1840. évi XX. törvénycikk

a fuvarosokról

1. § A ki fuvarozásokat vállal, köteles ezt illető hatóságának bejelenteni, s bizonyítványért esedezni, hogy életmódja becsületes, és hogy lovakkal és szekérrel bir. Valódinak találván a kitételt az illető hatóság, ezen bizonyítványt haladék nélkül könyvecske-alakban kiadandja, mellynek kezdetén jelen törvénycikkely rendeletei kinyomatva legyenek. A fuvaros magát ezen bizonyítványnyal azon kereskedőnél, kitől fuvart kiván, igazolni tartozik.

2. § Ha a fuvaros valamelly fuvar fejében előpénzt (arrha, Drangeld, Aufgeld) vagy előlegezést (Vorschuss, anticipatio) felvett, az áruszállításra kitűzött időre pedig törvényes ok nélkül meg nem jelenik, s a kereskedőnek annak idejében be nem jelenti, hogy más fuvarosról gondoskodjék: akkor az előpénz vagy előlegezés kétszeres megtéritésén kivül, azon különbséget is, melly a más fuvarossal kialkudott magosabb bérből ered, a kereskedőnek megfizetni köteles.

3. § A kereskedő megalkudott fuvarosának fuvarlevelet (Frachtbrief) adni tartozik, mellyben a szállitandó árúk mennyisége és minémüsége, a fuvaros elindulásának s a rendelt helyre igért megérkezésének napja, végre a fuvarbér s ennek fejében adott előlegezés beiratandik, s mindezek egyszersmind azon könyvben, mellyet a fuvaros az 1-ső § szerint tartani köteles, azonnal bejegyzendők.

A kereskedő továbbá köteles felvigyázni, hogy az árúk jó állapotban, s jól elrakva adassanak át a fuvarosnak, és a helybeli kereskedői szokás szerint vagy tulajdon takaróival, vagy a fuvaroséival az idő viszontagságai ellen elégségesen biztosíttassanak; a fuvarlevélbe pedig mind ez bejegyzendő.

4. § A fuvaros a reá bizott árúkért nem csak szekerével és marhájával, de egész vagyonával kezeskedni tartozik, s minden csel vagy gondatlanság által okozott kárt az árúk tulajdonosának megtériteni köteles.

5. § Olly ürügy alatt, hogy az árú súlyából valami hiányzik, vagy az árú elrontatott, a kereskedő, ha a fuvaros bebizonyitja, hogy az állított hiány vagy romlás nem az ő csele vagy gondatlansága miatt történt, a kialkudott fuvarbérből semmit le nem vonhat; ha pedig a fuvaros az árúkkal a kikötött időhatárnál később érkeznék meg a rendelt helyre, fuvarbérét a körülmények szerint vagy egészben, vagy részben elveszti.

6. § Ha azonban a fuvaros hiteles bizonyítványokkal kimutatja, hogy a kikötött időhatárt győzhetetlen akadály miatt mulasztotta el, akkor minden büntetéstől ment leend. Ilylyen bizonyitványokat a legközelebbi tisztviselő vagy helybeli hatóság a fuvaros felszóllítására, ha kitételét valódinak találja, haladék nélkül kiadni köteles.

7. § Ha a fuvaros útban észrevenné, hogy az árúk begöngyölése (Einhüllung, Emballaga) vagy a hordó, mellyben vannak, akármi történetből megkárosultak, s az áruk ez által veszélyeztetnének, köteles a begöngyölést vagy hordót kijavíttatni; melly esetben, ha a kijavítás szükségét s azt, hogy a kár sem csele, sem gondatlansága által nem történt, bebizonyítja, a kijavítás bére neki az árúk tulajdonosa által kifizetendő.

8. § Ha a fuvaros a reá bizott árúkból valamit elidegenítene, vagy ön hasznára fordítana, köztolvajként megfenyítendő; azok pedig, kik illy árúkat tudva átvettek, orgazdákként büntetendők.

9. § A fuvaros a reá bizott szállítandó árúkat vagy maga vagy emberei által a rendelt helyre vinni köteles; ha tehát a fuvart más fuvarosra bizta, a fuvarbért ugyan el nem veszti, de az árúkért úgy tartozik felelni, mintha azokat maga szállította volna, - kár vagy időmulasztás esetében fenmaradván viszkeresete (Regress) azon fuvarosra, kinek a szállítást általadta.

10. § Minden kérdések, mellyek kereskedő és fuvaros közt ezen törvény következésében keletkeznek, ha a kereset tárgya 200 frtot felűl nem mul, megyékben a szolgabirák által, királyi és első biróságú hatósággal felruházott rendes tanácsú mezővárosokban a helybeli biró vagy kapitány által sommás szóbeli per utján elintéztetnek, s az itéletek tüstént végrehajtatnak. Megjegyeztetik azonban: hogy midőn a kereskedő akar a fuvaros ellen valamelly keresetet támasztani akkor, midőn tőle az árúkat általveszi, addig, míg a fuvaros azon helyről el nem távozott, a helybeli biróság - ha pedig már eltávozott volna, akkor azon városnak vagy megyének fenemlített tisztviselői fognak a kereset felett itélni, mellynek kebelében a fuvaros lakik; magában értetődvén, hogy 200 frtot felülmuló keresetek kereskedő és fuvaros között mindig a panaszlottnak rendes birósága előtt rendes per utján lesznek követelendők.

11. § Az itéletben meg nem nyugvó félnek a felebbvitel csak birtokon kivül marad fen, és pedig szolgabirótól a megyei törvényszékhez, városi vagy mezővárosi birótól vagy kapitánytól az illető városi vagy mezővárosi tanácshoz. Ha azonban az elmarasztalási somma iránt a felvivő (appellans) addig is, míg az első biróság felebbvitt itélete megvizsgáltatnék, veszedelmet látna, az elmarasztalási sommát vagy kész pénzben az első birónál teszi le, vagy pedig ugyanottan annyit érőben biztosítja. Az illető első biróság ezen letett elmarasztalási sommát az illető feltörvényszék végitélete után a nyertes félnek átadja.


  Vissza az oldal tetejére