1840. évi XVI. törvénycikk

a kereskedőkről

1. FEJEZET

A kereskedés kezdetéről

1. § Törvény előtt rendes kereskedőnek csak az tartatik, ki kereskedési czímét (Handlungsfirma) az alább következő szabályok szerint bejegyezteti és kereskedéséről rendes könyveket vezet.

2. § Rendes kereskedést azonban nem nyithatnak, s magokat mint kereskedőket be nem jegyeztethetik:

a) Azok, kik 20-dik évöket el nem érték;

b) Bármelly vallás papjai, s a szerzetesek;

c) Valóságos szolgálatban levő katonai személyek;

d) Az alkuszok (Sensalen, proxenetae);

e) Kik csődület és bukás (Falliment) alá kerülvén, a csődületi biróság itélete által rendes kereskedés űzésétől eltiltattak;

f) Kik csalási bűnök miatt megfenyíttettek;

g) Kik elmebeli fogyatkozásuk miatt törvényes gondviselés alatt állanak;

h) A d) e) és f) pontok alatt előszámlált személyek feleségei;

i) Ezeken kivül sz. kir. városokban addig, míg e részben a törvényhozás kimerítőleg rendelkezik, a kereskedésnek elkezdhetésére nézve az eddigi gyakorlat fog megtartatni.

3. § A kereskedési czímnek bejegyzése történhetik vagy

a) A váltó-törvényszéknél, vagy;

b) Az illető tövényhatóságoknál.;

4. § Az, a ki a váltó-törvényszéknél kivánja kereskedési czímét bejegyeztetni, azt a váltótörvény II-dik Részének 3-dik fejezetében megállapított határozatok szerint köteles teljesíteni, s a bejegyzés után olly kereskedőnek tekintetik, kinek a Váltó-törvény I. Rész 2-ik fejez. 10. §-a a saját váltókra nézve teljes mértékü váltó-képességet tulajdonit.

5. § A ki pedig a váltó-törvényszéknél magát be nem jegyezteti, tartozik magát az illető törvényhatóságnál, és pedig sz. kir. városokban és olly mezővárosokban, mellyek első biróságú hatósági rendes tanácscsal el vannak látva, a városi tanácsnál - egyéb helyeken pedig a vármegyénél bejegyeztetni.

6. § Ezen hatóságoknál a bejegyzés következendőképen történik:

Az, a ki magát bejegyeztetni kivánja, folyamodást nyujt be az illető tanácshoz, vagy megyei gyüléshez, mellyben egyszersmind megnevezi a kereskedés azon ágát, mellyet rendesen űzni kiván, és azon czímet, melly alatt kereskedését folytatni akarja.

7. § A közgyülés vagy tanács, ha a folyamodó ellen semmi ollyan kifogás nincsen, melly őtet a 2-dik § értelmében a bejegyeztetéstől elzárná, őtet mint rendes kereskedőt bejegyzi, s arról neki hiteles bizonyítványt ád. Ezen bizonyítvány másolata a magy. kir. helytartótanácsnak országszerte leendő kihirdetés végett fel fog küldetni, s a mezővárosok tanácsai az illyen felküldést az illető megye utján eszközlik.

8. § Azon kereskedők, kik magokat csak az illető hatóságoknál jegyeztették be, a sajátváltók kiadhatására nézve más hazai polgárok felett semmi különös kiváltsággal nem birnak.

9. § Ha a kereskedő akkor, midőn czímét illető hatóságánál a 6-ik § értelmében bejegyeztette, házas, felesége hozományának (allatura), hitbérének (dos) és jegyajándékának (paraphernum) mennyiségét, mindjárt a bejegyzés alkalmával - ha később házasodnék meg, hat hónap alatt az egybekelés után, - azon hozományokra nézve pedig, mellyek a házasság után jöttek kezéhez, azonnal ugyanazon hatóságnál, mellynél kereskedési czímét bejegyeztette, irásban két példányban bejelenteni, és bejegyeztetéséért folyamodni köteles. A megkeresett hatóság a hozomány, hitbér és jegyajándék sommáját végzésben mind a két példányra hitelesen feljegyzendi, az egyiket a kereskedő feleségének visszaadja, a másikat a betáblázási jegyzőkönyv mellett megtartandja.

10. § A kereskedő feleségének illy módon be nem jelentett követeléseit csődület esetében elsőbbséggel nem birnak.

11. § A lőporral és méreggel űzött kereskedés iránt a fenálló rendszabások tovább is megtartatnak.

2. FEJEZET

A kereskedői könyvekről

12. § Azon kereskedési könyvek, mellyek a Váltó-törvénykönyv II-ik Rész 106-ik §-a szerint a váltó-törvényszéknél törvényesíttetnek, s ugyanazon § szabályai szerint vezettetnek, nem csak a váltó-törvényszékek előtt, hanem minden más biróságok előtt is hiteleseknek és törvény előtt fél próbát tevőknek fognak tartatni.

13. § Ezeken kivül, bármi egyéb kereskedői könyvek csak akkor fognak rendeseknek tekintetni, s a biróságok előtt a kereskedő mellett is fél próbán szolgálni, ha azok ugyanazon illető hatóságoknál, mellyeknél a kereskedési czím bejegyzése történt, törvényesíttetnek.

14. § Az említett polgári hatóságok előtti törvényesítés épen azon módon történik, melly a fentebb felhivott váltó-törvénykönyvi 106-ik §-ban a váltó-törvényszék előtti hitelesítésre már elhatároztatott; de az ezen hatóságoknál törvényesített kereskedési könyvek váltó-törvényszék előtt fél próbáúl nem szolgálhatnak.

15. § Mind azok, mik a váltó-törvényszék előtt hitelesített könyveknek rendes vezetésére nézve a Váltó-törvénykönyv II-ik Részének említett 106-dik §-ában meghatároztattak, minden egyéb kereskedői könyvek vitelében szorosan megtartandók lesznek, különben ezek mint hiányosak, bizonyító erővel birni nem fognak.

16. § A rendesen vezetett könyvek kereskedők közt, ügyeik minden környülményei iránt, bizonyítanak. Olly személyek ellen, kik nem bejegyzett kereskedők, a kereskedői könyvek az árúk eladatásának idejére, azoknak mennyiségére, minémüségére, árára és azon időre nézve szolgálnak bizonyítványúl, melly alatt a fizetésnek kellett történni. Ha a követelés valósága tagadtatnék, a kereskedő köteles e könyveken felül még az árúk megrendelését, vagy azoknak a vevő kezéhez jutását is bebizonyítani.

17. § A kereskedői könyvek, ha rendesen vezettetnek, a könyvvivők ellen teljesen bizonyítanak, más személyek ellen pedig fél próbáúl szolgálnak, mely a könyv tulajdonosának vagy könyvvezetőjének hozzájáruló pótló esküje által teljes bizonyítás erejére emeltetik.

18. § Ezen pótló eskü a bebizonyítani szándékozó (Beweisführer) vagy a könyv vezetője által az iránt tétetik le: hogy tudtára a számvitelben megjelenő minden tételek (Posten) mind jogczimökre, mind mennyiségökre nézve helyesek.

19. § A kereskedői könyvek bizonyító erejöket megtámadásra használtatva egy esztendeig és hat hónapig tartják meg, védelemre nézve pedig mindig törvényes erejűek. Ha azonban a számviteli kivonat (Conto-Auszug) sz. kir. városokban és első biróságú hatósággal felruházott tanácsú mezővárosokban két tanácsbeli, megyékben a törvényes bizonyság által hitelesíttetik, a könyvek három esztendeig megtámadásra is használtathatnak; végre ha a kezesetlevél egy esztendő és hat hónap alatt az illető biróságnál beadatott, vagy a számviteli kivonatot az adós maga aláirta, bizonyító erejük tovább is fenmarad.

20. § A kereskedői könyveknek fentebb meghatározott rendes vezetésén felül még minden kereskedő köteles minden esztendőben kereskedői mérlegét (bilance) megkészíteni, azaz: könyveibe egész követelési és tartozási állapotját sommásan bejegyezni.

21. § Azon kereskedők, kik már jelenleg rendes kereskedést űznek s könyveket vezetnek, kötelesek lesznek e jelen törvény kihirdetésétől hat hónap alatt magokat vagy valamely váltó-törvényszéknél, vagy az illető hatóságnál bejegyeztetni, s könyveiket az előtt törvényesíttetni, s a fentebbi szabályok szerint rendesen vezetni; különben rendes kereskedőknek nem fognak tekintetni, s könyveik bizonyító erővel nem birnak.

22. § Azok pedig, kik csak vásárokon, sátorokban vagy házalva űzik a kereskedést, olly kereskedői könyveket nem vezethetnek, mellyek a biróság előtt bizonyító erővel birnának.

23. § Gyárosoknak, gyógyszerárusoknak s mesterembereknek könyvei szintén hitelesek, és fél próbát tevők lesznek a biróság előtt akkor, ha azok a fentebbiek szerint az illető hatóságoknál törvényesíttetnek s rendesen vezettetnek.

3. FEJEZET

A kölcsönös jogviszonyokról a kereskedés fenállásánál

24. § A mi a kereskedőnek viszonyait segédszemélyzetéhez (Hülfspersonale) illeti, ezek iránt, a mennyiben az illető személyek közt irott szerződések nem léteznének, vagy léteznének ugyan, de a viszonos tartozásokat világosan magokba nem foglalnák, következő szabályok megtartandók:

25. § A kereskedőnek van joga segédszemélyzetétől követelni:

a) Hű, becsületes és szorgalmas magaviseletet;

b) Pontos engedelmességet minden a törvénynyel össze nem ütköző parancsok iránt, mellyek a kereskedést illetik.

26. § Azon személytől különösen, kire a könyvvezetés bizatott, a kereskedő követelheti, hogy minden kereskedési ügyek iránt szigoruan felvigyázzon, s ezeket pontosan jegyezze könyveibe; továbbá, hogy szolgálati viszonyának megszünte után is, a kereskedő felszólítására, biróság előtt a maga által bejegyzett tételek (Posten) helyessége iránt a pótló esküt letegye.

27. § A kereskedő-tanítvány (Lehrjunge) ellenben jog szerint a kereskedőtől követelhet:

a) Tanítást az illető kereskedésnek minden ágaiban és ügyeiben, különösen a könyvvitelben;

b) Közönséges tartást, lakást, öltözetet s orvosi ápolást;

c) Igazságos bizonyságlevelet, midőn a szolgálatot elhagyja.

28. § A többi kereskedési segéd jogszerűen kivánhat a kereskedőtől:

a) Közönséges tartást és lakást;

b) A helybeli körülményekhez arányzott havonkénti pontos fizetést;

c) Szolgálati igaz bizonyítványt.

29. § A kereskedői tanítvány vagy közönséges segéd szolgálatát csak két hónapos felmondás után hagyhatja el, ugyanazon felmondási határidőt a kereskedő köteles megtartani, ha tanítványát vagy közönséges segédét elereszti. Fontosabb kötelességű segédeknél, mint pénzkezelőknél (Cassier) és könyvvezetőknél ezen felmondási idő négy hónapra terjesztetik.

30. § A szolgálat azonban rögtön is megszünhet;

a) Midőn a kereskedő a segéd iránti kötetességét tartani nem akarja, akkor a segéd tüstént kiléphet szolgálatából, s nem csak a multra, de az egész felmondási időre is kielégítést követelhet;

b) Midőn a kereskedő a segédnek bérét a felmondás egész idejére előre kifizeti;

c) Ha a segéd hűtelenséget, vagy egyéb nagy kötelesség-sértést elkövet, vagy a szükséges ismeretekkel épen nem bir, a kereskedő őtet tüstént eleresztheti.

31. § A csődület (Concursus) megszünteti ugyan a jogviszonyt a kereskedő és segédei közt, segéde azonban a csődület megnyitásának napjától számítandó felmondási időre kielégítését a csődületi tömegből követelheti; a tömeg gondnokának (Curator massae) pedig a szükséges felvilágosításokat adni, sőt ha kivántatnék, azon időre szolgálatát is folytatni tartozik.

32. § Midőn a kereskedő és segéde közt panasz támadott, a panaszlott a sz. k. városokban és első biróságú hatósággal felruházott rendes tanácsú mezővárosokban a tanácshoz, egyébütt pedig a járásbeli szolgabiróhoz személyesen idézendő, s a per, akár ez a viszonos tartozások meg nem tartását, akár a bérfizetésnek megtagadását illeti, mindig szóval sommásan elintézendő, s az itélet legfelebb harmad napon végrehajtandó. A meg nem nyugvó félnek szabadságában áll ügyét birtokon kivül rendes per útján kereshetni.

33. § Olly helyeken pedig, hol a kereskedői kar nagyobb, a helybeli hatóság három köztekintetü tagot nevezhet ki a kereskedők közül az illy viszálkodások elintézésére. Ezen tagok egyedül ezen ügyeket haladék nélkül, előleges vizsgálat után elintézendik, és ha szükséges, az illető helybeli hatósághoz itéletök rögtöni végrehajtásáért folyamodni fognak, a helybeli hatóság pedig ezen folyamodásnak tüstént eleget teend.

34. § Ezen három tag elintézésében meg nem nyugvó félnek a rendes per utja birtokon kivül marad fel.

35. § A kereskedőnek teljes szabadságában áll, mindennémü adás vevési s egyéb kereskedési ügyeket üzni, árúkat eladási bizományba (Commission) venni, és árúszállitásokat tenni, a mennyire ezt törvényes rendszabások nem gátolják.

36. § Midőn a kereskedő árúrendelést (Bestellung) tesz, s egyszersmind az alkalmat is megnevezi, melly által a megrendelt árúkat magához küldetni kivánja, akkor azon időponttól, midőn a megrendelt árúk a megnevezett alkalommal az eladótól általadattak, a megrendelő ezeknek teljes birtokába jő, s az árúknak minden azon időpont utáni károsodásait viselni köteles. Ha pedig a megrendelő az átvivő alkalom iránt külön rendelést nem tett, az átküldés az eladó kereskedő veszélyére történik.

37. § Ha a megrendelés értelme kétséges, akkor az elküldő kereskedő ezt az ő helybeli szokása szerint magyarázhatja.

38. § A bizományos (Commissionär) tartozik az általa eladott árúknak eladási áráért ugy felelni, mintha ő maga lenne a vevő (star del credere), hacsak ez iránt a megbizóval egyéb kikötés nem történt. Minden esetre azonban minden eladásnál eladási számadását a megbizóval (Comittent) közleni, és ha az árúkat bizonyos jegyek szerint átvette, az eladott árúk jegyeit neki bejelenteni köteles.

39. § Ha az árúk árjegyzékek mellett (Preistariffe) adattak át, a jegyzéki ár határozott árnak (Limito-Preis) tekintendő, mellyen alól a bizományos a bizományi árút (Commissions-Waare) el nem adhatja, ha ezt mégis megtenné, a hiányzó pénzmennyiségért felel.

40. § Mihelyt a megbizó (Committent) vagy a bizományos (Commissionär) a bizományt (Commissions-Waare) felmondották, a bizományos ezen árúkból semmit többé el nem adhat.

41. § A bizományosnak a bizományi árúkra törvényes zálogjoga vagyon a megbizó elleni követeléseinek erejéig, akár ezen követelések közönségesek, akár váltóiak legyenek. A bizományos ezen zálogjogát csődület esetében ettől függetlenűl, a csődületről szóló törvénycikkely 35-ik §-ának rendelete szerint követelheti s valósíthatja.

42. § A bizományos a bizomány miatt tett kész pénzi költségein s előlegezéseinek törvényes 6 procentet tevő kamatjain kivül, az 5 procentre menő eladási díjt (Provision), melly ha az eladási pénzért kezeskedik (star del credere), hat procentre megyen, a bejött pénzből leróhatja, ha megbizójával szerződésben többet vagy kevesebbet ki nem kötött.

43. § Egyes kereskedői ügyekben a kereskedési díj (Provision), hacsak szerződés által többre vagy kevesebbre nem határoztatott, rendesen legalább egy harmad procent, legfelebb két egész procent leend, a mi panasz esetében, a biróság által elhatároztatik, melly az ügyre fordított fáradságot, a felelőséget s megkivántatott időt tekintetbe veendi.

44. § Áruszállitásoknál (Spedition) az első átküldő az árúkat jól elhelyezni, s a törvény értelmében bizonyitványnyal ellátott fuvarosra bizni, magát pedig a szükséges oklevelekkel az iránt, hogy az elküldés rendesen megtörtént, ellátni köteles.

45. § A ki az árúkat további szállitás végett átveszi (Spediteur), átvételöknél megvizsgálandja, valljon a begöngyölés (Einhüllung) sértetlen e? Ha ezt sértve találná, mindjárt a helybeli hatósághoz a kár megvizsgálása iránt folyamodik, az árúkat pedig újolag elhelyezi, s ha megsértésök a fuvaros hibájából történt volna, más biztos fuvarost szerezni köteles. Minden esetre pedig a lehető legrövidebb idő alatt tovább szállítani, s addig, mig nála vagynak, minden gondatlanságból vagy mulasztásból eredett károkért felelni tartozik.

46. § Valahányszor árúknál olly kárositás történt, melly az átszállitó kereskedő (Spediteur) nézete szerint tüstént megvizsgáltatandó, az áruk megvizsgáltatása iránt a helybeli hatósághoz folyamodni köteles. A hatóság a netalán jelen nem lévő illető fél érdekeinek fentartására gondnokot rendel, s a kárt két ahoz értő jelenlétében megvizsgálandja, s vizsgálata eredményéről és az ahoz értők véleményéről jegyzőkönyvet viend, mellyben a távollévő fél hivatalosan kinevezett gondnoka is jegyzéseit beiktathatja. Ezen jegyzőkönyv másolata az esedező árúszállítónak kiadandó.

47. § Mihelyt az árúszállító (Spediteur) ezen kötelességeit teljesítette, többé semmiért nem felel.

48. § Mind a kereskedő aláirási czímének vezetésére mást valakit akar meghatalmazni, ha a meghatalmazás csak arra terjed, hogy a czímvezető egyedül a kereskedési levelezéseket s jegyzékeket irhassa alá meghatalmazójának nevével, akkor az illető megyei vagy városi törvényhatósághoz folyamodik, a czimvezetőt előállitja, s annak aláirását bejegyezteti, ha pedig a czimvezetőt váltók aláirására is meg akarná hatalmazni, akkor ez a Váltó-törvénykönyv II-ik Részének 3-dik fejezeti rendelete szerint történendik.

49. § Ezen czimvezetési felhatalmazás (Firma per procura) a czimvezetőnek jogot ád arra, hogy minden kereskedési ügyeket főnökének nevében végezhessen.

50. § A kereskedők többi segédei csak anynyiban tekintethetnek felhatalmazottjainak, a mennyiben ez szolgálatuk körének minémüségéből önkényt értetik. Igy például: a részleti eladásra (Kleinhandel) fordított segéd az ár iránt megalkudhatik, az eladási pénzt átveheti, és nyugtatványozhatja; az elküldési ügyekre (Expeditions-Geschäft) fordított segédek pedig az elküldés végett átadott árukat átvehetik, nyugtatványozhatják, s új fuvarosokat fogadhatnak.

51. § Ha a kereskedő segédeinek rendszerinti hatáskörét különösen meg akarja szorítani, példáúl: a pénzkezelőt bizonyos időben a pénz átvételétől eltiltani - az a harmadiknak igazait nem sértheti, ha csak neki tudtára nem adatott.

52. § Ha adás-vevésnél a fizetési időről semmi különös szerződés nem köttetett, a vételpénz (Kaufschilling) tüstént kifizetendő.

53. § Ha az adás-vevés súly szerint (nach Gewicht) történt, akkor a begöngyölés (Emballage) e szerint a teljes súlyról (Brutto-Gewicht) leszámitandó; ha a begöngyölés azonban le nem vétethetnék, az eladónak szabadságában áll a begöngyölés valószinü súlyát (Tara) leszámítani, mi a helybeli kereskedői szokás szerint meghatároztatik.

54. § Olly tárgyak vételénél, mellyek begöngyölés nélkül tovább nem küldethetnek, a begöngyölésért semmi sem fizettetik, hacsak külön kikötve nincsen.

55. § Kereskedők, gyártók, gyógyszerárusok, mesteremberek és közkereseti társaságok közt kereskedési, gyártási, vagy mesterségből eredett adásvevés következésében bármilly magosan kikötött kamatok és dijak uzsorának nem tekintethetnek.

56. § Mind ezeknél helye vagyon a haladéki kamatnak (Verzugszinsen) is, melly abból áll, hogy a hitelező azon esztendőnek végétől, mellyben a tartozás eredett, a valóságos lefizetésig hat pcent kamatot követelhet adósán, habár ez kikötve nem is volt.

4. FEJEZET

A kereskedési jog megszünéséről

57. § A kereskedői jog megszünik:

a) A kereskedő halála által;

b) Midőn a kereskedő oly rendbe lép, melly a 2-dik § értelmében a kereskedés-üzéssel meg nem fér;

c) Midőn a kereskedő csődület alá kerül;

d) Midőn családi bűnök miatt megfenyíttetik.

58. § Ha a kereskedő meghalt, vagy pedig katonai vagy egyházi rendbe lépett, a kereskedés törvényes örökösei vagy megbizottjai által, ha azok ezt tovább folytatni nem kivánnák, s ez iránt magokat a 4. és 5-ik §-ban körülirt módon bejegyeztetni nem akarnák, teljes rendbe hozandó (Stralziren), azaz: minden függő kereskedési ügyek véghez viendők a nélkül, hogy ujak kezdetnének, a meglévő árúk eladandók, s a hitelezők kielégitendők. Az örökösök által a kereskedés rendbeszedésével (Stralzio) megbizott aláirási czímvezető (Stralzio Firmant) törvény előtt ugy tekintik, mintha a kereskedő által az aláirási czím vezetésére megbizatott volna.

59. § Csődület esetében a csődületi tömegnek szabadságában áll, a kereskedést vagy minden árúk eladatásáig folytatni, vagy pedig árverés útján eladni. A bejött pénz a csődületi tömeghez adandó, s a hitelezőknek csak a tömeg gondnoka által kifizetendő.

60. § Jelen törvény rendelete a magyar tengermellékre is kiterjesztetik, s a mennyiben a fiumei váltó- s kereskedési törvényszéknél ezen törvénynyel nem ellenkező egyéb kereskedői rendszabások és szokások gyakorlatban volnának, ezek tovább is megtartatnak.


  Vissza az oldal tetejére