1840. évi XXXVIII. törvénycikk

a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról

Azon részvény-társaságnak vállalata, melly báró Vécsey Miklós Szathmári főispány és báró Sina György elnöklete és vezérlete alatt, a Dunát a Tiszával Pestről és Bölcskéről, vagy ezen pontok vidékeiről Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal vagy vidékeikkel csatorna által összekötni szándékozik, ezennel a törvénynek oltalma alá vétetik, és ezen nagyszerü, a haza érdekeire nagy hasznú vállalatra e következő kedvezések ruháztatnak:

1. § Felhatalmaztatik a nevezett társaság, hogy a Dunát a Tiszával a fent kijelelt helyeknél, vagy ezen pontok vidékeinél, a mint azt a technicai tekintetek vagy egyéb körülmények megengedik, egy hajózásra alkalmas csatorna által összeköthesse ollyformán, hogy sem azon téren, melly a Tiszánál és a Dunánál kijelelt fentebbi végpontok között létez, sem ezektől mind fel, mind lefelé számítandó öt mérföldnyire, 50 év lefolyása előtt más által a Dunától a Tiszához csatorna ne vonathassék.

2. § Ha azonban a társaság a fentkijelelt pontok közül valamellyiket 25 év leforgása alatt csatorna által össze nem kötné, akkor szabadságában álland akárkinek azon fenemlített helyeket, mellyekre nézve a jelen társaság vállalatát nem teljesítette, vagy külön az elkészítettel érintkezésbe nem jövő csatorna által összekötni, vagy a jelen vállalkozóktól épített csatornával érintkezésbe jövő, hasonlóul hajókázható szárny-csatorna által kapcsolatba hozni. Ez utóbbi esetben azonban az illy szárny-csatornát építeni szándékozó a jelen vállalkozóknak, vagy azok engedményeseinek az elkészített csatornára fordított, és neki is hasznára váló költségek illő részét kifizetni tartozzék; melly iránt ha a két társaság egymással barátságos úton megegyezni nem tudna, akkor a jelen társaságnak megtérítendő somma mennyiségét a főitélőszékek, az 1836-dik eszt. XXV-dik törvénycikk. 3-dik §-ban meghatározott úton és módon fogják mind a jelen vállalkozók, mind a szárnyvonalat készíteni akarók sommás költségeinek, és az illető csatornák terjedelmességének összes tekintetbe vételével igazságosan elhatározni.

3. § Ha pedig a társaság a jelen vállalat tervének a helytartó-tanács által történendő helyben hagyásától számítandó 3 év alatt a csatornát meg nem kezdené, vagy a jelen törvény kihirdetése napjától számítandó 15 év leforgása alatt a fenemlített pontok közti vonalok egyikét sem készítené el, akkor a jelen törvény kedvezései iránta megszünnek, s azokra ruháztatnak, kik a jelen törvényben kijelelt pontok csatorna általi összekötésének eszközlését magukra vállalják.

4. § Kötelességül tétetik a társaságnak, az elkészült csatornát az első 50 év alatt folyvást hajózásra alkalmas karban tartani; ha pedig ezen idő alatt a csatorna hajózhatatlanná válnék a miatt, mivel a társaság azt hajózási tekintetben elhanyagolja, ezen törvény jótékonysága reá nézve megszünik.

5. § Az 1836:XXV-dik törvénycikkely 3-dik §-ban elrendelt kisajátítás ezen vállalatra is kiterjesztetik, és pedig úgy, hogy ennek rendelete nem csak magára a csatornára s annak partjaira, de az illető vontató útakra, a csatorna kitisztíthatására szükséges térre, s a felügyelők lakjainak helyére, valamint a csatorna vizének leülepedésére ne talántán megkivántató mellék tavak ásatására szükséges térre is értessék, az ugyanazon §-ban körülirt kármentesítés mellett; s minthogy a csatornában a halászat is egyedül a társaságot fogja illetni, ezen kármentesítés, az említett törvényben meghatározott mód szerint s biróság által akkép fog eszközöltetni, hogy azok, kiknek birtokukból a csatorna tére kisajátíttatott, a mennyiben a társaság vállalata által halászati jogaikban rövidséget szenvednének, e tekintetben is tökéletes kárpótlást nyerjenek.

6. § A csatorna, annak vize, partjai, szóval a kisajátított egész tér a társaságnak örökös tulajdona.

7. § Az ezen csatornának használatától a hajózók és szállítók által minden különbség nélkül fizetendő bérnek mennyiségét a helytartó-tanács a vállalkozókkal kötendő alku által úgy határozandja meg, hogy ezen bérjegyzék a vállalat használatától számítandó 50 évek lefolyásáig sem a társaság által fel nem emeltethetik, sem a helytartó-tanács által lejebb nem szállíttathatik ezen idő lefolyta után pedig a társaság köteles a csatorna jövedelmi állapotját a fő-kormányszéknek kimutatni, melly tekintetbe vévén a csatorna jövedelmeit s annak haszonnali fentartására szükséges költségeket, a bérjegyzéket az említett 50 évek lefolyása után az igazsághoz és méltányossághoz képest fogja elhatározni.

8. § A mennyiben a csatorna által megszakadott közlekedések iránt kérdések támadnának, azt, hol tartozzék a társaság maga költségein és minden vámszedés nélkül hidakat és pallókat építeni, vagy réveket és csolnakokat tartani? a társaság és illető felek meghallgatása után, tekintettel a közlekedés nagyobb vagy csekélyebb voltára és szükségeire, a helytartó-tanács fogja megállapítani.

9. § A csatorna partjain és az egész kisajátított téren minden károk eltávoztatására a legelés és kikötés, járás és kelés, ugyszinte a víznek bármi névvel nevezendő használata csak a társaság megegyezésével fog történhetni.

10. § Az 1836:XXV-dik törvénycikkely 2. 5. 6. 7. és 8-dik §-ban foglalt rendeletek jelen vállalatra kiterjesztetnek.