követe.

(P. H.) Kolozsvári Ágoston István s. k., Kolozsvár város követe.

(P. H.) Kolozsvári Jónás Dániel, sz. kir. Kolozsvár város követe.

(P. H.) M. Vásárhelyi Erszényes József s. k., M. Vásárhely sz. k. város követe.

(P. H.) Gyöngyösi Gyöngyösi Lajos M. Vásárhely sz. kir. város követe.

(P. H.) Szoboszlói Tóth György s. k., Károlyfejérvár szab. kir. város követe.

(P. H.) Kuntzelmann Ferencz s. k., Károlyfejérvár sz. kir. város követe.

(P. H.) Zalatnai Csajka József s. k., Abrudbánya sz. és kiváltságolt bányaváros követe.

(P. H.) Ártosi Gelei József s. k., Abrudbánya sz. és kiváltságolt bányaváros követe.

(P. H.) Borbándi Szabó Székely József s. k., Vizakna kiváltságolt város követe.

(P. H.) Székely Ferencz s. k., Vizakna kiváltságolt város követe.

(P. H.) Bucsi Sámuel s. k., V, Hunyad város követe.

(P. H.) Benedekfalvi Benedikti József s. k., Vajda-Hunyad kiváltságolt város követe.

(P. H.) Ifjabb Kováts Dániel s. k., Kézdi-Vásárhely kiváltságolt város követe.

(P. H.) Szabó Dániel s. k., Kézdi-Vásárhely kiváltságos város követe.

(P. H.) Stanislav Tódor s. k., Hátszeg város követe.

(P. H.) Nagy István s. k., Sepsi-Szent-György város követe.

(P. H.) Kováts Gábriel s. k., Sepsi-Szent-György város követe.

(P. H.) Telekfalvi Szele Károly s. k., Székely-Udvarhely kiváltságolt város követe.

(P. H.) Székely-Udvarhelyi Keller János s. k., ugyanazon kiváltságolt város követe.

(P. H.) Szász István s. k., Illyefalva város követe.

(P. H.) Szalántzi József s. k., Illyefalva város követe.

(P. H.) Beke Ádám s. k., Csik-Szereda város követe.

(P. H.) Bartos Imre s. k., Csik-Szereda város követe.

(P. H.) Lupány István s. k., Bereczk kiváltságolt város követe.

(P. H.) Fejér János s. k., Bereczk kiváltságolt város követe.

(P. H.) Sükösd Dávid s. k., Szék kiváltságolt város követe.

(P. H.) Balogh István s. k., Szék kiváltságolt város követe.

(P. H.) Lugosi Ferencz s. k., Zilah kiváltságolt város követe.

(P. H.) Zilahi Gergely Sándor s. k., Zilah kiváltságolt város követe.

(P. H.) Topler Antal s. k., Kolos kiváltságolt város követe.

(P. H.) Kun János s. k., Kolos kiváltságolt város követe.

(P. H.) Benedek Ferencz s. k., Oláhfalu kiváltságolt város követe.

(P. H.) Both Károly, Oláhfalu kiváltságolt város követe.

A mely hüségi eskünk letételéről örökös hódolatunk és alávetettségünk jeléül és bizonyságául, kiállitjuk az eme fejedelemség három nemzeti pecsétének reányomásával, saját kezünk aláirásával és az egyesek pecséteinek reáillesztésével megerősitett és biztositott, s a császári királyi szent felséghez, a mi legkegyelmesebb urunkhoz benyujtandó jelen oklevelet. Szabad királyi Szeben városban, május hó huszonharmadikán, az ezernyolczszáz harminczhetedik esztendőben.