Az Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya, és Ő Felsége Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyság királynője között az 1867. évi XVII. tc. III. czikke értelmében kötött, és Bécsben 1868 april 30-án aláirt hajózási szerződés, miután az, az országgyülés által elfogadtatott és utóbb mind a két szerződő magas fél részéről szokott módon megerősíttetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
A fennemlített államszerződés szövege következő:
mely ő császári és apostoli királyi Felsége és ő britt felsége közt köttetett.
Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya egyrészről, s
Ő Felsége Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyság királynője másrészről,
az államaik és birtokaik közt létező hajózási viszonyokat kölcsönösen könnyíteni és kiterjeszteni óhajtván, elhatározták, hogy e végre szerződést kötnek egymással, s meghatalmazottaikká nevezték ki:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
kik meghatalmazásaik közlése és kölcsönös elismerése után a következő czikkeket állapították és kötötték meg:
Ő cs. és apost. kir. Felsége mindkét államterülete lakóinak hajói s ezek rakmányai Ő Felsége, Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyság királynője minden birtokaiban, és a brit hajók és rakmányaik Ő cs. és apost. kir. Felsége minden birtokaiban, tekintet nélkül a hajók és rakmányok eredete vagy rendeltetése helyére, a belföldi hajók- és ezek rakmányaival mindenben egyenlő bánásban részesülnek.
Minden e részben való kedvezmény vagy mentesség, vagy a hajózásra vonatkozó bármily más kiváltság, melyet a szerződő felek egyike valamely más hatalmasságnak nyújtani találna, legott feltétlenül kiterjed a másik szerződő félre is.
Arra nézve azonban egyetért a két fél, hogy eme határozatok mindkettejök nemzeti halászatára nem alkalmazandók.
A megelőző czikkben foglalt határozatok állanak Ő brit Felsége gyarmataira és külső birtokaira, valamint ezek hajóira és rakmányaira nézve is, de a parti hajózást illetőleg csak azon gyarmatokra és külső birtokokra nézve, melyekben a parti hajózás az idevágó parlamenti acták szerint idegen hajóknak meg van engedve, vagy jövőben fog megengedtetni.
Ő brit Felségének eme külső birtokai és gyarmatai, melyekben a parti hajózás idegen hajóknak már meg van engedve, melyekben tehát Ő császári és apostoli királyi Felsége mindkét államterülete lakóinak hajói a saját hajókkal egyenlő bánás alá esnek, következők: Brit-India, Ceylon szigete, a Jóreménység foka, Victória, Szt. -Lucia.
Ha az egyik szerződő fél hadi- vagy kereskedő-hajóját a másik fél tengerpartjain hajótörés vagy sérülés, vagy más egyéb baj érné, a hajó, úgy rakmánya s egész felszerelése ugyanazon ótalomban és segítségben részesülend, mint a belföldi hajók; a mellett nem követelhetők ily esetben a hajó tulajdonosától, ennek meghatalmazottjától vagy képviselőjétől a tulajdona, vagy a hajón volt személyek élete biztosságba helyezéseért más költségek, mint a melyek valamely belföldi hajót ért hajótörés, vagy más baj megfelelő esetében volnának fizetendők.
Ha valamely kereskedő-hajó vezetője kénytelen volna a mentségi költségek fedezése czéljából rakmánya egy részét elárusítani, ebben a hatóságok részéről nem fog gátoltatni; a hajós azonban köteles a fennálló rendszabályokhoz és tariffákhoz alkalmazkodni.
A törést szenvedett hajóból kimentett javak és áruk, a mennyiben nem kerülnek fogyasztás alá, minden vámilletéktől mentesek lesznek.
Ha a hajó tulajdonosa vagy vezetője, vagy a tulajdonos más meghatalmazottja nincsen jelen, vagy jelen van s maga kivánja, vagy honi törvényei szerint a konzuli segedelem elfogadására kötelezve van: mind a két rész főkonzulai, konzulai, alkonzulai vagy konzuli ügyvivői feljogosítvák: az érdeklettek számára a szükséges segedelem megadása iránt közbenjárni.
Mind a két szerződő fél főkonzulainak, konzulainak, alkonzulainak és konzuli ügyvivőinek, kik a másik fél területén és birtokain székelnek, az államok hajóiról megszökött személyek kézrekerítése körül a községi hatóságok minden törvényesen megengedett segítséget nyújtandanak.
Mindazon hajók, melyek Ő cs. és apostoli kir. Felsége mindkét állama területének törvényei szerint emez államok lakóinak hajói gyanánt, és mindazon hajók, melyek brit törvények szerint brit hajók gyanánt tekintendők, a jelen szerződés minden viszonylataiban brit hajóknak, illetőleg Ő császári és apostoli királyi Felsége két államterülete lakói hajóinak vétessenek.
A jelen szerződés a jóváhagyás kicserélése napjától kezdve 1877. deczember 31-ig marad hatályban; s ha 12 hónappal a mondott idő lejárta előtt a magas szerződő felek egyike sem nyilvánítaná a másiknak e szerződés hatályának megszüntetése iránti szándékát, ismét egy évig hatályban marad, s így évről-évre tovább, azon naptól számított egy év leteltéig, melyen a magas szerződő felek egyike vagy másika a megszüntetés iránti szándékát nyilvánítandja.
Jelen szerződés jóváhagyandó és a jóváhagyási okmányok nyolcz hét lefolyta alatt, vagy lehetőleg előbb is Bécsben kicserélendők.
Minek hiteléül azt a két fél meghatalmazottjai aláirták és pecsétjeikkel megerősítették.
Kelt Bécsben, Urunk ezernyolczszáz hatvannyolczadik évében, ápril hó 30-ik napján.
[Aláírások]
