1840. évi XIX. törvénycikk

a kereskedői testületekről és az alkuszokról

1. § Mihelyt valamelly városban vagy mezővárosban több mint tíz kereskedő, gyártó, vagy közkereseti tagtárs létez, ezek kereskedői testületet alakíthatnak, s abba más ugyanazon megyében lakó kereskedőket, gyártókat és közkereseti tagtársakat is bevehetnek, és ügyeik elintézésére, pénztárok kezelésére s az alkuszok feletti vigyázatra választmányt s elnököt szótöbbséggel választhatnak; megjegyeztetik azonban: hogy az illy kereskedői testületek valóságos bejegyzett kereskedőt, ha az a testületben lépni akar, s mint testületi tag kötelességeit teljesíteni késznek nyilatkozik, a felvételtől el nem zárhatnak.

2. § A testületnek jogaihoz tartozik:

a) Olly helyeken, hol váltó-törvényszékek vannak, minden harmadik esztendőben a kereskedői ülnököt megválasztani;

b) Az alkuszokat az alább körülirt módon vizsgálat alá venni.

3. § A ki alkusz kiván lenni, ebbeli kivánságát a kereskedői testület elnökének bejelentse, s teljeskoruságáról és becsületes magaviseletéről bizonyítványokat mutasson elő.

4. § Az elnök ezeket a kereskedői testületnek bejelenti, a testület pedig az elnök mellé két kereskedőt rendel, kik az esedezőt a szerződések tulajdonságairól, az alkuszi könyvvezetésről, s egyéb alkuszi kötelességekről, a belföld s legközelebbi határos külföld mértékeiről, az árúk tulajdonságairól, az eladásuknál megtartott helybeli szokásokról, és ha váltó-alkusz is akarna lenni, a váltó-foglalatosságokról szoros vizsgálat alá veendik.

5. § Ha a megvizsgált tudományát elegendően bebizonyította, a vizsgálók kötelesek neki erről a testület nevében bizonyságlevelet kiadni, s őtet az alkuszi hitletétel végett a helybeli hatósághoz utasítani.

6. § A helybeli hatóság a megvizsgált s bizonyítványnyal ellátott személyt megesketendi: „hogy alkuszi kötelességeit pontosan teljesíteni fogja”. A helybeli hatóság azt, hogy az alkuszi hit valóságosan letétetett, az alkuszi vizsgálatról szóló bizonyítványra irandja s hiteles pecsétjével megerősítendi.

7. § Az alkuszi kötelességek következők:

a) Tartozik egy első feljegyzési kézikönyvet (Buch der ersten Aufschreibung) és ezen kivül még egy rendes alkuszkönyvet tartani, melylyek az illető hatóságnál selyem zsinórral átvonatnak, a zsinór két vége a hatóság pecsétjével megerősíttetik, s a lapok száma feljegyeztetik;

b) A kereskedésekben, gyárakban s közkereseti társaságok irószobáiban (bureau) gyakran megjelenni, s szolgálatit tolakodás nélkül ajánlani;

c) Mihelyt valamelly ügy reá bizatott, ezt első feljegyzési könyvének bal oldalára pontosan felirni;

d) Tartozik a felvállalt ügynek eszközlését szorgalmazni, a nélkül, hogy megbizója nevét, mielőtt az ügy befejeztetett, megnevezné, hacsak erre megbizója által meghatalmazva nincs;

e) Az eladandó árúk tulajdonságainak előadásánál igazságosan s részrehajlatlanul szolgálni, a valódi mustrákat megmutatni, s jót állni, hogy az árúk a mustráknak megfelelnek;

f) A mint a reá bizott ügyet valakivel befejezte, ezt első feljegyzési könyvének jobb oldalára a megbizás általellenébe pontosan bejegyzendi, s a béfejezett ügyet hitelesített alkuszkönyvébe mindjárt sorszám szerint mind a két szerződő fél nevének s lakásának, az árúk mennyiségének, árának s a befejezés idejének pontos feljegyzése mellett beiktatandja. Az illy alkuszkönyv ugyanazon pontossággal és hitelességgel vitetendő, melly a kereskedői könyvektől kivántatott. Minden kereskedői ügy befejeztével

g) Ezen könyvből két kötés-bizonyítványt (Schulesszettel) készít, mellyekbe kézikönyvéből a befejezett ügyet pontosan kiirandja, a sorszámot és a kézikönyv lapszámát feljegyzendi, aláirandja, s azokat haladék nélkül a két félnek általadja.

8. § Mihelyt az ügy befejezése az alkusz-könyvbe iktattatott, ha az eladási vagy vevési megbizás kétségbe nem hozatik, vagy bebizonyíttatik, s az alkusz ezen megbizás határán túl nem ment, attól az egyes fél többé vissza nem léphet, s illy esetben a kötés-bizonyítvány teljes próbát tesz a befejezett ügy iránt.

9. § A kötés-bizonyítványt (Schulesszettel) a fentebbiek szerint bizonyságot tesz a perben: azonban az ellenfél még a könyvek vizsgáltatását is kivánhatja. Az alkusz ezeket minden illyes kivánatra a helybeli hatóságnak bemutatni köteles, melly megvizsgálandja, valljon azok a törvények értelmében vitettek-e? ha az alkusz könyveit bemutatni vonakodnék, vagy ezeket nem a törvény értelmében vezette volna, akkor a kötés-bizonyítványra támaszkodó panaszló félnek minden káráért felelős.

10. § Ha az alkusz könyveit hibásan vezeti, a hatóság első esetben őtet a körülmények szerint 20-100 forintra menő büntetéssel illeti, másodszor pedig alkusz-bizonyítványát tőle elveszi, s őtet az alkuszok sorából kitörli, ezen kitörlését pedig közhirré teszi.

11. § Azon alkusz, ki adósságokba merül, részeges vagy játékos, csalárd embereknek vagy kiskoruaknak adósságcsinálásnál eszközül szolgál, a reá bizott titkokat kifecsegi, vagy a dugárusságot előmozdítja, az alkuszok sorából szinte kitörültetik; alkuszi bizonyítványa tőle elvétetik, s a kitörlés közhirré tétetik.

12. § Alkusz minden kereskedés üzésétől, gyár felállításától, vagy közkereseti társaságbani részvételtől eltiltatik, s ha ezt tenni kivánná, elébb alkuszi hivataláról lemondani köteles, különben az alkuszok sorából kitörültetik.

13. § Ha az alkusz kézi könyve megtelt, ezt a hely hatóságánál letenni s egy újat hitelesittetni köteles. Hogyha hivatalát elhagyja, kézikönyveit szintén úgy letenni köteles.

14. § Az egyszer megvizsgált s megesketett alkusz hivatalát az Ország minden részeiben, bizonyitványának előmutatása mellett, gyakorolhatja, s többé új vizsgálatnak magát alávetni nem köteles.

15. § Az alkusz minden szerződő féltől a befejezett ügyért alkuszdíjt (Sensarie) követelhet. Az alkuszdíj, ha eziránt külön egyezés nem történt, minden ügyért, melly 5000 forintot meg nem halad, fél procentre határoztatik, nagyobb sommáknál pedig az 5000 forinttól minden esetre neki járó fél procenten felül minden száztól, melly az 5000 forinton felül vagyon, egy negyed procentet követelhet.

16. § Azon czélból, hogy az alkusz az árúkat becsök felett magasztalja, s igy másokat csaljon, nagyobb alkuszdíjt kikötni tilos. Ha az alkusz ezen rendeletet meg nem tartaná, az alkuszdíj elvesztésén kivül 10-100 forintig menő büntetés alá kerül.

17. § Ha az alkusz az általa kötött ügyekben csalárdságot követett volna el, akkor a 10-dik § rendeletén felül a károsodottnak teljes kárpótlást adni köteles.

18. § A fiumei kereskedői testület s a magyar tengermelléki alkuszok iránt gyakorlatban lévő szabályok tovább is jelen állapotjokban maradnak.