1848. évi erdélyi IV. törvénycikk

az urbériségeken feküdt uri szolgálat (robot) dézsma és pénzbeli fizetések kisajátitásáról * 

Az urbériségeken (colonicaturokon) eddig feküdt uriszolgálat (robot), dézma és pénbeli fizetések e törvény által eltöröltetnek.

1. § A törvényhozás a magán földesuraknak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezi.

2. § Ő Felsége a magán földesuraknak akénti kármentesítése iránt: hogy az eddigi urbéri tartozásokkal felérő tőkeérték részökre a közállomány által hiány nélkül kifizettessék a legközelebbi országgyülésnek részletesen kidolgozandó törvényjavaslat fog magyar ministeriuma által előterjeszteni.

3. § A földesurak által eddig vett dézma szedése megszünvén, önként következően elenyészik a földesurak kötelezettségeit ugyanazon dézma után járt királyi haszonbér ezutáni fizetésre nézve.

4. § A helységek polgárai (eddigi jobbágyok és zsellérek) azon telkek és földek használatában, melyek kezökben találtatnak, bár minő természetüek legyenek is, azok nem fognak biróság közbejötte nélkül háborgattathatni, sem legeltetési, faizási, nádlási rendes és folytonos eddigi haszonvételeikben meegszoríttatni, mindazonáltal, ha valamely telek és föld, melynek természete kérdés alá jött, a következő §-ban irt biróság elitélése nyomán tiszta majorságnak találtatik; az illető urbér és az elmaradott haszonvételt is megtérítni köteles lesz. Építményekre fordítandó fa adása azonban ezentúl megszüntetik; egyszersmind az erdők jó karban tartására felügyelni a törvényhatóságoknak szoros kötelességökké tétetik.

5. § A magyar ministerium egy főbiróságot és albiróságokat szükséges számmal fog haladéktalanul alkotni és működésbe tenni a végre: hogy azon eseteket, melyekben a földesurak és volt urbéreseik közt a föld természete fölött kérdés forog fenn, az erdélyi törvények és magánjog elvei szerint földjétől, a mely kezén van, meg nem fosztathatik, úgy általán semminemű praestatiora nem kényszeríttethetik (a következő 6. §-ban irtak kivételével) egy urbéres is.

6. § Székely földön a tiszta majorságok közé értetik a székely örökség (siculica haereditas) ennélfogva, minthogy az adófizető és fegyvert viselő székelyek jószágai köztudat szerint többnyire tiszta székely örökségek, az ezeken lakó colonusokra azon mentesség, mely más urbéresekre nézve e törvény nyomán rögtön életbe lép, csak azon esetben terjedhet ki, ha az említett adófizető és fegyvertviselő székely tulajdonosok az ezelőtti §-ban irt biróságok előtt be nem bizonyíthatnák: hogy valamely telek és föld, mely colonusaik kezén van, majorság vagy székely örökség.

7. § Összesités és birtok elkülönzés törvényes utoni eszközölhetése nyilván fennhagyatik, miről részletileg intézkedni a közelebbi közös törvényhozás feladata leend.

8. § Szőllők, mennyiben urbéri állományok közé tartozott helyekből fölfogvák, a dézsmaadás alól kivett helyek közé nem értetnek, a korcsmajog és egyéb kisebb kir. javadalmak (regalék) eddigi birtokosaik használatában hagyatnak.

9. § Uri és harmadnapos székek megszüntettetvén a helységek polgárainak mind polgári mind bűnperei illető helyhatósági törvényszékekre utasíttatnak.

10. § Oly földbirtokos ellen, kinek birtokához e törvény kihirdetése előtti urbériség volt kapcsolva, semmi ezen törvény kihirdetése előtti adóssági követelések - a kereskedői és mesteremberi kamatlan contók kivételével - a törvény további rendeleteig föl nem mondhatók és csupán a törvényes kamatok nemfizetése iránti követelések vétethetnek föl rajta birói eljárás utján; az adósság tőkére nézve a státustól nyerendő kárpótlék is biztosítéki alapul szolgálván.