1848. évi II. törvénycikk

fenséges cs. kir. austriai főherczeg István Magyarország nádorává választatik

Ő cs. kir. és apostoli Felsége ez országgyülését nádorválasztás végett kegyelmes királyi meghivó levele által különösen is kitüzvén, miután a megüresedett nádori méltóságra kegyelmesen kijeleltek névsorát, királyi titkos pecsétével lepecsételve, idősb Majláth György országbirónak a kegy. kir. Előadásokkal együtt általnyujtani, s eképen az ország Rendei kivánságának és a törvény rendeletének eleget tenni kegyelmesen méltóztatott: az ország Rendei Ő Felsége kegyelmes szine elől tanácskozási termeikbe eltávozván, a kir. levélnek, melly a kijelöltek neveit magában foglalta, sértetlenhagyása mellett, tehát a kijelölés szokásszerinti kihirdetésének mellőzésével, cs. kir. austriai örökös főherczeg István, dicső emlékezetű cs. kir. austriai örökös főherczeg József nádorispánnak fiát, egyhangulag és közös akarattal az ország nádorává elválasztották; nemcsak azért: hogy e választás által a fejedelem és ország közötti kölcsönös bizodalom, melly a közboldogság alapja, minélszorosabb kapcsolatok által megerősittessék, és lehető nehéz időkben a koronás fejedelem előtt minél hathatósb közbenjárásra számot tarthassanak; hanem különösen azért is, mert fényes lelki tehetségei és a magyar nemzet iránti különös hajlandósága, előttük s az egész ország előtt köztudomásra ismeretes: minélfogva azon veszteséget, mellyet elhunyt atyjában a nemzet kesereg, kipótolni képesnek csak őt tartották. - Valaminthogy már csak ez országgyülés történetei is azon általános bizodalmat, mellyel az egész nemzet által egyhangú lelkesedéssel elválasztatott, fényesen igazolták.

Melly ebeli és eként történt választásra nézve egyébiránt kijelentetik: hogy az jövő esetekre zsinórmértékül nem szolgáland, sőt inkább az ország törvényei mind a Felség kijelelési, mind az ország Rendeinek szabad választási jogait illetőleg, mind végre azok, mellyek a nádori méltóság hatósága és jogai iránt eddig alkottattak, minden jövendő időkre épségben fentartatnak.

Ő cs. kir. és apostoli Felsége az ország Rendeinek ezen eképen, és teljes szabadsággal tett választását, annak szokott módon történt bejelentése után, kegyelmesen elfogadván; egyszersmind az ország Rendeit biztositani méltóztatott, nemcsak az iránt, hogy az ország törvényét, melly négy alkalmas egyének kijelölését rendeli, hanem egyszersmind az iránt: hogy a nádori méltóságot minden törvényes jogaiban ennekutána is fen fogja tartani, és eszközölni, hogy az elválasztott uj nádor a nádori és ezzel kapcsolt királyi helytartói méltóság minden törvényes jogait és kötelességeit egész kiterjedésben, minden bárhonnan eredhető akadály nélkül, teljes mértékben gyakorolhassa.

Ezután az elválasztott uj nádor az ország Rendei által Ő Felsége kegyelmes szine elibe kisértetve, fogadást tett, hogy a nádori méltóságot a törvények szoros értelme szerint fogja viselni; egyszersmind hitét a királynak és az országnak esküvéssel kötötte le; az ország Rendei pedig Ő Felségének királyi levelét, mellyben a kijeleltek nevei foglaltattak, bontatlanul, bizodalmuknak annálerősebb bizonyságaul, lepecsételve, úgy mint általvették, legfelsőbb kezeibe ismét alázatosan visszaszolgáltatták. Ezekhez képest

1. § Ő cs. kir. főherczegségének austriai örökös főherczeg Istvánnak az ország nádorává lett elválasztatása ezennel törvénybe iktattatik.

2. § A nádor méltóságához mérséklendő tiszti dija iránt azon 3000 darab aranyon kivül, melly őtet mint a jászok és kunok főkapitányát és főbiráját illeti, a jövő országgyüléseig ideiglenesen a magyar ministerium által Ő Felsége fog intézkedni.


  Vissza az oldal tetejére