1848. évi erdélyi I. törvénycikk

Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról * 

A magyarországi törvényhozásnak a honegység tárgyában folyó 1848-ik évben behozott VII. törvénycikkelyét Erdélyország hő rokonérzettel fogadván, Erdélynek Magyarhonnal egygyé alakulását, a pragmatica sanctióban szentesitett birodalmi kapcsolatban épségben tartása mellett - és teljes kiterjedésében magáévá tévén - ennek következtében, valamint a testvér Magyarhonban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe lépve van, ugyanazon módon itt is, a hazának minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül, örök és változhatlan elvül elismertetik, és az ezzel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröltetteknek nyilváníttatnak.

1. § A képviseleti joggal biró erdélyi városok száma Kolozsvár, Maros-Vásárhely és Gyulafejérvár városokon kivül tizenöt, s ezek közül is kettő, t. i. Szamosujvár és Erzsébetváros szintén szabad királyi város lévén, az emlitett VII. tövényczikk 3-dik §-ába csuszott számitásbeli vétség helyrehozásával, az ugyanott kimondott vezéreszméhez képest az erdélyi szavazatok száma nem 69, hanem 73.

2. § királyi kormányzó gróf Teleki József; ennek meg nem jelenhetése esetében országos b. Kemény Ferencz elnöklete alatt.

Toroczkay Miklós gróf főispán,

Balázsi József, főkirálybiró,

Lemény János, fogarasi püspök,

Id. Bethlen János gróf, királyi hivatalos,

Jósika Miklós báró királyi hivatalos,

Kemény Domokos báró királyi hivatalos,

Teleki Domokos gróf királyi hivatalos,

Horváth István királyi hivatalos,

Kemény Dénes báró, követ,

Zeyk József követ,

Wéér Farkas követ,

ifj. Bethlen János gróf követ,

Pálfi János követ,

Mikó Mihály követ,

Berde Mózes követ,

Schmidt Konrád követ,

Goosz Károly követ.

Roth Illés követ,

Löw Vilmos követ,

Wesselényi Miklós b. követ,

Szász Károly követ,

Teleki László gróf követ,

Demeter József követ,

Hankó Dániel követ,

Bohéczel Sándor követ,

Saguna András, görög n. e. püspök, és Debreczeni Márton, kincstári tanácsos személyeikben egy országos bizottmány neveztetik ki, mely bizottmány a teljes egygyé alakulás részletei iránt a magyar ministeriumot fel fogja világosítani, Erdély érdekének a Magyarországéba illesztésén közremunkálni, és a közelebbi közös hongyülésre a ministerium által e tárgyban eléterjesztendő törvényjavaslatokra anyagot nyujtani.

3. § Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete a közelebbi közös hongyülés általi elrendezésig jelen helyzetében marad. Az udvari cancellária functiója ellenben teljesleg megszünend és azon hatóság, melyet Ő Felsége a folyó 1848 évi magyarországi III-ik törvénycikk értelmében, nádor ő fenségére és a magyar ministeriumra ruházni kegyeskedett - Erdélyre is kiterjedend mind polgári-, mind egyházi-, mind kincstári-, mind katonai igazgatás tekintetében és általán az igazgatás minden ágazataira nézve.

4. § A közigazgatásnak a ministeri felelősséggel összhangzásban, a törvény útján kívüli elmozdíthatlanság a kormányi kinevezéstől függő közhivatalok közül csak az igazságszolgáltatásra rendelt birói hivatalokra szorittatik.

Befejezés

Mi tehát kegyelmesen meghallgatván és kegyelmesen elfogadván emlitett hiveinknek fennevezett Erdély örökös nagyfejedelemségünk három nemzete Karainak és Rendeinek alázatos könyörgését és esedezését, azon felhivott, Nekünk a fenérintett módon törvényes alakban bemutatott törvénycikket ezen levelünkbe szórul-szóra beiktatni és beiratni rendeltük s azt; és egyenként az abban foglaltakat helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, hozzájok császári, királyi és fejedelmi megegyzésünket és jóváhagyásunkat adtuk s azokat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, helybenhagytuk, helyeslettük és kegyelmesen megerősitettük; biztositván az emlitett hü Karokat és Rendeket a felől, hogy az erdélyi Nagyfejedelemség törvényei sorába beiktatott ezen törvénycikket mind Magunk megtartjuk, mind pedig minden más hiveink által megtartatjuk, miként is azt jelen levelünk ereje s tanusága szerint elfogadjuk, helybenhagyjuk, helyeseljük és megerősitjük.

Kelt Innsbruckban, Szent Jakab hava tizennegyedik napján, az Urnak ezernyolczszáz negyvennyolczadik, országlásunknak pedig tizennegyedik évében.


  Vissza az oldal tetejére