1840. évi VI. törvénycikk

a magyar nyelvről

Ő Felsége atyai szivének hív magyarjaihoz viseltető jósága azon ujabbi dicső példáit, mellyeket a nemzeti nyelv gyarapítása eszközlése végett a jelen országgyülés alatt is adott, a Karok és Rendek mélyen tisztelik, és

1. § Annak kegyelmes megegyezésével az országos felirások Ő eleibe már e jelen országgyülésből egyedül magyar nyelven terjesztetvén fel - valamint azt: úgy

2. § Abbeli kivánságuknak kegyes elfogadását is, hogy ezentúl az Ország határaibani köztörvényhatóságok is legfelsőbb helyre teendő felirásaikat szinte egyedül magyar nyelven szerkesztessék, hálás érzéssel törvénybe iktatják, - egyszersmind pedig határozzák: hogy

3. § A királyi helytartó-tanács nem csak intéző, hanem körleveleit is az országbeli minden törvényhatóságokhoz magyar nyelven bocsássa el.

4. § Az egyházi törvényhatóságok a világ törvényhatóságokkal, s ezek egymással, az Ország határain belől levelezést egyedül magyar nyelven folytatni tartoznak.

5. § A magyar királyi udvari kamara a hozzá magyar nyelven iró törvényhatóságokkal ugyanazon nyelven levelezzen.

6. § A káptalani kiadásoknak kezdő és befejező szakaszait, valamint a tárnoki széknek itélet-leveleit is, magyar nyelven szerkesztetni kelletik.

7. § Olly helyeken is, hol a gyülekezethez szent beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyülésnek berekesztésétől számítandó három évek mulva az anya-könyvek magyar nyelven irassanak.

8. § Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánusoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek ollyak alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják.

9. § Ő Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapítassék, s a magyar ezredeknek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek.

10. § Az országos pénztárak kezelésérőli számadások magyar nyelven folytattassanak.

11. § Ő Felségének megegyező kegyelmes akaratjával a Magyarországban és ahoz kapcsolt Részekben kinyomtatott minden munkákból a magyar tudós társaságot egy példány illeti.


  Vissza az oldal tetejére