1. § A magyar észak-keleti vasut állam-kamatbiztositék mellett és engedélyezés utján rendeltetik kiépittetni.
2. § Az engedélyezendő vasut vonalai a következők:
a) Debreczentől Szatmár-Németin, Tekeházán át Szigetig;
b) Tekeházától Csapon át Kassáig;
c) a b) alatti vonalból kiágazva Sátoralja-Ujhelyen át Zomborig;
d) a b) alatti vonalból kiágazva Munkácsig.
3. § Az alföld-fiumei vonal nagyvárad-eszéki részén elő vasuti területek kisajátitásáról rendelkező 1868. évi VIII-dik törvénycikk 7., 8., 9., 10., 11. és 12. §-nak intézkedései a jelen törvény tárgyát képező vasutvonalakra is kiterjesztetnek.
4. § Az engedély tartama az engedély kiadása napjától számitandó 90 évben állapittatik meg.
5. § Az engedélyesek kötelesek a vonalozási munkálatokat az engedély keltétől számitandó három hét alatt megkezdeni, az engedélyezett vonalak épitését az engedély keltétől számitandó hat hó alatt foganatba venni, s azokat, még pedig a debreczen-szatmárnémeti-tekeháza-szigeti vonalat 1870-ik évi októberhó 1-ig a tekeháza-csapi vonalrészt 1871-ik évi május 1-ig, a többi a 2-ik §-ban megnevezett vonalakat pedig 1871-ik évi október 1-ig befejezni, és a forgalomnak átadni, azon megjegyzéssel, hogy a tekeháza-csapi vonalon valamennyi alépitménynek 1870-ik évi október 1-ig késznek kell lenni, szabadságában állván egyébiránt az engedélyeseknek, hogy ha ezen kijelölt vonalaknak valamely szakaszai előbb elkészülnének, azokat a kormánytól kieszközlendő engedély mellett a kitüzött határidő előtt is a forgalomnak átadhassák és a reájok eső biztositott összeget igénybe vehessék.
6. § Az engedélyesek ugy az épitkezés helyessége és czélszerüsége, mint a kitüzött határidők alatt befejezése biztositására is megfelelő tettleges biztositékot tartoznak nyujtani: egyébiránt az épitési részletes tervezetek a kormánytól helybenhagyott általános vonalozás alapján lesznek az engedélyesek által készitendők, és a ministerium által, mely azokat megvizsgálandja és szükség esetében módositandja helybenhagyandók.
7. § A földtér kisajátitását az engedélyesek a vasut egész hosszában csak egyvágányu kiterjedésre tartoznak ugyan saját költségükön eszközleni; a mennyiben azonban, tekintettel a jövőre, a ministerium czélszerünek itélendi a terület kisajátitását már most kétvágányu vasutra eszközölni, az engedélyesnek erre méltányos és külön megállapitandó kárpótlás mellett köteleztetnek.
8. § Mihelyt a 2-dik §-ban körülirt vonalak valamelyikén annyira növekedett a forgalom, hogy az mértföldenkint 120,000 osztr. értékü frt nyers jövedelmet mutat föl, az engedélyesek azon időponttól kezdve, midőn az állam kamatbiztositását többé igénybe nem veszik, azonnal és minden kártalanitás nélkül kötelesek az illető vonalon egy másik vágányt letétetni; azonban az állam-kamatbiztositék igénybe vételének ideje alatt a forgalom növekvése esetében a ministerium bármelyik vonalon kivánhatja a második vágány előállitását, mely esetben a részletek külön egyesség útján fognak az engedélyesekkel megállapittatni.
9. § A vitel- és szállitási díjszabásra nézve az állam-kamatbiztositás igénybe vételének egész ideje alatt a kormány döntő befolyást gyakorland; árfelemelés az engedélyesek által azután is csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik.
10. § Az itt engedélyezett együttes vasuti vonalakra, megnyitásuk napjától számitva az engedély tartamáig, minden évre mértföldenkint harminczhatezer hatszáz (36,600) és törlesztési részlet fejében ötszáz (500), összesen tehát harminczhétezer száz (37,100) forint tiszta jövedelmet ezüstben az engedélyeseknek akképen biztosit az ország, hogy ha az évi tiszta jövedelem mértföldenkint a fenebbi biztositott összeget el nem éri, a hiányt pótolni tartozik.
Azon összegek azonban, melyeket az ország az elvállalt biztositás folytán az engedélyeseknek fizetend, egyedül mint egy évenkint négy százalékkal kamatozó előleg tekintendők és kezelendők.
11. § Az engedély megszüntével az állam ingyen lép az engedélyezett és jó karban átbocsátandó vasut birtokába és haszonvételébe, birtokába veszi különösen a pályaterületet és földjét, a föld- és műmunkálatokat, a föl- és alépitményeket minden hozzátartózókkal egyetemben, mint: forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, épületekkel az indulási és érkezési helyeken, őr- és felvigyázó házakkal, minden belszerelménynyel, butorzattal, ingó- és ingatlansággal együtt.
Azonban az engedély elteltének, vagy a pálya harmincz év után lehető beváltásának esetére is, az állam által kiszolgáltatott előlegeknek, és ezek kamatainak visszatéritése után tulajdonosai maradnak az engedélyesek, mind a vállalat saját kereseteiből alakitott tartalékalapnak, és a künlevő activ követeléseknek, mind a vállalat saját vagyonából emelt épületeknek, milyenek a coaks-kemenczék, öntődék, gép- és egyéb gyárak, pajták, dockok, melyeknek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott kijelentéssel hatalmaztattak fel, hogy azok nem fogják a vaspályának semmi hozzátartozandóját képezni.
12. § Mielőtt e törvényben engedélyezett vasut épitésére az országgyülés által beczikkelyezendő és Ő Felsége által szentesitendő engedélyokmányok az engedélyt szorgalmazók részére, a márczius 4-én kelt jegyzőkönyv alapján, a közmunka- és közlekedési, valamint a pénzügyi ministerek által kiadatnék, jelen törvény szentesitése napjától számitandó hat hét alatt kimutatni tartoznak, hogy a vállalat egész részvénytőkéje harmincz százalékának (30%) lefizetése biztositva van.
13. § Minden más jogokra és kötelességére nézve, ugy az országra, mint az engedélyesekre, a fennálló és alkotandó törvények és kormányrendeletek, s a kiállitandó engedélyokmány feltételei lesznek irányadók és kötelezők.
14. § Jelen törvény végrehajtásával a közmunka- és közlekedési, valamint a pénzügyi minister bizatik meg.
