1847. évi erdélyi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi Első Ferdinánd, Istennek kedvező kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik, Dalmát, Horvát, Tót, Galiczia és Lodomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgárországok apostoli, ugy Lombárdia, Velencze, Illiria és Jeruzsálem királya stb. Ausztria főherczege; Hetruria nagyherczege; Lotharingia, Salzburg, Steyer, Karantán és Karniolia herczege; Erdélynek nagyfejedelme; morvai határgróf; Felső- és Alsó-Szilézia, Modéna, Párma, Piacenza és Guastalla, Osveczinia és Zátoria, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. herczege; Habsburg, Tyrol, Székelyek, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; Trident és Brixen stb. fejedelme; Felső- és Alsó-Lausitz s Istria határgrófja; Hoch-Ems, Valzirk, Bregent, Sonnenberg stb. grófja; Triest, Kattaró és a Szláv határgrófság ura stb.

Emlékezetül adjuk ezennel jelentvén mindeneknek, kiket illet: hogy minekutánna Mi azon atyai gondoskodásunknál fogva, melylyel kedves Erdély nagyfejedelemségünk s hozzákapcsolt részeihez viseltetünk, az 1846-ik évi Szent Mihály hava 9-ik napjára szabad királyi Kolozsvár városunkba nevezett fejedelemségünk s csatolt részei három nemzete minden karainak és rendeinek, a szokott módon tartandó országgyülést rendeltünk és hirdettünk, és az ottan egybegyült hű karaink és rendeink az emlitett fejedelemségnek egyéb közdolgai tárgyalása mellett, bizonyos törvénycikkeket közértelemmel és szavazattal alkottak, s azokat illető felirataikban, őszintén kedvelt hivünk, tekintetes és nagyságos báró Puchner Antal, valóságos belső titkos tanácsosunk, Mária Terézia jeles katonai rend lovagja, Leopold császári rend középkeresztese, orosz császári Szent-György és Szent-Wladimir rendek 4-ik osztályu, ugy a pápai Szent-Györgyrend nagy- és a szicziliai királyi Szent-György katonai rend középkeresztes vitéze, altábornagyunk, 3-ik számu gyalogezredünk tulajdonosa és az emlitett nagyfejedelemségünkben s hozzákapcsolt részekben hadi főkormányzónk, mint az ezen országgyülésre küldött teljeshatalmu királyi biztosunk utján legfelsőbb helybenhagyás és megerősités végett előnkbe alázatosan fölterjesztették volna: Mi, hű karaink és rendeink és az igen kedvelt egész fejedelemségünkhöz vonzó atyai indulatunknál fogva, ugyan azoknak az érintett törvénycikkek megerősitése iránt előnkbe terjesztett alázatos kérésére kegyesen hajolván, a maga rendén nekünk bemutatott, s általunk a tárgy fontosságához képest az alaptörvényekhez illesztve, éretten megvizsgált és kegyelmesen helybenhagyott emlitett törvénycikkeket a karoknak és rendeknek kegyelmes leirataink mellett a végett leküldöttük, hogy azokat közgyülésökben felolvastatván, kihirdettetvén, a szokott alakban hitelesités, és legfelsőbb aláirásunk végett felségünk elébe terjeszszék. Minek teljesitéseül az emlitett karok és rendek az általunk már megerősitett, elfogadott és kihirdetett törvénycikkeket, azokkal együtt, melyek a mult 1841/3. országgyülésen alkottattak és felségünk által megerösittetvén, ezen országgyülés folyama alatt kelt külön kegyelmes leirataink mellett a karoknak és rendeknek leküldették vala azon rendelettel, hogy azokat is legfelsőbb megszentesitésünk végett, ezen országgyülés folytában előnkbe felterjeszszék, a karok és rendek elnöke s itélőmesterek aláirásával és a nemzeti pecsétekkel megerősitve, a szokott alakban, folyó év és hónap 25. napján kelt alázatos felirások mellett, nekünk egyszersmind bemutatták, esedezvén felségünk előtt: miszerint mindazon törvénycikkeket s azokban foglaltakat, összesen és egyenként helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, s azokhoz királyi megegyezésünket adván, királyi hatalmunkkal, kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni és azokat emlitett fejedelemségünk s kapcsolt részei több törvényei sorába iktatván, mind Mi magunk megtartani, mind minden mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely törvénycikkek tartalma ez:

Előbeszéd

Urunk Ő császári királyi felsége Első Ferdinándnak, Ausztria császárának, Magyar- és Csehországok e néven ötödik királyának, Erdély nagyfejedelmének és Székelyek ispánjának, ezernyolczszáznegyvenegyedik év Kisasszonyhava huszonkilenczedikéről és ezernyolczszáznegyvenhatodik év Szent-Jakab hava tizennegyedikéről kelt kegyelmes királyi leiratai következtében, Mi Erdély nagyfejedelemségének és ahhoz visszakapcsolt részeknek ezernyolczszáznegyvenegyedik év Szent-András hava tizenötödik és ezernyolczszáznegyvenhatodik év Szent-Mihály hava kilenczedik napján, e nagyfejedelemségnek szabad királyi Kolozsvár városában kitüzött összes országgyülésére összegyült karai és rendei, több országgyülésileg tárgyalt közügyek közt, némely törvénycikkeket végeztünk, melyeket alázatos felirataink mellett Ő felsége szentséges szine eleibe kegyelmes megerősités végett felterjesztettünk.

Melyek az azok iránt kelt kegyelmes királyi megerősitő leiratoknál fogva ezernyolczszáznegyvenhatodik év Szent-Mihály hava kilenczedikére hirdetett jelen országgyülés folyama alatt, oly végre küldetvén vissza, hogy azok, irántok kiadandó kegyelmes királyi ünnepélyes megerősités végett, szokott törvényes alakban, minél előbb terjesztessenek fel, és általunk ezernyolczszáznegyvenhatodik év Szent-Jakab hava tizennegyedikéről kelt kegyelmes királyi leiratnál fogva, ezernyolczszáznegyvenhatodik év Szent-Mihály hava kilenczedikére szabad királyi Kolozsvár városában kitüzött jelen országgyülésen tanácskozás alá vétetvén, azon kegyelmesen megerősitett és alább beiktatott törvénycikkeket alattvalói hódolattal elfogadtuk, alázatosan esedezvén: hogy ezen törvénycikkeket kegyelmesen jóváhagyni, elfogadni és fejedelmi kegyelmes tekintélyével megerősiteni, törvényeink könyvébe iktattatni, és mind Ő felsége kegyelmesen megtartani, mind mások által sértetlenül megtartatni méltóztassék.


  Vissza az oldal tetejére