Azon vállalatok által fizetendő adó felosztása iránt, melynek igazgatósági székhelye vagy a magyar, vagy az osztrák állam területén fekszik, de üzletüket a másik államterületre is kiterjesztik, a magy. kir. pénzügyminister és az osztrák cs. k. pénzügyminister közt létrejött egyezmény elfogadtatván, az e következőkben törvénybe igtattatik:
1. § A szabadalmazott osztrák államvaspálya-társulat üzlete kiterjed: a) az északi, b) a délkeleti és c) a bécs-ujszőnyi vaspályavonalra.
Az arány, mely szerint ezen három vonal tiszta jövedelme után fizetendő adó a két állam területe közt felosztatik, az egyes vonalok üzletének nyers jövedelme alapján állapittatik meg.
2. § Az északi vonalnak, mely egészen az osztrák állam területén fekszik, adója az osztrák, a délkeleti vonaté pedig a magyar államkincstárt illeti. Miután azonban ez utóbbi vonalnak egy 1190 ölnyi része (morva hidtól a marcheggi állomásig) osztrák államterületen fekszik: a magyar államkincstár e vonal összes adójából annyit, a mennyi az egész vonal hosszának arányában e vonalrészre esik, az osztrák államkincstárnak megtérit.
3. § A közös bécs-ujszőnyi vonal adója a két államkincstár közt e két állam területén fekvő vonalrészek mértföldaránya szerint osztatik fel. Tekintettel azonban Bécs közelében a nagyobb forgalomra, ez arány kiszámitásánál a Bécshez legközelebb eső első mértföld kettőnek fog vétetni oly módon, hogy az egész vonal adójának 7/22-ed része az osztrák, 15/22-ed része a magyar államkincstárt illesse.
4. § E czélból a szabadalmazott osztrák államvaspálya-társaság az egész vállalat adó alá eső tiszta jövedelmén kivül köteles minden egyes vonal nyers jövedelmét is azok mértföldhosszuságával együtt kimutatni.
5. § Azon hitelintézetekre és biztosító-társulatokra nézve, melyek vagy a magyar, vagy az osztrák állam területén állanak fenn, s alapszabályaik értelmében meghatározott főszékhelyükön kivül a másik állam területén fiókintézetekkel birnak, elvül állíttatik fel, hogy a másik állam területén létező fiók- vagy mellékintézetek nem egyetemleg a fővállalattal, hanem külön vétetnek adó alá.
6. § Mihez képest megállapíttatik: hogy az adófelosztás tekintetéből a fiókintézet tiszta jövedelmének kinyomozása azon állam területén, hol a fővállalat székel, az adó alá vétel pedig a fiókintézet székhelyén eszközöltetik. A mennyiben azonban a fiókintézetek tiszta jövedelmének kinyomozása végett a fiók- és anyaintézet költségeinek megosztásánál oly kiadások is fordulnának elő, melyek a fiók- és anyaintézetre közösen fordíttatnak, de a mennyiség sem egyikre, sem másikra nézve külön ki nem mutatható, ezen költségek a nyers jövedelem arányához képest lesznek felosztandók. Oly esetekben pedig, midőn a fiók- vagy mellékintézetek tiszta jövedelmének megállapítása elháríthatlan nehézséggel jár, az adókivetés czéljából az összes tiszta jövedelem a fő- és fiókintézet közt azon arány szerint osztandó meg, a mint a fiókintézet külön kimutatandó nyers jövedelme az anyaintézet nyers jövedelméhez áll.
7. § Azon gyárak és gyárminőségü vállalatok, melyek gyártmányaik számára a másik állam területén raktárakkal birnak, ezen raktáraktól azon állam területén, a hol azok fennállanak, külön tartoznak adót fizetni.
Az adókivetés az illető állam területén fennálló adótörvények szerint, és pedig ugyanazon mértékben eszközlendő, mely hasonló készítményeket áruló adóköteles felekre nézve azon állam területén érvényes, a melyen az adó kivettetik.
8. § Megadóztatás, illetőleg az adófelosztás czéljából a kérdéses vállalatok adóalapul szolgáló tiszta jövedelmének kinyomozását és megállapítását azon államterület pénzügyi hatósága eszközli, a hol az adóköteles vállalat székhelyét tartja. A tiszta jövedelem kinyomozására vonatkozó munkálatokat egymással mind a két pénzügyministerium közlendi.
9. § Az adókivetést mindennemü állami, országos és egyéb pótlékokkal együtt a megállapított tiszta jövedelmi jutalék alapján mind a két államterület pénzügyi hatósága önállólag eszközli.
10. § Az ekként kivetett adót és pótlékokat az illető kormány kivánata folytán, a másik államterület számára azon államterület pénzügyi hatóságai is beszedhetik, a hol az adóköteles vállalat székhelyét tartja, mely esetben a beszedett adóösszeg a forgalmi naplóban az illető államterület javára iratik.
11. § A fentebbi §-ban foglalt szabályok a szabadalmazott osztrák vaspályatársulatra, valamint a hitelintézetekre és biztosító-társulatokra nézve az 1868. évi január hó 1-ső napjától, a gyárakra és gyárminőségü vállalatokra nézve pedig az 1869. évi január hó 1-ső napjától fogva érvényesek.
12. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.
