Az államadósságok után az 1867-dik évi XII. tc. 53. és 54. §-aiban kikötött föltétel alatt és módon elvállalandó évi járulék iránt, az idézet tc. 55. §-ában érintett előleges értekezés a magyar korona országainak s Ő Felsége többi országainak küldöttségei közt megtartatván, miután az egyezmény, mely e tárgyban a magyar felelős ministerium és Ő Felsége többi országainak ministeriuma által, ugyanazon törvény 61. és 67. §-ai szerint, egyetértőleg készittetett, országos tanácskozás alá vétetett és országos határozat erejére emeltetett: ez egyezmény s illetőleg országos megállapodás Ő cs. s apost. kir. Felsége szentesitésének hozzájárultával, ezennel az ország törvényei közé igtattatik, a mint következik:
1. § Az 1868-dik évi januárius 1-jétől kezdve a magyar korona országai, az eddigi államadósságok kamatainak fedezéséhez, 29.188,000 forintnyi állandó, további változás alá nem eső évi járulékot fizetnek, ebből 11.766,000 forintot érczpénzben.
2. § Egyszersmind egyezésileg megállapittatik, hogy 1868. május 1-ig törvényjavaslat terjesztessék elő alkotmányos tárgyalás végett, mely által a jelenleg létező különféle adóssági czímek lehetőleg kimeritő módon egységes járadékadóssággá változtassanak át, s a pénzügyeknek tőkevisszafizetések általi terheltetése lehetőleg kevesbittessék. A mi azon adósságczímek tőkevisszafizetéseit illeti, melyek természetöknél fogva ily egységes járadékadóssággá átváltoztatására nem alkalmasak, ezekre nézve törvényesen megállapitandó, hogy a visszafizetésökre megkivántató összegek jövőbeli egységes járadékadóssági kötvények kibocsátása által szereztessenek évenkint be, s hogy az ezen beszerzésből származó tehertöbbletet Ő Felsége többi országai és királyságai vállalják el, s hozzá a magyar korona országai által évenkint egy millió egy száz ötvenezer forintnyi állandó összeg fizettessék, és ebből 150,000 forint ezüstben; ellenben minden, e törlesztések folytán eleső kamatoknak, valamint a statusadóssági kamatszelvények és sorsjáték-nyeremények után fizetendő adóknak is Ő Felsége többi országai és királyságai javára kell esniök.
A fenebbi, ezüstben járó 150,000 forint által azonban az osztrák általános földhitelintézettel kötött s mintegy feléig magyar kincstári uradalmakra kebelezett államjószágkölcsön htároztatik törleszteni, melyek kamatai az 1-ső §-ban megállapitott állandó évjárulékban benfoglaltatnak.
A magyar kincstári uradalmaknak ezen bekebelezett kölcsön alóli teljes felszabaditása után, tehát ama 150,000 forintnyi, ezüstben járó fizetés megszünik, s a tervszerü törlesztés vagy az egész kölcsönnek korábbi visszafizetése szerint az évi kamatjárulék is az államjószágkölcsön kamatainak Magyarországra eső részéhez képest kevesbitendő.
A magyarországi állampénztárban elhelyezett biztositékokat és letéteményeket annak idején a magyar pénzügyi igazgatás fogja visszafizetni. Az ezekért járó kamatok azonban a 29. 188,000 forintnyi állandó évjárulékban benfoglaltatnak, s a mennyiben a fizetés Magyarországban történik, ezen összegbe beszámitandó.
3. § Határozottan megállapittatik, hogy 1869. január 1-től kezdve a két pénzügyi kormányzat vezérelvét a bevételek és szükségletek közti egyensúly helyreállitásának kellend képeznie.
Ha mindamellett a magyar korona országai s Ő Felsége többi országai és királyságai pénzügyi kormányzatai közől valamelyik oly helyzetbe jutna, hogy szükségeleteinek vagy hozzájárulási kötelezettségeinek fedezését a rendes jövedelmi forrásokból kitermelni nem birná: akkor az erre megkivántató rendkivüli forrásokból saját hitelére köteles gondoskodni.
4. § Midőn midként fél érdekében s különösen oly szükségletek fedezésére, melyek a pragmatica sanctio értelmében a közös ügyekhez tartoznak, rendkivüli kiadások teendők, s netalán czélszerünek mutatkozik ezekre az 1867:XII. tc. 56. és 57. §-ai értelmében a két törvényhozás (birodalmi tanács és országgyülés) jóváhagyásával uj kölcsönt közösen venni fel: ily esetekben a kamatok, és azon esetre, ha a tőkevisszafizetés volna kikötve, ez utóbbi is a magyar korona országai s Ő Felsége többi országai és királyságai között azon arányban fognak megosztatni, a mely a kölcsön felvételekor a pragmatica sanctióból folyó közös ügyek költségeinek fedezéséhez járulásra nézve fenáll.
5. § Az államjegyekből és váltó-pénzjegyekből álló s öszesen 312. 000,000 frtot tevő függő adósság mindkét fél közös jótállása alá helyeztetik.
Mivel pedig a gmundeni, aussei és halleini sóbányákra bekeblezett 100. 000,000 frtnyi zálogjegyek, a melyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez szükséges összegekből a Magyarországra eső évi járulék az 1. és 2. §-okban megállapitott állandó és változhatlan összegekben már befoglalva van, oly összefüggésben állanak az államjegyek forgalmával, hogy a zálogjegyek és az államjegyek együttvéve 400 milliót meg nem haladhatnak ugyan, de ezen véghatáron belől a zálogjegyek időnkinti kevesbedése a forgalomban államjegyekkel pótolandó: a két fél jótállása az államjegyeknek ez összefüggéséből időnkint eredhető többletére is kiterjesztetik.
Az államjegyekből és váltó-pénzjegyekből álló függő adósságnak minden más szaporitása, valamint jövőben a megalapitására (Fundirung) szolgáló rendszabályok csak a két ministerium kölcsönös beleegyezésével s a két törvényhozás (birodalmi tanács és országgyülés) jóváhagyása mellett jöhetnek létre.
6. § Mind a magyar korona országainak, mind Ő Felsége többi országainak tetszésköre hagyatik, államadóssági kamatjárulékukat adóssági kötvények törlesztése vagy készpénzbeli tőke visszafizetése által csökkenteni. A törlesztett adósságösszeg kamatainak megfelelő összeg ez esetben a törlesztő pénzügyi kormányzat hozzájárulási tartozásából levonatik.
7. § A mi azon kötelezettségeket illeti, melyek a vasuttársulatokat illető szerződésszerü biztositékokból származnak, ezeket a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai és királyságai közől azon fél viseli; a melynek területén feküsznek a vasutak, s ennek megfelelőleg azon visszafizetések is, melyek netalán valamely társulattól az eddigelé nyert előlegnek fejében járnak, ugyanazon országokat illetik.
A mindkét fél területén átvágó vasutakra, névszerint a déli-, az állam- és az épitendő kassa-oderbergi vonalakra, továbbá a dunagőzhajózási társaságra vonatkozólag külön egyezmény fog köttetni.
8. § Külön leszámolási bizottság küldetik ki megvizsgálni és megállapittatni a központi pénzügyek követelési tételeit, melyek, az illető feleknek fentartott adóhátralékokat és az előbbi §-ban emlitett vasuttársulatok iránti követeléseket kizárva, az 1867. évi deczemberhó utolsó napján már lejárt s még ki nem vett kamatok és tőkevisszafizetések fedezésére vannak határozva.
9. § Mind a magyar korona országai, mind Ő Felsége többi országai kötelezik magukat a közös kiadási és államadóssági járulékok fedezésére havi bevételeik egy részletét - mely ezen bevételekhez oly arányban van, mint összes járulékuk összege az illető évi kiadási budgetjök főösszegéhez - minden hóban beszolgáltatni.
Ha a havi részletek ama hozzájárulási tartozás összegét nem érnék fel: kötelezik az emlitett országok magukat, a különbözet, bevételeikre való tekintet nélkül, teljesen beszolgáltatni, és pedig oly időközben, hogy a központi pénzügyi szükséglet fel ne akadjon.
Ez esetben a közös pénzügyminister a magyar korona országainak s illetőleg Ő Felsége többi országainak pénzügyministerével kellő egyezményre fog lépni.
Jelen törvény akkor lép életbe, ha tartama, valamint a közös költségek fedezési aránya iránt létrejött egyezmény s a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai közt kötendő vám- és kereskedelmi szerződés Ő Felsége többi országai és királyságai által is elfogadtatott, s Ő császári és apostoli királyi Felsége által az utóbbi érintett országokra és királyságokra nézve is szentesittetett.
