1. § A jobbágyok az 1836-dik évi IX-dik törvénycikk 8-dik §-ának rendelete szerint, minden ingó és ingatlan szerzeményeikről megszorítás nélkül szabadon rendelkezhetnek.
2. § A jobbágyoknak minden ősi javaikban, s végrendelet nélkül hátrahagyott szerzeményeikben törvényes házasságból származott fiú és leány maradékaik; olly világos megjegyzéssel azonban, hogy mind az, mit a mind két nemü magzatok kiházasításukkor vagy azután is szüléiktől kaptak, osztálybeli részükbe tudassék be - teljesen egyenlő mértékben örökösödnek, - s minden e részben eddig fenállott ellenkező szokások, szőlőhegyi vagy más helybeli szabályok, ezennel jövendőre megsemmisittetnek.
3. § Ha mindazáltal valamelly földesur a maga valóságos udvar-telki birtokát jobbágyoknak szőlők alá, vagy más használatra, magános szerződés mellett, olly világos és határozottan kikötött feltétel alatt adta ki, hogy azokban az örökösödés rende és megszakadás esete egyedül a fiúágra szorítassék - a szerződés az örökösödés rendére nézve is megtartandó leend.
4. § Az 1836-dik esztendei IV-ik törvénycikk 9-dik és az V-dik törvénycikkely 4-dik szakaszainak rendelete szerint, a jobbágytelket természetben csak a földesur megegyezésével lehet felosztani; midőn pedig az osztozók a telket természetben fel nem oszthatják, vagy felosztani nem akarják, s e részben a közöttük előlegesen munkába venni kellető barátságos egyesség nem sikerül: szabadságukban áll azt maguk között tartandó árverés által a legtöbbet igérő osztozónak - ha az a jobbágytelki terheknek viselésére alkalmatos - átadni; ki azután a többi osztozókat kielégíteni köteles.
5. § Ha azonban az osztozók a jobbágytelki terhek viselésére alkalmatosak nem volnának, vagy ha az osztozóknak legalább fele része a telekre nézve nyilvános árverést kivánna, azt meggátolni semmi esetben nem szabad.
Miután pedig az osztozók között ezen esetben is előlegesen megpróbálandó barátságos egyességnek nem sikerülésével, a nyilvános árverés meghatároztatik, az eladóvá tett teleknek ára a község előljárói által, a földesur befolyásával mindenkor előrebocsátandó igazságos becs szerint állapíttassék meg, s a nyilvános árverésre közhirré is teendő egy hónapi határidő jeleltessék ki, és ha az árverés alkalmával tett ajánlás a becsárt fel nem érné, s abban az osztozók meg nem nyugodnának, egy hónapi szinte kihirdetendő újabb határidő mulva, a telek még egyszer árverés alá bocsáttassék, s akkoron a legtöbbet igérőnek, ha bár a becsüárnál kevesebbet ajánlana is, adassék által.
6. § A szőlők felosztásánál azon legkisebb terjedésre nézve, mellyen alól azokat természetben felosztani eddig sok helyütt szabad nem volt, a helybeli szokás jövendőre is sinórmértékül fog szolgálni, csakhogy illy esetekben is, ha az osztozóknak legalább fele része kivánja, a nyilvános árverés általi eladásnak leend helye. A nyilvános árverésre nézve pedig általánosan azon mód és szabályok tartassanak meg, melylyek az 5-dik §-ban felebb megállapítattak.
7. § A mag nélkül elhúnyt jobbágynak még életében lévő szüléi, annak ősi javaira s végrendelet nélkül hátrahagyott szerzeményeire nézve, az örökösödés rendében mind az oldalaslagi vérséget, mind a földesurat megelőzik.
8. § A házasság alatti közszerzemények a jobbágyok között mindenik házastársat egyformán illetvén, azokról egyik úgy, mint másik, fele részben szabadon rendelkezhetik, s ezen fele részből a férj feleségét végrendelet által sem zárhatja ki; ha pedig egyik házastárs mag nélkül és végrendelet nélkül hal meg, minden közszerzemény az életben maradott házastársra száll.
9. § A házastársaknak viszonos örökösödése - egyenes maradékoknak és végrendeletnek nem létében - még azon szerzeményekre nézve is, mellyek a házasság előtt szereztettek, minden egyéb örökösödést megelőz; az ősiekre azonban soha ki nem terjed.
10. § Az oldalaslagi vérségnek örökösödése azon esetben, ha a törvényes maradék nélkül elhúnyt jobbágy testvéreivel már meg volt osztozva, csak az ősi javakra terjed ki; a végrendelet nélkül hátrahagyott szerzemények pedig, ha az elhúnytnak sem özvegye nem maradott, sem szüléi már életben nincsenek, a földesurat illetik.
11. § De ha ily esetben a szerzemények között jobbágytelek is vagyon, azt az illető földesúr, az 1836-ik évi XI-ik törvénycikkely 9-ik § rendeletéhez képest, más alkalmatos jobbágynak, a szokott terhek viselése mellett, általadni köteleztetik, s a telki haszonvételek átengedéséért semmi árt nem követelhet; azon jobbágy mindazáltal, ki az olly telket átvette, a telken lévő épületeket és javitásokat a földesúrnak becsü szerint kifizetni tartozik.
12. § Midőn ellenben a mag nélkül elholt jobbágy testvéreivel osztatlan állapotban húnyt el, nem csak ősi javaiban, hanem ha özvegye nem maradott, és szüléi sem élnek, mindennemű szerzeményeiben, mellyeket végrendelet nélkül hátrahagyott, a legközelebbi oldalaslagi vérséget illeti az örökösödés.
13. § A jobbágynak tökéletes magvaszakadtával, midőn oldalaslagi vérek sincsenek, kiket az ősiekre nézve az örökösödés illetne, az ősi javak minden különbség nélkül - a szerzemények pedig a felebbi 10-ik § értelmében, az illető földesúrra szállanak.
14. § Az asszonyi hozományra nézve az rendeltetik: hogy a mennyiben az természetben megvagyon, vagy pedig ha a jobbágynő hozománya kész pénzből áll, ennek a meglévő javakba történt beruháztatása elegendőkép megpróbáltatik: minden örökösödésnél és osztálynál az özvegynek vagy törvényes örököseinek mindenek előtt azonnal kiadandó; a beruházásra nézve világosan megjegyeztetvén: hogy ott, hol az asszonyi hozományok egyedül csak marhákból és egyéb ingóságokból állanak, a következő 15-ik § értelmében elegendő légyen annak bebizonyítása, hogy ezek a jobbágynők által valósággal férjeikhez vitettek; - a mi pedig a jelen törvény alkotását megelőző időkbeli asszonyi hozományokat illeti: ezek tekintetében még a kész pénzből álló hozományokra nézve sem kivántatván meg azoknak a meglévő javakba történt beruháztatásuk megpróbálása, reájuk nézve a férj házához lett vitelöket bebizonyítani elegendő leend.
15. § Hogy pedig az asszonyi hozományra nézve a visszaélések és viszálkodások meggátoltassanak, jövendőre minden asszonyi hozomány azonnal, midőn azt a feleség férje házához viszi, a földesúrnak befolyásával, a község előljárói által pontosan és hitelesen összeirva, becsültessék meg, s az összeirás és megbecsülés egy példányban az asszonynak kiadatván, másik példányban a község leveles ládájába tétessék. Különben a melly asszony ezt elmulasztaná az, férje halála után, természetben meglévő hozományain kivül, hozományból semmit egyebet ne követelhessen.
16. § A mag nélkül elholt jobbágynak özvegye, mig él, és férje nevét viseli, annak minden ősi javaiban benmarad, hacsak az elhúnyt férj özvegyének illendő tartásáról végrendelet által nem gondoskodott. Ha pedig az illyetén ősi javak között jobbágy telek is vagyon, s az özvegy annak mivelésére és a jobbágyiterhek viselésére nem alkalmatos, akkor azok, kiket a telekre nézve az örökösödés rende egyébként illetne, a telket és ahoz tartozó ősieket ugyan általvehetik, vagy alkalmatos jobbágynak eladhatják, de az özvegynek sorsához mérsékelt özvegyi tartását teljesen biztosítani kötelesek. A tartásnak mennyiségét, ha iránta egyesség nem eszközöltetik, az özvegynek sorsára, a vagyonnak mennyiségére, és arra is, a mit az özvegy közszerzeménynek és hitvestársi viszonyos örökösödésnek fejében, mint tulajdonát, megtartott, figyelmezve, az illető biróság határozza meg.
17. § Midőn az elhúnyt jobbágy özvegyet és gyermekeket hágy maga után, a nélkül, hogy végrendelet által intézkedett volna özvegyének tartásáról, akkor, ha az özvegy minden hátrahagyott gyermeknek édes anyja, ezek az őket illető atyai javakban is csak úgy osztozhatnak, ha édes anyjoknak illő özvegyi tartását a felebbi 16-ik § értelmében teljesen biztosítják.
18. § Ha pedig a hátrahagyott gyermekek, vagy azoknak egy része, atyjoknak elébbi házasságából származtak, az özvegy férjének ősi javaiból és azon szerzeményekből, mellyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, közszerzeménynek nem tekintethetnek, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet, s azt is olly móddal, hogy azon gyermekrész tartására különszakasztatván, annak egyedül évenkénti jövedelmét huzhassa, de a tőke folyvást az illető földesúrnak és községi előljáróságnak felügyelése alatt tartassék s midőn az özvegy meghal, vagy férje nevét viselni megszünik, az egész tőke az osztozókra szálljon vissza.
19. § Ezen törvény rendelete minden földesúri törvényhatóság alatt lévő, s akár urbéri, akár szerződési, vagy kiváltságos helyeken lakó nem-nemes személyekre s azoknak örökösödésére, - sőt az ingatlan jobbágyi javak iránt a nemesekre is, egyformán kiterjed. Visszaható ereje azonban nem lévén, csak azon örökösödések és osztályok, mellyek a jelen törvény kihirdetése után fognak keletkezni, lesznek tartalma szerint elitélendők; az eddig megtörtént osztályok pedig, mellyek más helybeli szokások és szabályok szerint rendesen intéztettek el, ezen törvény erejével fel nem bontathatnak.
