Néhai dicső emlékezetű fenséges cs. kir. örökös főherczeg József, Magyarország nádora, a hon javára folytatott földi pályájáról az isteni gondviselés változhatatlan végzése által elszólíttatván, felséges I-ső Ferdinand austriai császár, s Magyarország e néven V-dik apostoli királya, az ország s ahoz csatolt részek Karait s Rendeit, az 1608-ik évi koronázás előtti 3-ik tc. értelmében eszközlendő nádorválasztásra, s különben is a törvény rendelete szerint a végett: hogy velük az ország boldogságának nevelésére, s a közjó gyarapítására kivánt többféle nagy fontosságu törvényes intézkedésekről atyai szívének óhajtása szerint tanácskozhassék, az 1847. esztendei sz. András hó 7-ik napjára eső pünkösd utáni huszonnegyedik vasárnapra sz. kir. Pozsony városába országgyülésre egybehivta, s ezt a nemzet örömének legélénkebb kitörései között magyar nyelven nyitván meg, saját Felséges személyében vezérlette.
Ennek következtében az ország és ahoz kapcsolt részek Karai és Rendei a nádornak törvényes megválasztásán kivül nem késtek Ő Felsége iránti tántoríthatatlan hűségük, s a haza iránti szent kötelességüknek érzetétől vezéreltetve, figyelmüket azokra fordítani, miket az összes magyar népnek jogban és érdekben egyesítése - az ország törvényes önállása, - s függetlensége; a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyai; - a nemzet alkotmányos életének, a kor igényei, s a körülmények sürgős volta által szükségelt kifejtése; s a szellemi erők és anyagi tehetség azon lelkesült összhangzásának ez alapokoni élénkítése halaszthatatlanul megkívánt; mellyben a Felséges uralkodó ház s az ahoz örök hűséggel ragaszkodó nemzet, a bizonytalan jövőnek minden eseményei között, rendíthetetlen támaszukat találandják fel; s az eképen alkotott törvénycikkeket Ő Felségének alázatosan elibe terjesztették, esedezvén: hogy azokat elfogadni, királyi hatalmával jóváhagyni, s mind maga megtartani, mind pedig minden mások által is sértetlenül megtartani méltóztassék.
