1. § Kisajátitásnak a közjó tekintetéből helye van azon területekre nézve, melyek (gőz- vagy lóerejü) vasutak, valamint közutak épitésére, csatornákra, folyók szabályozására, vizek és mocsárok lecsapolására, futó homok meggátlására, hidak, kikötők épitésére, távirdák felállitására, parti rakhelyek, parti raktárak (dockok) készitésére, végre hadi erőditésekre szükségesek.
2. § Az 1-ső §-ban elszámlált vállalatok létesitésére szükséges előmunkálatok csak a magyar kir. közmunka- és közlekedési ministertől nyert engedély alapján eszközölhetők.
3. § Kisajátitásnak csak akkor van helye, ha a vállalat, a melynek kivitelére az szükséges, már engedélyeztetett.
Az engedélyt községi, városi és megyei vállalatokra, az illető község, város és törvényhatóság meghallgatása mellett az illető minister; országos és olyan vállalatokra pedig, a melyek egynél több törvényhatóság területére terjednek ki, a törvényhozás adja meg.
Ha azonban valamely vállalat több törvényhatóság területére terjed ki és iránta az érdeklett törvényhatóságok megegyeztek; azok egybehangzó kérelmére, az engedélyt a közmunka- és közlekedési minister is megadhatja.
Az országos utakat és lóvonatu vasutakat a közmunka- és közlekedési minister engedélyezi.
A hadi erőditések czéljából szükséges kisajátitásra az engedélyt, az illető közegekkel lett előleges megállapodás nyomán, szintén a magyar kir. közmunka- és közlekedési minister adja meg.
4. § Kisajátitás tárgya csak ingatlan dolog lehet.
5. § A kisajátitás által rendszerint a kisajátitott ingatlannak tulajdonjoga szereztetik meg. Azonban a jelen törvény által meghatározott esetekben, valamely ingatlannak csupán időleges haszonélvezete is határozott vagy határozatlan időre kisajátitható.
6. § A végleg, vagy idegiglenesen kisajátitott birtokkal nem járnak az azzal kapcsolatban volt arányositási, vagy egyéb, a birtok természetéből okvetetlenül nem folyó jogok és szolgalmak.
7. § A kisajátitást nem akadályozhatja se a kisajátitandó ingatlannak, se pedig a tulajdonos- vagy birtokosnak minősége.
8. § A tulajdonjog kisajátitása az ingatlan birtokon létező épületek, vizi vagy egyéb művek, avagy beruházások által nem gátoltathatik.
Ellenben a haszonélvezet kisajátitása csak a földterületre engedtetik meg s az épületekre, iparmüvekre nem terjeszthető ki.
9. § A vállalatra adott engedély kisajátitási jogot ad nemcsak az engedélyezett vállalat létesitéséhez okvetlenül megkivántató területre, hanem az ahoz szükséges anyagok, u. m. kő, kavics, homok, tégla, víz előállitására vagy levezetésére megkivántató térekre és ezekhez vezetendő utakra is.
10. § Az előmunkálatokra nyert engedély alapján a vonalirányok megállapitására czélzó mérnöki és szakértői műveleteket, lejtméréseket és anyagkutatásokat mindenki ingyen tartozik birtokán eltűrni.
11. § A vállalkozók, midőn ilyen előmunkálatokat szándékoznak tenni, e végett magukat az illető törvényhatóságok (vármegye, város, kerület, szék stb.) előtt tartoznak jelenteni. Az illető törvényhatóságok a netaláni akadályok elháritásáról s a szükséges és gyors segedelem nyujtásáról kötelesek azonnal intézkedni.
A törvényhatóságok illetékes közegeinek kötelességökben fog állani az is, hogy az előmunkálatok alatt történhető minden kár fölött sommás eljárás utján itéljenek, s a kárositottnak rögtön teljes elégtételt szerezzenek.
Ha pedig valaki megitélt kárának valóságos lefizetése után is gátolná az előmunkálatok teljesithetését, a biró a netaláni ellenszegülést, a törvényhatóság legközelebbi közbiztossági közegének segélyével azonnal hatalomkarral is háritsa el.
12. § A kisajátitás csak azon területre és a területnek csak azon részére rendelhető el, mely a vállalat létrehozására okvetlenül szükséges; ennélfogva a kisajátitási tervbe sem lehet nagyobb területet felvenni, mint a mennyi a vállalat czéljára okvetlenül szükséges.
13. § A közjó tekintetéből létesitendő vállalat által a szomszéd birtokosok birtokainak használata se nem akadályozható, se a szükséges tul meg nem nehezithető. Ennélfogva az átjárásra és áthajtásra szükséges utak és hidak, valamint a vízvezetésre megkivántató árkok, csatornák és zsilipek a kisajátitási tervben eleve kitüntetendők. Ha ezeket az illető birtokosok feleslegesnek vagy elégtelennek tartanák: indokolt igényeik érvényesitését kivánhatják.
14. § Birtokrészek kisajátitása akképen eszközlendő, hogy a birtoknak a tulajdonosnál megmaradt része használható, vagy legalább oly mérvben értékesithető legyen, mint volt a kisajátitás előtt.
15. § Ha valamely ingatlannak három negyedrésze kisajátitás alá esik: a tulajdonos jogositva van követelni, hogy a felülmaradó egy negyedrész is kisajátitassék, és e czélból a kisajátitási tervbe felvétessék, kivéve oly határokat, melyekben a tagositás még meg nem történt, ha csak be nem bizonyitható, hogy nem is fog megtörténni, vagy a kisajátitandó terület oly természetü, melyre a tagositás nem fog kiterjedni (péld. beltelek, szőlő s t. eff.).
16. § Épület, vízi mű, vagy s kisajátitandó földterületen fekvő egyéb mozditható tartozék nem részletben, hanem mindig egészben tárgya a kisajátitásnak.
17. § A tulajdonos az egész birtok kisajátitását s annak a kisajátitási tervbe felvételét követelheti:
a) ha az épület, a melyhez tartozó udvar, kert és beltelek részben vagy egészben kisajátitás alá esik, ezen kisajátitás folytán előbbi czéljának vagy rendeltetésének megfelelőleg többé nem használható;
b) ha valamely gazdasági, gyári vagy iparüzlethez tartozó több épület közül egy, vagy a hozzájok tartozó beltelek esik kisajátitás alá, s ez által a fennállott üzlet lehetetlenné válik;
c) ha valamely belteleknek csak része esik kisajátitás alá, fölülmaradó része pedig előbbi czéljának megfelelőleg többé nem használható;
d) ha valamely beltelek a kisajátitási művelet folytán szolgalommal fogna terheltetni;
e) végre, ha valamely, eddig a beltelekkel kapcsolatban volt jog vagy üzlet gyakorlatától a tulajdonos akár egészen megfosztatnék, akár annak folytatása tetemesen költségesebbé válnék.
Mindezen esetekben a tulajdonosnak fennebbi követelési joga megszünik, ha a kisajátitó a beltelket egy, azzal érintkezésben levő más birtokból olykép ajánlkozik kiegésziteni, hogy az, egy részének kisajátitása után is, előbbi czéljának bebizonyithatólag meg fog felelni.
18. § Valamint azon épületek, melyek a kisajátitandó terek felszine felett fognak emeltetni közérdekből; ugy viszont a magánosoknak érdekei is a kisajátitott területen létesitendő művek és forgalmi eszközök által okozható károkra nézve, a tűzveszély ellen biztositó intézkedéseket igényelnek. Ennélfogva mindazon vállalatok tekintetében, a melyeknek üzlete tűzerő használatával jár, a kisajátitási terv olyképen készitendő, hogy:
a) a vállalat vonala és épitkezési téreinek mesgyéje a tűzbiztos anyaggal fedett épületektől legalább 6 ölnyi;
b) fazsindely- vagy deszkafedélzetü épületektől legalább tizenöt ölnyi;
c) nád- vagy szalmafedélzetü épületektől legalább negyven ölnyi;
d) szérüs kertektől és lobbanékony tárgyak készitésére vagy eltartására szolgáló épületektől legalább ötven ölnyi sugártávlatban jelöltessék ki.
Ezen szabályok a vállalatok körül - ezek elkészülése után - teendő mindennemü magánépítkezésekre is zsinórmértékül szolgálnak.
19. § Ha valamely vállalat tervének elkészitésekor oly területi nehézségek merülnek fel, melyek miatt a fenebbi távolságokat vagy nem, vagy csak sulyos áldozatokkal lehet megtartani: köteles a kisajátitó a kijelölt sugártávolságon belül eső épületeket az előrebocsátott elvek szerint, a kisajátitott tervbe felvenni, s illetőleg kijelenteni, hogy a nem tűzbiztos fedélzetü épületek tetőit, ha ez az épület kára nélkül eszközölhető, tűzbiztos fedélzetekkel el fogja látni.
Utóbbi esetben az átalakitás a kisajátitót csak egyszer terheli, a fentartás és idővel szükséglendő javitások vagy ujitások terhe a tulajdonost illetvén.
20. § Ha a 19. §-ban körülirt átalakitás nem lehetséges: az ily épületek és művek a kisajátitási tervezetbe szintén felveendők.
21. § A II. fejezetben érintett előmunkálatok alapján, az ezen fejezetben meghatározott elvek szerint minden határra nézve külön, a vállalat tervrajza és a kisajátitási összeirás elkészitendő, a melyek együtt a kisajátitási tervet képezik.
Ezen terv megállapitása, a mennyiben a felek közt egyesség létre nem jött, a 25-30. §-ban szabályozott eljárás szerint eszközöltetik.
22. § A tervrajz a kisajátitandó vonal hosszában fekvő egyes birtokrészleteket, ezeknek helyszinelési vagy helyrajzi számaival, teljesen kitüntesse, és annak ott, a hol telekkönyvek léteznek, a telekhivatali térképek illető részével össze kell hangoznia.
E tervrajzon a kisajátitásra tervezett vonal külön szinnel tüntettessék elő, és az egyes alkatrészeken fekvő épületek betükkel, a szolgalmak pedig kereszt alakzatu jegyekkel jelöltessenek meg. A tervrajz tetszés szerint egyes szeletekre felosztható, de mindannyi szeletnek ugyanazon mérték (scala) szerint kell készittetnie, és e mérték (scala) minden egyes szeleten kiteendő.
23. § A kisajátitási összeirásnak a tervrajzzal helyes öszhangzásban kell lennie. Rovatai a következők:
1. sorszám;
2. a birtokos neve;
3. helyszinelési vagy helyrajzi száma, és ott, a hol telekkönyvek nem léteznek, telekjegyzőkönyvi lapszáma azon birtokrészletnek, a melyből a kisajátitás történik;
4. a dülő, a melyben a földterület fekszik, és a művelési ág, a melyhez tartozik;
5. az egész birtokrészletnek térfogata, a mennyiben ez a telekkönyvbe vagy az adóföldkönyvbe be van jegyezve;
6. a kisajátitandó részletnek hosszasága és szélessége, ugy összes térfogata ölekben;
7. a kisajátitandó egyéb tárgyak leirása;
8. a kisajátitási ár, és pedig a kisajátitandó földterületre, ugy egyéb tárgyakra nézve külön és összes sommázata;
9. észrevételek.
Az összeirás végén a vállalat részére szerzendő jogok, mint például: az élelmezési, kavicshordási jog stb., továbbá a szolgalmak, ugy a jelen törvény 13. §-ában emlitett átjárási utak, zsilipek, hidak stb. jegyzékbe igtatandók, és pedig, ha e jogok vagy szolgalmak valamely épülettel vagy egyéb alkatrészszel jogilag avagy természetszerüleg össze vannak kötve, számszerint hivatkozással az illető alkatrészre vagy épületre.
24. § A kisajátitási összeirás egybeállitásánál, ott, a hol telekkönyvek léteznek, a telekkönyvi hatóság közreműködni köteles, és a vállalkozó az egybeállitás megkezdése előtt egy, a kisajátitási vonalba eső birtokrészletek helyszinelési számait kimutató kérvény alapján az egyes telekkönyekben az igtató szám feljegyzését (telek, rend. 161. §) kérheti, azon czélból, hogy később jogokat szerző más személyek irányában a kisajátitás kellőleg közzététessék.
25. § Az elkészült tervrajz és összeirás a közlekedési ministerhez két példányban benyujtandók, a ki azok egyik példányát az illető törvényhatósághoz beküldi és egyuttal a kisajátitási terv megállapitására tárgyalási határnapot tüz ki.
Ezen tárgyalást bizottság eszközli, a melynek tagjai: egy, a közlekedési minister által kiküldött hivatalnok mint elnök, és az illető törvényhatóság által kiküldött két tisztviselő; ha pedig a közlekedési minister ministeri hivatalnoknak kiküldetését szükségesnek nem találja: mind a tárgyalási határnap kitüzése, mind a bizottsági elnöknek kinevezése szintén a törvényhatóságot illeti. A bizottságnak hatásköréhez tartozik: határozni mindazon igények és észrevételek fölött, a melyeket a felek a jelen törvény III. fejezete alapján netalán emelni fognak. Ezen bizottság előtt mind a közlekedési minister, mind a vállalkozó, mind az egyes érdekelt felek jogi és műszaki egyének által magukat szabadon képviseltethetik.
A kitüzött tárgyalási határnapról, és pedig ezt megelőzőleg legalább nyolcz nappal mind a vállalkozót, mind a község-előljáróságot a törvényhatóság értesiti, mely egyuttal a kisajátitási tervrajzot és összeirást a község előljáróságának megküldi és ezt az értesitésben figyelmezteti, hogy a fennebbi okmányokat minden érdekelt fél megtekintse és a kisajátitási terv ellen netaláni észrevételt irásban, vagy az e czélra nyitott jegyzőkönyvben, avagy a tárgyalási határnapon a bizottság előtt szóval is adja elő, ellenkező esetben jogilag az fog vélelmeztetni, hogy a nem nyilatkozó érdeklett a kisajátitási tervet a maga részéről elfogadta; továbbá figyelmezteti, hogy a kisajátitás megállapitása fölött a bizottság, habár senki sem jelennék is meg, érdemileg fog határozni.
Ezen értesitést és figyelmeztetést köteles a község előljárósága a községbeli birtokosokkal közölni, illetőleg a helybeli szokáshoz képest kihirdetni, és a kihirdetés megtörténtét hivatalosan bizonyitani, mely bizonyitvány az irásokhoz csatolandó.
A hirdetmény a törvényhozás által a hivatalos hirlapban is egyszer közzéteendő.
26. § Az előbbi szakasz szerint kitüzött határnapon tartozik a község előljárósága a községnek, valamint egyeseknek netaláni észrevételeit tartalmazó nyilatkozatokat vagy jegyzőkönyvet és a kihirdetésről szóló bizonyitványt a bizottság elnökének átadni.
Ha a községi jelentésből az tünnék ki, hogy valamely érdeklett fél távolléte miatt nem nyilatkozhatott, és ez érdembeli megbizottja az eljárás megkezdésekor sem jelentkeznék: részére az eljáró bizottság által azonnal, és lehetőleg a tárgygyal megismerkedett gondnok neveztessék, a ki a kisajátitási terv iránt az eljárás alkalmával távollevő képviseltje érdekében nyilatkozni köteles.
27. § A kitüzött határnapon mindenekelőtt a községnek, azután sorszám szerint az érdekletteknek észrevételei vétetnek tárgyalás alá.
A barátságos egyesség előzetesen mindig megkisérlendő, és ha létrejő, jegyzőkönyvbe vétetik. Ha nem sikerül, az eljáró bizottság a felek kölcsönös meghallgatása és érveik megfontolása, s a hol szükségesnek látja, nyomban teljesitendő és jegyzőkönyvbe veendő szemle után, érdemleges határozatot hoz, melyben határozottan megállapitja: hogy a kisajátitási tervezet mely részben hagyatik helyben, s viszont mely részben s minő változást szenved?
28. § Ezen határozat szóval rögtön kihirdettetik és irásba foglalva az iratokhoz csatoltatik. A meg nem elégedő félnek jogában áll, a határozat ellen a közlekedési ministerhez felfolyamodni; köteles azonban a felfolyamodást az eljáró bizottsághoz a kihirdetéstől számitandó 24 óra alatt irásban benyujtani vagy előtte kijelenteni.
29. § Az eljáró bizottság tartozik a felfolyamodást vagy az erről felvett jegyzőkönyvet, minden, az eljárásra vonatkozó iratokkal és térképszeletekkel együtt 3 nap alatt a közlekedési ministerhez felterjeszteni, a ki az eljárást megsemmisitheti, vagy annak pótlását avagy ujabb adatok szerzését elrendelheti, s a felmerült kérdések fölött, egyetértőleg az igazságügyministerrel, végérvényesen határoz.
Ha felfolyamodás folytán ujabb adatok kivántatnának: ezek 8 nap alatt megszerzendők s felterjesztendők.
30. § Ha a kisajátitási tervezetben, akár a felek megállapodása, akár a bizottság intézkedése s felfolyamodása esetében, a közlekedési és igazságügyi minister határozata folytán, változások teendők: a bizottság ezek eszközlése iránt minden késedelem nélkül intézkedik.
Az ekép elkészült tervezetet ezen szavakkal „egyesség”, vagy „végérvényes határozat” folytán megállapittatott, hitelesiti s az illetékes törvényszékhez azonnal beküldi.
A törvényszék eljárása előtt is azonban, a megállapitott kisajátitási terv alapján, az abban felvett területeken az épitési munkálatok azonnal megkezdhetők, ha ezt a közlekedési minister sürgetőleg szükségesnek itéli, azonban csak a következő feltételek alatt:
a) ezen területeken létező bármi épitményeken az épitési vállalkozó ez utóbbiak kisajátitásának befejezte előtt semmit se változtathat;
b) ha a kártéritési árra nézve a kisajátitó s tulajdonos között egyesség jött létre, s a kisajátitandó ingatlanon telekkönyvileg bekeblezett terhek vagy feljegyzett igények nem léteznének, a kisajátitó tartozik az egész kisajátitási árt a tulajdonosnak azonnal lefizetni;
c) ha pedig a kártalanitási árra nézve egyesség nem létezik, vagy a kisajátitandó ingatlan a telekkönyvben feljegyzett igényekkel vagy bekeblezett követelésekkel van terhelve, a kisajátitó köteles, mielőtt az épitési munkálatokat megkezdené, a munka alá veendő terület után az adó-telekkönyvben felvett tiszta jövedelemnek harminczszoros összegét tetszés szerint készpénzben, vagy magyarországi közhitelpapirokban, vagy a magyar földhitelintézet értékpapirjaiban, azok értékét a pesti tőzsde árfolyama szerint számitva, azon törvényhatóság letéti pénztárába letenni, melynek területén a kisajátitandó ingatlan fekszik.
31. § A kisajátitás valódi és teljes kártalanitás mellett eszközöltetik.
32. § A kártalanitási összeg mennyiségének megállapitásánál nemcsak a valósággal kisajátitott ingatlannak értéke veendő számitásba, hanem:
a) azon értékveszteség is, melyet az ingatlan megcsonkitás, részekre szakitás, vagy szolgalmakkal terheltetés által szenved;
b) azon költségek, a melyek megkivántatnak arra, hogy a birtok, a melyből egy rész kisajátitott, a kisajátitás előtt gyakorolt módon továbbra is használható legyen;
c) azon költségtöbblet, a melyet a megmaradt birtokrészek a kisajátitás utáni használata, a kisajátitás előtti állapotban hasonlitva, igényel.
33. § A kisajátitás alá eső ingatlanon találtató függő termés, ültetvények s egyéb elmozditható tárgyak a kártalanitási összeg megállapitásánál számitásba nem vehetők. Ezekért a birtokost a kisajátitó ellen, az 1840. évi IX. tc. értelmében külön kártérités illeti.
34. § A kártalanitási összeg a barátságos egyesség esetét kivéve, mindig szakértők véleménye alapján, a biróság által állapitandó meg.
35. § A kisajátitandó tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg. E meghatározás alapjául a tiszta jövedelem, a helybeli árak, haszonbérek, és egyéb a közönséges adásvevésnél számba vétetni szokott körülmények szolgálnak; de a tulajdonosnak a kisajátitandó tárgy iránti különös előszeretete, vagy a kisajátitandó tárgyak értékének valamely beállható változásból, vagy épen a munkában levő kisajátitás folytán létrejövendő vállalatból remélhető emelkedése számitásba nem vétethetnek, valamint azon javitások sem, melyek a birtokos által a kisajátitási terv megállapitása után tétettek, hanem ha ezek nyilvánvalólag a kisajátitónak is hasznára szolgálnak.
Ha a kisajátitandó területnek állapota a foganatositott épitkezési munkálatok által oly változást szenvedett, hogy annak korábbi minősége a becsléskor fennálló állapot szerint meghatározható nem lenne: a minőség a kisajátitás után a tulajdonosnál megmaradt s hason mivelési ág alatt levő részeknek és ezek hiányában a szomszédterületeknek minősége szerint határoztatik meg. Mindkét félnek azonban jogában áll a polgári eljárásban meghatározott bizonyitékok által igazolni, hogy a kisajátitott terület a fenn megjelöltektől különböző minőségü volt.
36. § A kártalanitási összeg rendszerint folyó készpénzben állapitandó meg.
37. § A jelen törvény 17. §-a esetében, és ha a felek közt egyesség jő létre, a kárpótlás készpénz helyett más ingatlanban is megállapitható.
Ily esetekben mind a kisajátitandó, mind a kárpótlásul adandó ingatlanok értéke a fennebbi 35. § határozatai szerint állapittatik meg.
Ha ez utóbbi értéke az előbbinek értékénél csekélyebb: a különbözetet a kisajátitó készpénzben tartozik ráfizetni.
Ellenben a kártalanitandó olynemű, természetben nyujtani szándékolt kárpótlást semmi esetben se köteles elfogadni, a melynek folytán ő tartoznék felülfizetni.
38. § Haszonbérlők és használati élvezettel vagy egyéb szolgalmi joggal birók igényei a kisajátitási eljárás folyamát nem gátolhatják, és csak a kártalanitási összeg haszonvételére terjedhetnek ki, a mennyiben ezen kártalanitási összeg megállapitása ellen alapos kifogásaik nincsenek.
39. § A foganatba vett kisajátitás folytán bérletmegszüntetés, bérletengedés vagy a haszonbéri viszonyok módositása végett utóbb is keresetek nem indithatók: kivéve
a) ha az egész bérleti tárgy kisajátittatik;
b) ha a bérleti tárgy egy részének kisajátitása folytán vagy a szerződés feltételei többé nem teljesithetők, vagy a haszonbérelt tárgy oly változást szenved, hogy előbbi rendeltetésének többé meg nem felelhet.
Az a) pont eseteiben a bérleti szerződés azonnal megszünik: a b) pont alatti esetekben pedig annak megszüntetését a bérbevevő követelheti.
40. § Azon időponttól kezdve, a melyben a kártalanitási összeg jogérvényesen megállapittatott, ennek lefizetéséig vagy letéteményezéseig 5%-os kamat is fizetendő, hacsak az előbbi tulajdonos a használatot a kisajátitó általi tettleges átvételéig nem folytatná, mely esetben az 5%-os kamatok a tettleges átvétel napjától folynak.
41. § Kártalanitási eljárásra, a mennyiben a felek közt a kártalanitás iránti egyesség létre nem jött, azon törvényszék illetékes, a mely a kisajátitandó ingatlannak birtokbiróságát képezi.
42. § A törvényszék mihelyt a kisajátitási terv hozzá beérkezett (lásd 30. §) a kártalanitási eljárás megkezdésére a hely szinére tárgyalási határnapot tűz ki, erre a kisajátitót, és az összeirásban foglalt tulajdonosokat, vagy azok törvényes vagy meghatalmazott képviselőit (gyámjait, gondnokait stb.) hirdetményileg a 25. §-ban előirt módon megidézi, a távollevők vagy ismeretlen tartózkodásuak számára hivatalból gondnokot nevez, s ezt a hirdetménybe beigtatja. Az idézésben mindig kifejezendő, hogy az érdeklettek elmaradása a kártalanitás fölött hozandó érdemleges határozatot nem gátolja.
43. § A törvényszék a tárgyalás vezetésére kebeléből egy tagot s e mellé egy tollvivőt küld ki.
Mindazon esetekben, midőn a kártalanitási eljárás több községben eszközlendő, a törvényszék, a szükséghez képest, több küldöttséget is nevezhet ki, a melyek ugyan azon időben külön-külön községekben végzik az eljárást.
44. § A birói küldöttség a hirdetményi határnapon a hely szinén megjelenvén, mindenek előtt az összeirás sorrendje szerint, a kisajátitó és az érdeklett tulajdonos vagy ennek törvényszerü képviselője közt a barátságos egyességet köteles megkisérleni. Ha ez sikerül, a létrejött egyességet az általa megnyitott jegyzőkönyvbe bevezeti, s ezt a felek által aláiratja.
Ezen egyeztetést folytatja mindaddig, a mig a kisérlet minden érdekelt fél irányában meg nem történt.
Mindannyi, a felek közt létrehozott egyesség ugyanazon jegyzőkönyvbe igtatandó.
45. § Az egyeztetés befejeztével a küldöttség azon feleket, a kiket kiegyeztetni nem sikerült, felszólitja, hogy a kártalanitási összeg meghatározására szakértő becsüsöket nevezzenek.
46. § Az épületekre, az iparművekre, a vizi s egyéb épitményekre, úgy szintén az ingatlanok külön mivelési ágaira, a mennyiben e czélra különös szakképzettség kivántatik, külön-külön szakértők lesznek megnevezendők.
47. § A szakértőknek a törvénykezési rendtartásban kijelölt kellékekkel szükséges birniok. Az érdeklettek, vagy azok, kik a kisajátitandó területre nézve telekkönyvileg kitüntetett jogokkal vagy igényekkel birnak, mint szakértők nem alkalmazhatók.
48. § A kisajátitónak jogában áll a becsü eszközlésénél rendesen alkalmazott szakértőit nevezni meg. E szakértők azonban minden becsü eszközlése előtt a törvénykezési rendtartásban meghatározott esküt letenni tartoznak.
49. § Ugyanazon község hasonérdekü birtoktulajdonosai egy-egy szakértőt együtt választanak. Ha a választás iránt megegyezni nem tudnának: a viszonlagos többség dönt: ha pedig egy, vagy több szakértő egyenlő mennyiségü szavazatot nyerne: ezek felett uj szavazás tartandó, és ha ez eredményre nem vezetne: az egyenlő szavazattal biró szakértők közől egyik sorshuzás utján fog megválasztatni.
50. § Ha valamelyik fél szakértőt választani vonakodnék: helyette a birói kiküldött fog szakértőt nevezni. Az idézett, de se személyesen, se képviselőik által meg nem jelent érdeklettek azon jogvédelem alá esnek, hogy a távollétök alatt végbement kártalanitási eljárásban megnyugosznak.
51. § Ha a megnevezett szakértők ellen egyik, vagy másik félnek kifogása van: azt ott rögtön tartozik előadni. Ily kifogások fölött a biró azonnal határoz, illetőleg uj szakértő választását eszközli.
52. § A biró minden szakértő bizottsághoz elnökül egy harmadik szakértőt nevez. Ezután a becslő bizottságokat megalakultnak kijelenti, s felhivja a feleket, hogy az azoknak adandó utasitásra nézve kivánalmaikat szóval terjeszszék elő.
Ezen kivánalmak lényeges pontjai jegyzőkönyvbe igtattatván, a biró azok fölött nyomban határoz; az utasitást ehez képest a becslő bizottság számára megállapitja; a becsü teljesitésére határnapot tüz ki, s erre a szakértőket a mulasztásnak a törvénykezési eljárásban meghatározott következményeire figyelmeztetve, szóval vagy irásban megidézi, s ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben feljegyzi.
53. § A becslésre kitüzött határnapon a biró a szakértőket az 52. §-ban érintett utasitásra figyelmeztetve megesketi, s meghagyja nekik, hogy e becsüt az összeirás sorrendje szerint teljesitsék.
54. § A teljesitett becsüről a szakértők leletei jegyzőkönyvbe vétetnek, s mind általok, mind a netalán jelen volt felek vagy képviselők által aláiratnak, s a birói küldöttség által a jegyzőkönyv bezáratik.
55. § Nagyobb épületeknél vagy iparműveknél megengedtetik, hogy a szakértők leleteiket irásban nyujtsák be. Az ily szakértői leletek a jegyzőkönyv mellé záratnak, s ez a jegyzőkönyvben megjegyeztetik.
56. § Mihelyt valamely községben a becslési eljárás befejeztetett, a birói küldöttség a felvett jegyzőkönyvet, a rá vonatkozó iratokkal együtt, a kiküldő törvényszék elé terjeszti, mely azt legfölebb 8 nap alatt elintézi.
A törvényszék a kötött egyességek, és illetőleg a szakértői becsü alapján a kártalanitás kérdésében érdemleg határoz, vagy ha ez a fenforgó hiányok miatt nem volna lehetséges, az eljárást a szükséghez képest részben, vagy egészben megsemmisiti s uj eljárást rendel.
E határozatról az érdeklett feleket, s ott, hol árvák vagy gondnokság alattiak is érdekelvék, a gyámhatóságot, hitbizományhoz tartozó vagyon kisajátitásánál pedig a hitbizományi hatóságot és értesiti.
57. § Az érdemleges intézkedést tartalmazó határozatnak magában kell foglalnia:
a) a kisajátitandó ingatlan pontos körülirását;
b) a kártalanitás módjának s a kártalanitási összegnek pontos meghatározását.
58. § A törvényszék érdemleges határozata ellen minden érdeklett fél a kézbesités napját követő 30 nap alatt semmiségi panaszt nyujthat be, mely az illető biróság által további 8 nap alatt a királyi semmitőszékhez felterjesztendő.
59. § Semmiségi panaszt csak a jelen fejezetben meghatározott eljárást formák megsértése miatt és azon esetben lehet emelni, ha az érdemleges határozat hozatalánál a törvénykezési rendtartás szabályai mellőztettek.
60. § Ha valamely községben kisajátittatni kért minden tárgy kártalanitására nézve jogérvényes határozat keletkezett: a törvényszék az összeirás azon rovatában, mely a kártalanitási összeg mennyiségének kitétele végett nyittatott, a megállapitott összegeket biróilag beigtatja, s ott, hol e kártalanitás természetben eszközöltetik, ennek módját az észrevételek rovatában kimeritően kitünteti, s az ilyképen kiegészitett táblázatot hivatalos alakban a kisajátitó részére kiszolgáltatja.
61. § A kártalanitási végzés jogérvényre emelkedése után a kisajátitó, a megállapitott kisajátitási tervben felvett birtokterületeket, a mennyiben a 30. § határozmányai folytán még nem volna azok birtokában, azonnal tettleg birtokba veheti; s ha bárki által háborgattatnék, folyamodására az illető közigazgatási hatóság a hatalomkart azonnal elrendelni tartozik.
62. § Ezekután a gőzmozdonyu vasutak- és hajókázható csatornákra nézve azon teendők következnek, a melyeket az 1868:I. törvénycikk ezen vállalatok összpontositott telekkönyvezése körül határoz, azonban azon módositással, hogy a hivatkozott tc. 9. és 10. §-ai értelmében a hitelesitési határnap iránt kibocsátandó hirdetménybe egyidejüleg az azon tc. 17. §-ában előirt igénybejelentési felhivás is felvehető, a közzététel és a telekkönyvi érdeklettek értesitése iránti rendelkezések érintetlenül hagyatván.
A kártalanitási összeg mikénti kifizetése a hivatkozott tc. 19. és következő §-ai szabályai szerint teljesitendő, a mennyiben a vállalkozó a telekkönyvi érdeklettek beleegyezésével a kifizetést előbb nem eszközölte.
63. § Egyéb kisajátitásoknál az 1868:I. tc. szabályai az összeirás, térkép és egyedi kimutatás elkészitésére és hitelesitésére, az igénybejelentésre, a kártalanitási összeg lefizetésének kimutatására, és ott a hol telekkönyvek léteznek, a telekkönyvi bejegyzésre nézve szintén alkalmazandók, azon módositással, hogy a hitelesitést csak a hivatkozott tc. 8. § d) e) pontjai alatt megnevezett telekkönyvhatósági, illetőleg birtokbirósági kiküldöttek és egy a törvényszéki elnök által kinevezendő mérnök teljesitik.
A mennyiben a kisajátitott tárgyak a telekkönyvezés tárgyát képezik, igy p. o. magán lóvasutak, bányavasutak stb., azok egy vagy több alkatrészre osztandók, külön helyszinelési számokkal ellátandók és a vállalkozó nevére a községi telekkönyvben felveendők. Ottan, a hol telekkönyvek még nem léteznek, az eljáró birtokbiróság a kisajátitási terv közlése mellett az illető telekkönyvi igazgatóságot ezen felvétel czéljából értesiti.
64. § Ha a vállalat, melynek létesitése végett a kisajátitás történt, az épitésre engedett határidő alatt foganatba nem vétetik: jogositva van az előbbi tulajdonos a kártalanitási összeg visszafizetése mellett kisajátitott ingatlanát visszakövetelni, és egyszersmind a birtokon netalán okozott rosszabbodásáért kártéritést igénybe venni.
65. § Ha a vállalat létesitése közben kitünik, hogy a kisajátitott tér a vállalat czéljára nem elegendő: a még szükségelt területre nézve pótkisajátitásnak van helye, a mely mindenben az első kisajátitásnak szabályai szerint történik.
66. § Ha a vállalat befejezése után a kisajátitott területekből oly egyes részletek maradnak fenn, melyeket a kisajátitó áruba bocsát: ezekre nézve az előbbi tulajdonosokat a visszavásárlási jog illeti.
A kisajátitó tartozik tehát őket ebbeli joguk gyakorlására felhivni; a volt tulajdonosok viszont tartoznak a felszólitás napjától számitandó 30 nap alatt határozottan nyilatkozni, minthogy különben az vélelmeztetik, hogy visszavásárlási jogukról lemondottak.
67. § A 65-ik §-ban érintett területek tulajdona a visszavásárlásra nem jogosult más személyekre telekkönyvileg csak akkor kebleztethetik át, ha egyuttal bemutattatott, hogy a visszavásárlásra jogosult ebbeli jogával a törvényes határidő alatt élni nem kivánt.
68. § Ha a visszavásárlás a kisajátitott egész tárgyra kiterjed: az egész kártalanitási ár azonnal visszafizetendő; ha azonban annak csak részére terjed ki: a kártalanitási árnak azon hányada fizetendő vissza, mely a visszavásárlott területre esik.
Mindkét esetben a tárgy időközbeni roszabbodásáért kártérités, illetőleg árlevonás követelhető; de a kisajátitó a javulásért, vagy értékemelkedésért áremelést nem kivánhat.
Ha a kisajátitónak a visszabocsátott téren olyan ültetvényei, vagy más tárgyai lennének, a melyek onnan az ingatlan romlása nélkül elvihetők, jogositva van ezeket 90 nap alatt elhordatni.
69. § A jelen fejezetben érintett jogviszonyokból felmerülő bármi kérdés birói elintézése a törvénykezési rendtartásban szabályozott jegyzőkönyvi eljárás szerint és az illetékes birtokbiróság által eszközlendő.
70. § Ha a kisajátitandó, vagy kisajátitott tárgyak tulajdonosainak személyeiben időközben változások történnének, a jogelődök nyilatkozatai a jogutódokra nézve is kötelezők maradnak.
71. § Azon naptól kezdve, melyen a kisajátitó a kártalanitási árt lefizette, vagy birói kézre letette: a kisajátitott tárgy után járó közterheket viseli, s azokat, mennyiben az előbbi birtokos által már előlegeztettek, ennek megtériteni tartozik.
72. § Ha a kisajátitott birtokra eső közterhek tekintetéből elintézést igénylő kérdések merültek fel: ezek a kisajátitási összeirás és térkép hitelesitését eszközlő küldöttség által (lásd az 1868:I. tc. 8-dik §-át) végleg fognak elintéztetni, és az általa hozott határozatok közigazgatásilag végrehajtatni.
73. § Ha a kisajátitás olyan vállalat czéljából eszközlendő, a mely azonnal, vagy idő jártával az állam tulajdonává lesz: a kisajátitásra szorosan vonatkozó minden beadvány, jegyzőkönyv, nyilatkozat, határozat és felfolyamodás dij-, bélyeg- és illetékmentes; valamint az érintett nemü vállalatoknál a letéteményezett kártalanitási összegekért is letéti dij nem jár. A mentesség mindazonáltal adásvevési illetékekre és nyugtákra ki nem terjed.
74. § A kisajátitási eljárás folyamában felmerült költségeket, melyeket a biróság fog megállapitani, a kisajátitó tartozik viselni és esetleg előlegezni.
75. § Midőn az első §-ban előszámlált vállalatoknál általában, különösen pedig közutak és egyéb középitmények létrehozása és fentartása végett víz-szabályozást, viz-átvezetési és alagcsövezési, mocsárlecsapolási és egyéb hasonló munkálatoknál a kellő anyagok megszerzése és lerakása, valamint az e végre megkivántató utak előállitása czéljából, továbbá árvizek megakadályozására és hajók vontatásának eszközlésére, ugy általában valamely közszükség fedezése végett valamely tér nem örök tulajdonul, hanem csak, habár határozatlan időtartamra, ideiglenes használatul szükségeltetik; a szükségelt térnek ideiglenes átengedése illetőleg szolgalommal való terheltetése elrendelendő.
76. § A mennyiben a vállalat, melynek czéljára ily ideiglenes kisajátitás kivántatik, még engedélyezve nincs: minden egyes esetben az illető közigazgatási (megyei, városi, kerületi, vidéki vagy széki) hatóságnál engedélyért kell folyamodni. A folyamodáshoz a tervrajz és a kisajátitás szükségét vagy czélszerüségét bebizonyitó adatok és bizonylatok mellékelendők. Vizi munkálatoknál szakértők leletei által kimutatandó az is, hogy a létrehozandó mű által se áradás, se elposványisitás nem okoztatik, se mások jogai sérelmet nem szenvednek.
77. § A folyamodvány az illető tulajdonosokkal, vagy törvényes képviselőikkel, a vagy gondnokaikkal, valamint az illető község előljáróságával is eleve közöltetvén, küldöttség által a hely szinén tárgyalás tartandó. A küldöttség azon esetben, ha egyesség nem sikerül, mindkét fél észrevételeit és adatait, véleményes jelentésének kiséretében az illető hatóságoknak bemutatván, ennek folytán a kérelem fölött határozat hozatik.
78. § E határozat ellen minden érdeklett fél jogositva van a közlekedési ministerhez felfolyamodással élni, ki, ha uj vizsgálatnak és általa szabatosan megjelölendő ujabb adatok beszerzésének szükségét nem találja, a kért engedélyt egyetértőleg az igazságügyministerrel végleg megadja, vagy megtagadja.
79. § Se az állam, se egyesek bár kinek is bármely tulajdonát kártalanitás nélkül igénybe nem vehetvén: az ideiglenes kisajátitás is mindig csak teljes kártalanitás mellett eszközölhető.
Ez ideiglenes kisajátitás kérhető a folyók medreiben található anyagokra nézve is, a mennyiben azok törvényszerüleg a parti birtokosok tulajdonaiul tekintendők: a hajókázható folyamok zátonyaira azonban ki nem terjed.
80. § Az ideiglenesen kisajátitott tárgyért a kisajátitási egyesség vagy határozat jogérvényétől számitandó időponttól kezdve, előleges félévi részletekben haszonbér fizetendő.
81. § A birtokba vétel előtt minden ideiglenesen kisajátitott tárgy értéke szakértők által megállapitandó. Hasonló értékmegállapitás történik akkor is, mikor a kisajátitás szüksége megszünvén, a kisajátitott tárgy a tulajdonos birásába visszabocsáttatik. A két becsü összehasonlitása után mutatkozó értékkevesbedés a kisajátitó által különbeni közigazgatási végrehajtás terhe alatt azonnal megtéritendő. - Az értékemelkedésért azonban a kisajátitó semmit se követelhet.
82. § Ha az ideiglenes kisajátitás nem az állam vagy valamely hatóság, hanem valamely vállalat vagy egyesnek részére eszközöltetik: az illető tulajdonos jogositva van követelni, hogy részére a netaláni értékkevesbedésért idővel járó kártalanitásra nézve kellő biztositék nyujtassék.
83. § Valamint az évi járulékoknak, ugy az értéknek megállapitására nézve az azon elvek és azon alaki szabályok szerint kell eljárni, melyek a jelen törvény V. és VI. fejezeteben meghatároztattak.
84. § Mivelés alatti kőbányák és kőfejtési telepek ideiglenesen ki nem sajátithatók.
85. § Az ideiglenesen kisajátitott ingatlan tárgy értékkevesbedéseért járó összeg mindazon esetekben, midőn az ilykép kisajátitott ingatlanon telekkönyvileg bekeblezett terhek vagy feljegyzett igények léteznek: a telekkönyvi törvényszéknél leteendő, mely erre nézve ugyanazon szabályok szerint jár el, a melyek a kártalanitási összegre nézve e tekintetben fennállanak.
86. § Azon körülmény, hogy az országot, vagy más vállalat, melynek czéljára az ideiglenes kisajátitás szükségeltetik, más törvényhatóság területén létezik, mint a kisajátitandó tér: az ideiglenes kisajátitást nem akadályozhatja.
87. § Midőn valamely vállalat létesitése csak ugy eszközölhető, hogy az más már előbb engedélyezett, és kisajátitás által is foganatba vett vállalat területét átszelje: az utóbb emlitett vállalat tulajdonosai kisajátitott területökön e szolgalmat eltűrni kötelesek.
Van-e ily esetben a szolgalom-tűrésért kárpótlásnak helye, és mennyi? végérvényesen a közlekedési és igazságügyi minister állapitja meg.
88. § Mennyiben van e törvénytől eltérésnek helye az esetben, ha Buda-Pest területén történik kisajátitás olyan vállalatok czéljából, a melyekről a jelen törvény rendelkezik: külön törvény fogja megállapitani.
89. § A bányászati czélokra szükséges kisajátitásokról a bányatörvény intézkedik.
90. § Ezen törvény 1869. évi január 1-én életbe lép, végrehajtásával a közlekedési, bel- és igazságügyi ministerek bizatnak meg.
