1848. évi erdélyi törvénycikkek

Befejezés * 

Első Ferdinánd, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik apostoli királya, úgy Lombardia, Velencze, Galliczia, Lodomér és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja stb.

Méltóságos, tisztelendő, tekintetes, nagyságos, nemzetes, tisztes és vitézlő, nemes és okos, értelmes, őszintén kedvelt hiveink! Minekutána hiv népeinket minden időben tehetségünk szerint boldogitani kivánó atyai gondoskodásunktól vezéreltetve, a mostani általános forradalmak kitörése által komolylyá vált idő körülményeihez képesti czélarányos intézetek megfontolására és korszerü törvények alkotására, a jelen országgyülést sürgetőleg egybehivni kegyelmesen meghatároztuk, ti pedig hiv karaink és rendeink, eddigi tanácskozástok üdvös eredményei által a körülmények sürgető voltához képest, a fontos feladatnak erőteljesen megfelelni igyekeztetek volna: minthogy egyfelől kedvelt Erdély nagyfejedelemségünknek Magyarországunkkal jövendő egyesülésérőli, és általunk kegyelmesen helybenhagyott törvénycikket szokott modorban legfelsőbb aláirásunkkal már szentesitettük, másfelől pedig kedvelt Magyarországunknak közgyülését, hol ezután Erdély képviselői is részt fognak venni, megrendeltük, annakokáért kedvelt erdélyi nagyfejedelemségünk jelen országgyülését, mihelyt a fennérdekelt kegyelmes szentesitésünk által törvénynyé vált, Erdély- és Magyarországunk egybecsatolását megalapitó törvénycikk körében kihirdetettetett, azonnal és rögtön megszüntetni, eloszlatni kegyelmesen határozzuk.

Midőn ezen legfelsőbb királyi akaratunkat nektek, hű karaink és rendeink, illő méltánylás és pontos megtartás végett ezennel nyilvánitjuk, kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünk- és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Innsbruckban, julius hava tizenegyedik napján, az úrnak ezer nyolczszáz negyvennyolczadik, országlásunknak pedig tizennegyedik évében.