Az Ő királyi Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevél és koronáztatásakor letett királyi eskü az ország törvényei közé igtattatnak, a melyeknek tartalma következő:
MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF
Isten kedvező kegyelméből Ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgár országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. Királya, Auszria főherczege, Toscana és Krakó nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. herczege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsicza s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság Ura stb.
mint Magyarország s társországainak apostoli királya adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott Fölséges I. Ferdinánd úr ausztriai Császár, Magyarországnak e néven V-ik királya, a Mi mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk még 1848-ik évi deczember 2-án Olmützben kelt lemondó levelénél fogva, mind az ausztriai császári koronáról, mind pedig az uralkodása alatt állott többi országai koronáiról ünnepélyesen lemondott; miután továbbá Fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly úr, a Mi mélyen tisztelt és buzgón szeretett édesatyánk, a kit az örökösödés rende szerint a trónöröklés illetett volna, erről lett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepélyességgel nyilvánította: az 1723. évi I. és II. tc. által megállapított örökösödési rend szerint Ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és társországaiban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást, közbejött sulyos akadályok miatt azonban az 1791-dik évi III. tc. által kijelölt határidő alatt, mint Magyarország és társországai királya Magunkat meg nem koronáztathattuk. Későbben 1861-ik évben megkoronáztatásunk végett összehiván az országgyülést, Fölséges Ferdinánd úr császárnak és királynak mélyen tisztelt nagybátyánknak, és Fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly úrnak fiúi tisztelettel szeretett édes Atyánknak említett lemondási okiratait az országgyülés elé terjesztettük; megkoronáztatásunk azonban a fenforgott viszonyok és nehézségeknél fogva ekkor sem teljesülhetett.
Ujabban összehívtuk tehát 1865-ik évi deczember 10-ik napjára Pest szabad királyi városunkba a jelen országgyülést, királyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyülést saját legmagasabb Személyünkben Mi magunk nyitottuk meg, és vezéreltük folytonosan. Hosszasabb tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány visszaállitása által elháritani azon nehézségeket, a melyek miatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt.
Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyülés Fölséges császár és király V. Ferdinánd úr, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi főherczeg Ferencz Károly úr, fiui tisztelettel szeretett édes Atyánk lemondási okirataikra nézve ismételt fölirataiban Elénk terjesztett, eloszlatta felelős ministeriumunknak a jelen országgyülés szine előtt Nevünkben tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az említett lemondások formahiányaiból az ország törvényes önállására, s függetlenségére bézve káros következtetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön megemlítése, értesitése mellett, és alkotmányos hozzájárulásával történjék, - s e részben az ország jogainak biztositására ünnepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény alkottassék.
Az ország főrendei és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok értelmében Minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván; jobbágyi hódolattal járultak Elénk, s alázattal kértek, hogy Mi az ország sarkalatos törvényei szerint mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztositására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő:
1. § Szentül és sérthetetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723-dik évi I. és II-dik törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; - az 1791-dik évi 3. törvénycikk értelmében teljesitendő koronázást; - Magyarország s társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigoruan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerü szokásait, és az eddigilé országgyülésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyüléseileg alkotandó s Általunk mint koronázott magyar király által szentesitendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaiban úgy, mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyülés közös megegyezésével fog megállapittatni; kivéve mindazonáltal dicsöült II. András 1222-ik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, a mely így kezdődik: „Quodsi vero Nos”, ezen szavakig: „in perpetuum facultatem”. Mindezek biztositására szolgáland azon királyi Eskünk is, melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni.
2. § Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbizott világi személyek által őriztetni.
3. § Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, a melyek már visszaszereztettek, s azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk.
4. § Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, - ha az ausztriai főherczegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetü ősatyánk VI-ik, illetőleg III-ik Károly; utána dicsőült I. József; végre dicsőült I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, - a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723-dik évi I. és II. tc. rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira, s ezen országoknál régi szokások szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában.
5. § A mint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyülésileg teljesitendő: Örököseink és Utódaink, a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztositások elfogadását előrebocsátani, és arra az esküt letenni.
Mi tehát az országgyülés, fönebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fön beigtatott összes czikkelyeket, s mindazt, a mi azokban foglaltatik, egyenkint és összesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; igérvén, és királyi szavunkkal biztositván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk, és bármely rendü s állásu alattvalóinkkal is megtartandjuk, - a mint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük.
A minek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük.
Kelt Magyarországunk fővárosában Budán Szentivánhó 6-kán Urunk 1867. évében.
Királyi eskü
Mi I. Ferencz József Isten kegyelméből stb. mint Magyarország és társországainak örökös és apostoli királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Mária s az Istennek minden szenteire, hogy az Isten egyházait, Magyarország és társországai törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendü lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fentartandjuk, dicsöült II-ik András király törvényeit (kivéve mindazonáltal azon törvények 31-dik czikkének záradékát, mely így kezdődik: „Quodsi vero nos”, egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem”) megtartandjuk; Magyarország és társországai határait, és a mi ezen országokhoz bármi jog és czimen tartozik, el nem idegenitjük, se meg nem csonkitjuk, sőt a mennyire lehet, gyarapitjuk és kiterjesztjük és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbitésére igazságosan megtehetünk. Isten Minket úgy segéljen, s annak minden szentei.
