1848. évi erdélyi V. törvénycikk

az urbéri kisajátitott magánuri javadalmak státus adóssággá változtatásáról * 

1. § A magyarországi folyó 1848-ik évi XII-ik törvénycikket Erdély törvényhozása is ezennel egész kiterjedésében magáévá teszi - minek folytán:

2. § Az erdélyi volt urbéresek kisajátított tartozásainak volt földesuraik részére leendő kármentesítése alapjául Ő Felsége kegyes jóváhagyásával az Erdély kebelébeni kincstári és országos egyéb jövedelmek általán; különösen pedig mennyire kiérők leendenek, s a sóaknák jövedelmei köttetnek le kijelölt hypotheca gyanánt, melyek is alapjául lesznek szolgálandók e kármentesítés czélszerűbb foganatosítása végett netalán fölveendő országos kölcsönnek is; mi iránt a magyar ministerium (melynek igazgatása alá e kármentesítés kezelése mindenesetre tartozni fog), az előbbi §-ban elfogadott magyarországi törvény nyomán is a legközelebbi hongyülésen törvényjavaslatot terjesztend elő.

3. § Az elfogadott magyarországi XII-dik törvénycikk 4-ik §-nak Erdélyre alkalmazásaul az igazság-ministerium a földesuri kisajátított haszon megbecsülésének helyessége ellen támadható kifogások summás megitélésére Erdély számára is, - mely e részben 6-ik kerületként tekintendő, - egy 5 tagból álló és a státus által dijazandó választmányt nevezend haladék nélkül is.

Első Ferdinand, Isten kegyelméből ausztriai császár Magyar és Csehország e néven ötödik apostoli királya, ugy Lombardia, Velencze, Galliczia, Lodomeria és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja stb. Méltóságos, tisztelendő, tekintetes, nagyságos, nemzetes, tisztes és vitézlő, nemes, okos, értelmes, őszintén kedvelt hiveink! Az urbériségeken feküdt uri szolgálat, dézma és pénzbeli fizetések kisajátitásáról, és az urbéri kisajátitott magán uri javadalmak státusadóssággá változtatásáról szóló, folyó év junius hó 7-dik napjáról költ alázatos felirástokhoz mellékelt IV. és V. törvényjavaslatok a szokott módon előnkbe terjesztetvén, azokat az ide mellékelt alakokban kegyelmesen megerősitettük

Melyeket ezennel oly végre küldünk nektek, hű Karaink és Rendeink, vissza, hogy azokat a jelen hongyülésről általatok felterjesztett és Felségünk által már kegyelmesen megerősitett törvénycikkekkel együtt legfelsőbb királyi szentesitésünk végett a szokott modorban Felségünk elébe terjeszteni siessetek. Kiknek egyébiránt császári kegyelmünk- és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Innsbruckban, junius 22-én, 1848. esztendőben, kormányunknak pedig tizennegyedik évében.