1847. évi erdélyi V. törvénycikk

az urbérest állománya haszonvételén kivül illető javadalmakról

1. § Az urbéres marháinak, mennyiben a helységek fekvése és kiterjedése engedi, elégséges legelője legyen, melynek egy része az igavonó marhák számára, a földesuraság előtudásával és engedelmével tiltott legelőnek kiszakasztható, hol a földesurak igavonó marhái is szabadon legelhetnek. Ezen tiltott legelőn, a valóságos igavonó marhákon kivül, semmi másnemü marhákat legeltetni nem szabad. Azon helységekben, hol a legelőhely csak az ugarhatárból állana és más legelő nincsen, az igavonó marhák legelője évenként abból kiszakasztandó; az állandó legelők felszántása, vagy más módoni megszoritása pedig ott, hol a legelő azonkivül is kevés, tilalmaztatik. Ha valamely földesur közlegelőbeli illetőségét elkülöniteni kivánná, ezt a végrehajtó bizottmány utján is megtenni szabadságában álland, önként értetvén, hogy a földesur legelőbeli illetősége elkülönitése után semminemü marháit a közlegelőn tovább nem tarthatja.

2. § Az urbéres községek a részükre különösen kiszakasztott és általuk jelenleg is használt erdők használatában továbbra is meghagyatnak: fenmaradván a földesuraságnak a helyes erdőkezelési elvek szerint gyakorlandó felügyelői joga; mely felügyeletet kijátszó urbéres az urbéri tábla által illőleg megbüntetendő; ha azonban ezen erdőket az urbéresek elhasználták és elpusztitották volna vagy jövendőben elhasználnák és elpusztitanák, a földesur uj erdő adására semmi szin alatt nem köteleztethetik.

3. § Hol az urbéresek számára eddigelé külön erdő kiszakasztva nem volt és a majorságerdőkben közös faizás gyakorlatában voltak (ide nem értve azon erdőket, melyekben a faizás szerződésnél fogva, vagy bizonyos tartozások mellett engedtetett meg), a közös használatból származható panaszok megelőzése végett, az urbéri végrehajtó bizottmány kötelessége leszen ily majorságerdők egy részét az urbéresek számára, közöttük és földesuraik közt kötendő szabad egyezkedés utján, vagy a szerződés nem sikerülése esetében, ha a földesur a kiszakasztást kivánja, kiszakasztani, mindkét esetben arra ügyelvén, hogy az urbéresek használatára a majorságerdőkből kiszakasztandó rész az urbéresek által addig használt javadalomhoz legyen mérve, nehogy a kiszakasztás által az urbéresek eddig vett javadalmaikban megrövidittessenek; egyébiránt a földesuraknak jelen törvénycikk 2-ik szakaszában a helyes erdőkezelési elvek szerint gyakorlandó felügyelői joga ezen kiszakasztott erdőrészekre nézve is fenhagyatik.

4. § Az urbéri állományon jelenleg meglevő minden épületek, e törvénycikk erejénél fogva az urbériségnek sajátul engedtetnek, és ezáltal az urbéreseknek épületre való ingyen faadási, és az urbéresek házainak felépitése és kijavitása iránt netalán valahol létezhető szokás, jövendőre nézve végkép megszüntetik.

5. § Ezen törvénycikk 2. és 3. szakaszai szerint, az urbéresek részére kiszakaszott, vagy kiszakasztandó erdőkben a makkolás és gubacsszedés joga az urbéreseket illeti; a majorságerdőkben pedig e javadalmakkal csak az illető földesuraikkal az iránt kötendő egyezés esetében élhetnek.

6. § Mely határban a nádas haszonvétele az urbéreseknek szokásnál fogva meg volt engedve, ott e javadalomban az eddigi gyakorlat szerint ezentul is megtartandók lesznek; de e javadalmak használata a földesurakat tavaik lecsapolhatásában és kiszáraszthatásában meg nem gátolhatja, mely javadalomnak megszüntével az avval egybekötöt köteleztetéseknek is meg kell szünni.

7. § Noha a korcsomároltatás, pálinka és serfőzés joga kivétel nélkül a földesuraságot illeti, mindazonáltal az egyes urbéreseknek Szent Mihály naptól ujévig adott borkorcsomároltatási engedély, a földesuraknak az urbéresek felsegélése iránti törekvésök kimutatásául, a pálinka és serárulhatási szabadsággal együtt ezen törvénycikkeknél fogva az urbéres közönségekre közjövedelem alapjául oly móddal ruháztatik át: hogy azon gyakorlat, mely szerint az emlitett idő alatt is a földesurak az utazók szállásolhatására épitett vendégfogadókban korcsomároltathattak, ezután is fenmaradjon. Az urbéresek a fennebbi időn kivül bor és pálinkabeli saját termesztményeiket csak vederszámmal adhatják el; hol pedig az urbéresek bizonyos díjfizetés mellett, vagy a nélkül a pálinka és serfőzés gyakorlatában voltak, az eddigi gyakorlatban ennekutána is megtartandók.

8. § Ha a földesuraság, melynek jogaihoz a mészárszék tarthatás is számittatik, mészárszékeiben elegendő husról nem gondoskodnék, ezen esetben a közönség a földesuraságnak előre teendő törvényes jelentés után hust vágathat; ha pedig valamely szolgáló embernek különben egészséges marhája történetesen megbénulna, annak kivágatását a földesur minden dij nélkül megengedni köteles.

9. § A malomépitési és tartási jog kirekesztőleg a földesurakat illeti; mindazonáltal ha valamely helységben az urbéres közönség, vagy egyes urbéresek, kiváltság, vagy kötésnél fogva, malmokat birnának, ezen kiváltságok, kötések tartalma megtartandó, és mindezen, ugyszintén azon esetben is, midőn az urbéresek birt malmaikra nézve bármily követeléssel lépnek elő, és ezen követelést a valóságos használat támogatná, a földesurak áltaI ily malmok iránt támasztott jogkeresetnek csak rendes törvényszék előtt leend helye; ha pedig a közönség, vagy egyes urbéres, különös egyezés nélkül, csak a földesur engedelméből vagy elnézéséből, bármilynemü malom javadalmával élne, azt a földesur a dolog eddigi állapotjának épségben tartása mellett urbéri uton, az épitmények és minden javitások törvényesen eszközlendő pontos megbecsülése által megállapitott összeg megtéritése után visszaveheti.

10. § A boltnyitás joga ugyan a földesurat illeti, de a honi kereskedés előmozditása tekintetéből, az urbéri telkekkel ellátott urbéreseknek megengedtetik, hogy telkeiken, a földesuroknak évenként fizetendő öt ezüst forint díj mellett, boltot nyithassanak, és akár gyárok és raktárakból, akár más kereskedőktől vásárolt portékákkal kereskedhessenek, ugy mindazonáltal, hogy az urbéresek e szabadságot másra át nem ruházhatják.

11. § Az urbéreseknek megengedtetik, a hazai törvények értelmében, a nélkül, hogy boltot nyitnának, urbéri telkeiken bármily termékkel és áruczikkekkeli szabad kereskedés folytatása, azokra nézve a földesurnak semmi vásárlási előjoga nem lehetvén, sőt ha valahol ily elővásárlási előjog gyakoroltatott is, jövendőre nézve merőben eltöröltetik.

12. § A vadászat, halászat, madarászat joga kirekesztőleg a földesuraságot illeti, melynél fogva ezen javadalommal az urbéresek ezentul csak a földesuraikkal kötendő egyezkedés utján élhetnek; de azon patakokban, hol az urbéresek és közönségek a halászat gyakorlatában voltak, a halászat továbbra is megengedtetik; a kártékony szerek használata azonban e helyeken is tilalmaztatik.

13. § A piaczi és sokadalmi, törvényes hid és hajóvámi jogok (ha csak kiváltságlevélnél fogva a közönségeknek nincsenek ajándékozva) földesurasági jogok levén, ezentul is a földesurakat illetik.


  Vissza az oldal tetejére